9.fejezet

Gabi felvette.
- Háló? - szólt bele.
- Jó napot kívánok! - szólt bele egy hang. - Porszívót szeretnék eladni. Esetleg érdekelné?
- Köszönöm. Nem. Viszhall. - mondta majd letette a telefont. - Csak egy porszívó ügynök volt.
Aztán oda ült a laptopjához. Én leültem mellé. Nézegettük a közösségi oldalakat és egyszer csak megakadt a szemünk Ádám profilján, a profilképén egy csajt ölelgetett és puszilgatott. Megnéztük a többit is volt olyan kép ahol smároltak.. Gabi teljesen kiakadt csak sírt,sírt és sírt és felrohant a szobájába. Joe,Nick és Kevin kérdőn néztek rám. Oda vittem a laptopot és elmagyaráztam:
- Ő Gabi pasija, Ádám.  Ő most szörf táborban van, de Gabival együtt voltak és most láttuk ezeket a képeket.. - mondtam röviden és tömören.
- Uhh.. De gááz..- mondta Kevin.
Nick a képeket nézegette. Joe pedig felment Gabihoz. Majd egy kis idő múlva Nick megszólalt:
- Pedig ez a csaj sokkal rondább mint Gabi.. - mondta.
 És ahogy jobban megnéztem tényleg.

*Eközben a szobában fent*
Gabi összekuporodva feküdt az ágyon. Joe oda ült mellé és a hátát simogatta miközben halkan egy altatót dúdolt. Mikor abbahagyta Gabi megfordult.
- Annyira sajnálom Gabi.. -mondta Joe.
- Hát.. ez van.. - szipogta Gabi.
Majd Joe széttárta karjait és Gabi megölelte. Egymásba csimpaszkodva ültek csendben.. Majd Gabi felült és szeme pont Joe-éval  szemben volt. Egymást nézték majd Gabi közelebb hajolt, de végül csak az arcára adott egy puszit és a fülébe suttogta:
- Köszönöm..
- Nincs mit. Gyere menjünk le. - mondta Joe.
Lejöttek.
- Hogy vagy? - kérdeztem.
- Hát..élek még. - mondta egy laza vigyor kíséretében.
- Gyere Gabi. - mondta Kevin. - Elviszlek vásárolni. Jöttök? - kérdezte tőlünk.
- Én megyek. - mondta Nick. - Jössz? - kérdezte miközben felém fordult.
- Én most nem. Szeretnék kicsit beszélgetni Joeval. - mondtam.
- Velem? - kérdezte.
- Igen veled. - mondtam és elmosolyogtam magamat arckifejezésén.
- Hát jó. - mondta Nick. - Akkor Sziasztok. - adott egy puszit és kimentek az ajtón.
- Nos? Miről akarsz beszélgetni? - kérdezte.

8. fejezet

Lementem és akkor már mindenki ott várt kivéve persze aput, aki dolgozott.
- Na kezdheted! - mondta Nick.
- Igen! Kezd. - mondta Joe. - Kiváncsiak vagyunk.
- Hát öö.. Jó.. - mondtam kicsit bizonytalanul.
Majd elkezdtem énekelni Rihannától az Only Girlt, közben táncoltam.
I want you to love me, like I'm a hot guy
Keep thinkin' of me, doin' what you like
So boy forget about the world cuz it's gon' be me and you tonight
I wanna make your bed for ya, then Imma make you swallow your pride [..]
Mikor befejeztem mindenki szeme csillogott  és úgy néztek rám, mintha legalábbis egy görög istennő lennék..
- Valami reakció? - kérdeztem.
- Hmm.. - mondta Kevin.
- Kössz! Ez aztán a vélemény... - mondtam.
- Ez tök jóóóó! - fakadt ki végül Gabi.
- Igen.Igen. -helyeselt Joe.
- Ahha. - mondta végül Kevin és Nick is.
- Azt hallottam, hogy énekelsz de aztnem láttam még, hogy táncolsz. - mondta Nick és szeme még mindig csillogott.
- Hehe. - mondtam és éreztem, hogy vörösödök. - Na jó. Mit csinálunk ma? -kérdeztem.
- Hát.. Kéne valamit. - mondta Joe.
- Szerintem ma maradjunk itthon. - vetettem fel.
- Szerintem is. - helyeselt Gabi.


Nickkel elvonultunk a szobájába és beszélgettünk, meg ismertük egymást sokkal jobban. Mikor már egy fél órája beszélgettünk kis szünet volt aztán megkérdezte:
- Mikor van a szülinapod? - kérdezte tőlem.
- Nyár közepén. - mosolyogtam rá. - Neked?
- Szeptember 16. - mondta.
Aztán csak néztük egymás szemét. Az övé csillogott, mint mindig. Aztán merengésünket Gabi zavarta meg.
- Nessie! - rontott az ajtón, amitől majdnem szívrohamot kaptunk.
- Mi baj? - aggódva néztem rá.
- Ja, semmi. - felelte szórakozottan. - Csak azt akartam kérdezni,hogy milyen pizzát rendeljünk. - mondta.
- Szerintem sonka-kukorica. Az jó neked is? - kérdeztem Nick felé fordulva.
- Persze. - mondta.
- Oké. - mondta Gabi majd kiment.
- Gyere menjünk mi is. - mondtam neki.
- Jaj. Ne már. -majd magához húzott.
- De-De. - adtam egy puszit a szájára megfogtam a kezét és leindultunk.
Mikor leértünk Gabi akkor tette le a telefont.
- Ki volt az? -kérdezte Joe.
- Nessie apja. Nem jön ma haza. - ennyit mondott és letette a telefont.
- De ugye nincs semmi baja? - kérdeztem.
- Nem hiszem. -mondta Gabi.
Ekkor megint csörgött a telefon.

7. fejezet

- Jó reggelt. - mondta Kevin és Joe mikor le másztak a lépcsőn.. Joe-nál szó szerint értsd..
- Hogy vagytok? - kérdeztem tőlük.
- Hát.. fáradtan.. Este álmodtam egy hülyeséget... - mondta Joe.
- Mit álmodtál? - kérdezte Kevin.
- Nem emlékszem már. - hangzott a válasz, és Joe rám vigyorgott. Egyből gondoltam hogy az éjszakai kis kirándulására gondol...
Ezen kuncognom kellett.
- Mi az? - kérdezte Nick.
- Hmm.Semmi csak eszembe jutott valami. - mosolyogtam rá.
- Oké. - mosolygott vissza.
Befejeztük a reggelit és mindenki visszament a szobákba, ki-ki a magáéba ki-ki pedig a nappaliba. Gabi és Joe, Kevinnel a nappaliba ment és én először bementem apuhoz hogy most már felébresszem de nem volt az ágyában. Tehát még mindig nem ért haza. Utána Nickkel bementünk a szobába.
- Hmm. Mit csináljunk most? - kérdezte tőlem.
- Hmm. Van egy-két ötletem. - vigyorogtam el magam.
- Nekem is. - mondta majd megcsókolt. Visszacsókoltam, de amikor abba hagytuk szóvá tettem:
- Nem erre gondoltam. - mondtam neki.
- Én igen. - mondta.
- Én arra gondoltam, hogy fel öltözök és megkérdezem a mai programot, ja és persze megfürdök.
- Hmm. Mennyi tenni valód van. - vigyorgott rám.
Összeszedtem a ruhámat és elindultam a fürdőbe. Miközben fürödtem nem hallottam, hogy Nick bejött így hát zuhanyzás közben énekelgettem.Aztán mikor kész voltam magamra tekertem a törölközőt és kiléptem a zuhanyzó kabinból. Majdnem elcsúsztam, mert megijedtem, amikor ott állt velem szemben Nick.
- Úristen de megijesztettél. -mondtam neki kissé morcosan.
- Csak gondoltam megvárlak itt, és akkor meghallottam milyen szépen énekelsz. - mondta és szeme csillogott.
- Köszönöm. - mondtam és biztos, hogy az egész fejem piros volt.
- Énekelj nekem valamit! - mondta.
- Hát öhm.. Nem is tudom.. - mondtam.
- Légy szíves. - kérlelt tovább.
- Rendben egyeztem bele. De előbb felöltözök. - mondtam.
- Oké. - majd leült a kisszékre.
- Hahóó. Kifeléé. - vigyorogtam rá.
- Jójójóó.. - és szomorúnak tűnt de mielőtt kicsuktam volna rám vigyorgott.
Gyorsan felöltöztem és kimentem.

6. fejezet

Mikor haza értünk apu nem volt otthon. Halkan mentünk fel a szobánkba majd elköszöntünk egymástól. Levetkőztem és felvettem egy rövidnadrágot meg egy hosszú pólót és bedőltem az ágyba. Nem tudom mennyi ideje aludhattam de egyszer csak éreztem hogy valaki bebújik mellém és átölel. Gondoltam Nick az, de nem.. JOE VOLT!
- Joe mit keresel itt? - pattantam ki az ágyból és kérdeztem álmosan és meglepődve.
- Hát én csak izéé. - mondta és nézett körbe hol is van. - Én a fürdőbe voltam és eggyel előbbi szobába jöttem be úgy látszik. - mondta nevetve.
- Hát úgy látszik.. - mondtam én is nevetve.
Aztán visszafeküdtem aludni Joe pedig vissza ment a szobájába.
Reggel mikor felkeltem és kinéztem a szobámból csend volt. Lementem a konyhába és mindekinek csináltam reggelit utána át mentem Nickhez.
- Jó reggelt! - súgtam a fülébe.
- Neked is. - mondta és magához húzott.
- Gyere menjünk le. - mondtam neki.
- Méég nee. - nyöszörögte majd megcsókolt, de én eltoltam magamtól.
- Mi az? - kérdezte meglepődve.
- Büdös a szád. - mondtam neki. - Csak viccelek! -  majd megcsókoltam.
- De gyere most már tényleg menjünk le. - mondtam majd megfogtam a kezét és kirántottam az ágyból.
Lementünk és elkezdtünk reggelizni, szépen lassan jöttek a többiek is.

5.fejezet

- Oda menjünk Joe-ékhoz vagy legyünk csak ketten? - kérdezte.
- Nekem mindegy. - válaszoltam.
- Akkor maradjunk. - mondta.
Csak álltunk egymással szemben és néztük a másikat.
- Ühm.. Nem táncolunk? - zavartam meg a bambulást.
- De, persze.
Tánc közben egyre közelebb kerültünk egymáshoz,de közben aktívan táncoltunk.
A DJ lekeverte a zenét és feltett egy pörgősebbet.
Nick elindult, gondolom leülni, ee én hátulról megfogtam a kezét és magamhoz húztam. Az arcunk között szinte semmi hely nem volt. A szám az övét súrolta de mi csak néztük egymást. Majd a testemmel is közelebb mentem, teljesen egymáshoz voltunk simulva. Elkezdte a nyakamat csókolgatni és én a mellkasánál szorítottam a pólót majd a hajába túrtam, és végül megcsókolt lassan csókolt majd mikor visszacsókoltam felbátorodott és átdugta a nyelvét. Hátulról egy hang szólt.
- Hé Nick! - Joe volt az.
Mi rögtön szétrebbentünk.
- Uhh. Bocsi. Úgy látom megzavartan valamit... - majd elment.
Összemosolyogtunk Nickkel.
- Úgy látom ideje vissza menni. - ziháltam.
- Öhm.Igen. - mondta.
Megfogta a kezemet és ki húzott a tömegből. Vissza ültünk Kevinékhez.



- Na mi a helyzet? - kérdezte Joe.
- Semmi. - feleltünk egyszerre majd elnéztünk mindketten a másik irányba.
- Aha. Szóval semmi. - mondta vigyorogva Joe.
- És veletek? - nézett Kevin Joe-ra és Gabira.
- Velünk? Öhm. Nincsen semmi mi lenne? - kérdezte zavarában.
- Ja. Nincsen semmi. - helyeselt Gabi.
- Oookéé. - mondta Kevin. - Megyünk?
- Hova? - kérdeztük egyszerre 4en.
- Hát.. Haza, vagy valahova máshova. - vetette fel az ötletet Kevin.
- Menjünk. - mondtam.
- Persze menjünk. - mondták a többiek is.
Kimentünk a szórakozóhelyről és Kevin ismét az élen vezetett minkét, Gabi és Joe egymásba karolva Kevin mögött és mi zártuk a sort. Nick megfogta a kezemet és összekulcsolta az övével. Erre én ránéztem.
- Nick..- kezdtem.
- Igen? - kérdezte kissé félve mit reagálok.
- Kedvelsz engem? Vagy miért csókoltál meg és fogod most a kezemet.- kérdeztem.
- Igen, kedvellek. Már az első pillanattól kezdve láttam, hogy Te különleges vagy. - ezen elpirultam. - És Te kedvelsz? - kérdezte.
- Igen. - feleltem neki majd megcsókoltam. Kevin,Joe és Gabi éppen ekkor fordult hátra, fütyültek és örültek nekünk. Mi szétváltunk és mosolyogtunk. Majd haza indultunk.

4. fejezet

Aztán amikor kipakoltunk Nick jött fel a szobába és szólt, hogy kezdjünk el öltözni, mert akkor indulnánk is a városba. Felkaptam egy ruhát, ami elég rövid volt így vettem alá egy fekete cica nacit és felülre egy bolerót. Gabi rövid nadrágot vett fel egy pántos toppal. Kivasaltam a hajamat, Gabi pedig begöndörítette a sajátját. Csináltunk egy füstös sminket és lementünk. A fiúknak leesett az álla.
- Gyönyörűek vagytok. - szaladt ki Joe száján.
- Köszi. - mosolyogtunk össze Gabival.
- Indulhatunk? - kérdezte Kevin.
- Apu? - kérdeztem.
- El kellett mennie. - mondta Joe.
- Oh, értem. - feleltem egy kicsit csalódottan.
Nick még mindig nagy szemekkel nézett engem.
Kimentünk az ajtón és beültünk a kocsiba. Kevin vezetett mellette az anyósülésen Joe, én hátul ültem középen, balra mellettem Nick, másik oldalamon pedig Gabi.
Mikor beértünk a városba Kevin be ment a parkolóházba leparkolni, addig kint megvártuk.
- Na és most merre megyünk? - kérdezte Joe.
- Mehetnénk szórakozóhelyre vagy moziba. - vetettem fel az ötletet.
- Szerintem szórakozó hely.- szólalt meg Nick először az este.
- Az jó lesz. - mondta egyszerre Joe és Gabi, majd összemosolyogtak.
- Akkor indulááás. - kiáltotta Kevin, aki közben kijött.
Kevin ment egyedül elől és nézett egy papírt, amin gondolom szórakozó helyek voltak. Joe és Gabi ketten mentek utána egy kicsivel hátrébb, jókat röhögtek és látszólag nagyon összemelegedtek. Én és Nick ballagtunk mögöttük csendben. Aztán egyszer csak megszólalt:
- Nessie. - szólt.
- Tessék?- kérdeztem.
- Szerinted merre megyünk? - kérdezte.
- Nem tudom.. Kevin a nagy felfedező. - ezen mind ketten nevettünk.
- Hát kitudja hova lyukadunk ki.. - vigyorgott rám, és láttam ahogy barna szeme csillog. Közelebb jött hozzám karja az enyémhez simult és csak néztük egymást. Kevin szakította félbe merengésünket egymás szemében.
- Hé skacok! Megérkeztünk.
És tényleg ott volt egy nagy épület amelyből hangos zene hallatszott. Hogy is enm hallottam meg? A zene csak úgy dübörgött.
A srácok bementek én és Gabi pedig utánuk.
- Hé Gabi. Mi van veled meg Joe-val? Nagyon összemelegedtetek. - kérdeztem tőle.
- Semmi. Joe nagyon kedves de semmi sincsen köztünk. - úgy láttam mintha kicsit csalódott is lenne ez miatt.
- És szeretnéd, hogy legyen? -kérdeztem nagy vigyorral.
- Hát tényleg rendes de nem hiszem, hogy összejönne velem...És hát ott van Adam is... - mondta.
- Jól van. Hosszú még a nyár. - kacsintottam majd odasiettünk Nickékhez.
Leültünk egy asztalhoz.
- Mit kértek? - kérdezte Joe.
- Én egy koktélt. - mondtam.
- Csatlakozom. -mondta Gabi.
- Milyet? - kérdezett vissza Joe.
- Rád bízom. - mosolyogtam.
- És ti? -nézett a fiúkra.
- Én Jaiger meistert kérek. - mondta Kevin.
- Te mit iszol Joe? - kérdezte Nick.
Mondott valamit, de azt nem hallottam.
- Oké. Jó az nekem is. - mondta Joenak Nick.
Mikor Joe visszaért és meg ittuk a piát megkérdezte Gabitól mennek-e táncolni.
- Persze. - mondta Gabi.
- Nessie. - kezdte Nick - Jössz táncolni velem? - kérdezte kisfiús zavarában.
- Persze. - közben elmosolyodtam.
- Semmi baj! Hagyjatok itt, nem bánom. - kiáltott utánunk Kevin, mire felnevettünk.

3. Fejezet

Már a reptéren vártuk, hogy becsekkolhassunk. Anyutól elbúcsúztam, megpusziltam és átöleltem. Mondtam neki, hogy vigyázzon magára, persze ezt neki kéne mondania nekem, de jó ez így. Gabi is még felhívta az anyukáját és mondta, hogy majd hívja, ha leszállt a gép. Aztán felszálltunk a gépre, ami Londonba repített.
Amúgy apu Manager szóval nem sokat lesz otthon, de ha messzebbre utazik, akkor vagy otthon maradunk vagy megyünk vele… Hát az majd attól függ hova és kihez. Az út elején Gabival beszélgettünk milyen lesz kint, mit fogunk csinálni meg stb. De főleg Ádámról és Dávidról beszéltünk.
- Mit gondolsz Ádám becsajozik a  táborban? – kérdezte tőlem Gabi.
- Nem hiszem, végül is szörf táborba megy. Ott nem sok a csaj van.. vagy igen? – kérdeztem tőle.
- Hát ha a táborban nem is de a tengerparton a sok napbarnított extra vékony libák.. – kezdte és elszomorodott.
- Nem hiszem, Ádám szeret téged. Ha becsajozik, akkor majd én jól elverem! – ezen jót nevettünk.
- És Dávid? Vele mi van? – kérdezte kicsit óvatosan.
- Semmi. Mi lenne? – kérdeztem közömbösen.
- Tudod, hogy értem. – mondta.
Hát persze, hogy tudtam..
- Nem fogok neki megbocsájtani. Túl vagyok rajta, már nem érdekel. – mondtam majd vágtam egy laza mosolyt, és kibámultam az ablakon.
Az út többi részét zenehallgatással, olvasással, és laptopozással töltöttem. Gabi is hasonlókat csinált.
Miközben egy állapotot írtam a légi kísérő szólt mindenkinek, hogy 10 perc múlva leszállunk. Összepakoltunk és már le is szállt a gép.
Mikor leszálltunk már meg is láttam aput és mellette ott állt a Jonas Brothers.
- Úristen. – súgtam oda Gabinak. – Ez a Jonas! 
- Aha. – súgta vissza vigyorogva.


Oda mentünk apuhoz és a Jonashoz. 
- Szia apu. - megöleltem és adtam egy puszit az arcára.
- Szia kicsim. - mondta.
Nem tudtam mit csináljak, köszönjek a Jonasnak? De hogyan? Vagy mit tegyek? Szerintem Gabi is ezen gondolkozott. 
- Na menjünk! - törte meg apu a kínos csendet és egyben szemezésemet Nickkel.
Beültünk a limuzinba, és elindultunk apuhoz. Apu próbált beszélgetni,de a fiúk is és mi is zavarban voltunk. Oda értünk és a csomagot akartam kiszedni, amikor Nick jelent meg mögöttem.
- Segítsek? - kérdezte.
- Öhm.. Persze, Köszönöm. - és tuti, hogy elpirultam.
- Nincs mit. - vigyorodott el, mert gondolom meg látta, hogy elpirultam.
Mentem utána, aztán utolértem. 
- Szóval.. - kezdtem - Meddig lesztek?
- Hát.. Még nem tudjuk.. - mondta.
- Értem. És mi a mai program?
- Valószínűleg bemegyünk a városba és elszórakozunk. - vigyorgott rám.
- Ohh, remek. - vigyorogtam vissza.
Majd bementünk a házba. Elég nagy ház volt kerttel, medencével, szaunával és mindennel, amit eltudsz képzelni. Apu megmutatta a szobánkat és elkezdtünk kipakolni.

2. Fejezet

*1 hét múlva*

-  Vége a sulinak el sem hiszem. – beszélgettünk Gabival meg Ádámmal, hogy mit is csinálnak a nyáron. Ádám valami szörf táborba megy 1 hónapig azt hiszem. Gabi pedig csak néha néha valamerre meg persze a családjával nyaralni, és én? Hát én apuhoz megyek. Amíg ezen gondolkoztam, Gabi megkérdezte, hogy nem-e jöhetne velem apuhoz, és én nagy vigyorral az arcomon mondtam neki, hogy persze, de azért megkérdezem apát. Amikor hazaértem fel is hívtam és Apu nagyon örült neki, hogy Gabi is csatlakozik hozzánk.
*
- Apu megengedte! – ugrándoztam miközben telefonon beszéltem Gabival.
- Juhúúú! – hallatszott a vonal másik végéről. – Nekünk lesz a legjobb nyarunk! – vísítozott tovább.
- Vasárnap indulunk. Én megyek is pakolni! Sziia! – mondtam.
- Oké. Szióó. – és hallottam mielőtt kinyomja a telefont még visítozik örömében.
Vasárnap reggel az ébresztőórámra keltem és már ki is pattant a szememből az álom. Mosolyogva ébredtem és vettem fel egy fekete szoknyát, egy trikót, és hozzá az új fekete baba cipőmet. A hajamat laza copfba fogtam, a frufrumat pedig egy masnival elcsatoltam és mentem is le anyuhoz. Miközben a lépcsőről mentem le, hallottam, hogy csöngetnek. 
- Hagyd anyu! – mondtam, mikor láttam, hogy feláll a kanapéról – Majd én kinyitom.
- Rendben. – egy lágy mosolyt küldött felém.
Szaladtam, hisz Gabi jött… Gondoltam én, amíg ki nem nyitottam az ajtót. Nem Gabi volt az, hanem Dávid.
- Ki az kicsim? – hallottam anyu hangját.
- Senki.. Csak egy szórólapos…- nem akartam, hogy idejöjjön.
Kimentem és becsuktam az ajtót.
- Mit akarsz? – kérdeztem Dávidtól.
- Tisztázni akarom a dolgokat. 
- Milyen dolgokat Dávid? Nincs mit tisztázni. – és már fordultam is volna meg, de Dávid elkapta a csuklómat.
- Eressz el! – szinte köptem a szavakat fogaim között.
- Rendben! De hallgass meg. - kérlelt.
 Forgattam a szemeim, de végül azt mondtam:
- Rendben de fogd rövidre jön Gabi és megyünk apuhoz.
- Elutazol? – kérdezte, és láttam rajta, hogy megrökönyödik.
- Igen. De kinyögnéd végre? – és összefontam a kezem a mellkasomon.
- Öhm. Ja, persze. Szóval aznap este eléggé be voltam rúgva és ezt Amanda is látta meg persze azt is, hogy te jössz ki a mosdóból. Lesmárolt én meg nem egészen voltam magamnál szóval… De nem történt semmi más. Amikor hallottam, hogy csapódik az ajtó akkor  el löktem Amandát és utánad rohantam… és onnantól már tudod…
Hallgattam.
- Semmi válasz? – kérdezte.
- Mit kéne mondanom? Mégis mit vársz? – kérdeztem és éreztem a szúró, forró könnyeket a szememben.
- Nem tudom. Csak valami reakció. – mondta.
És ekkor megláttam Gabit Dávid mögött kikerekedett szemekkel és azzal a “ez meg mit keres itt” nézésével.
- Menj el. 
- De hát..
- Nem! Nincs de! Menj el! Hallod? – és kiabáltam már patakzó könnyekkel a szememben.
Megfordult és elment.
A könnyeim még mindig potyogtak... De magamban mindent végig gondoltam… Lenyugodtam megtöröltem a szememet.. Rámosolyogtam Gabira aki annak ellenére, hogy visszamosolygott látta,hogy kicsit még össze vagyok hullva… De nem érdekel Dávid. Apuhoz megyek. Nyár van. Új élet, tiszta lap.

1.fejezet

1. fejezet
Niki vagyok, de mindenki Nessienek hív. 17 éves vagyok, és Bécsben élek, de magyar vagyok, az apukám és az anyukám elváltak én pedig anyával élek, de szoktam menni apuhoz is. Ő Londonban lakik. A legjobb barátnőm Gabriella[Gabi].
Most pedig kezdődjék a történet.

Niki! - kiáltotta anya nappaliból - Ébredj! Negyed nyolc van, elkésel a suliból!
Kipattant az álom a szememből, és felkeltem. Fogat mostam, megmosakodtam, megfésültem a hajam, szóval a szokásos reggeli készülődés. Gyors öltözés, azaz beleugrottam a répanacimba és egy mintás pólóba, tornacsuka fel, majd lerohantam és felvettem a dzsekim meg persze táska, anyu arcára nyomtam egy puszit és elindultam.
8 előtt 5 perccel beértem, leültem a helyemre és Kertessy (Töri tanár) betoppant az osztályba. Lassan telt az idő, így mindenki az alvás szélén járt, és végre megszólalt a csengő. Már csak egy hét volt a suliból és megyek apuhoz. Végre ! 
Kimentem a folyosóra, és ott állt Ő. Az Én Dávidom. Gyors puszi, ne hogy a tanárok kezdjék a szokásos dumát.. és mentünk az udvarra Gabiék után.
Az udvaron ott volt Gabi a pasijával, Ádámmal beszélgettek.
Odamentünk hozzájuk és mi is bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.
- Hé! Tényleg Ness! Nem jöttök el te és Dávid egy buliba ma este? - kérdezte Gabi lelkesen.
- Hát végül is péntek van. - mondtam mosolyogva, majd a pasimra néztem. - Dávid? Jössz te is?
- Persze, miért is ne? - vigyorgott.
Utolsó óra vége. Hazafele.
- Na akkor én és Ádám majd oda megyünk hozzád  8-ra.
- Oké. Sziasztok. - integettem.
Dávid hazakísért.
- Csajszi jövök ide én is 8ra. 
- Oksi.
Adtam neki egy csókot, majd beléptem az ajtón. Köszöntem anyunak és felrohantam a szobába. Mivel még csak 2 óra volt, ezért tv-t néztem, rajzolgattam és gépeztem.

Annyira hamar elment az idő, hogy arra eszméltem fel már 6 óra van. Megkerestem a menő rucimat, amit a múlthéten vettem, egy rövid türkiz pánt nélküli ruhát, aminek felül a pántrésze fekete és csipkés, hozzáillő magassarkú fekete a sarkán strasszkövekkel díszített cipővel.
Sminkeltem, begöndörítettem és itt-ott feltűztem a hajam, majd kiegészítőt tettem magamra, ami egy türkiz virágot takar, és megfogtam a fekete masnis kis táskám. Gabi, Ádám és Dávid már csöngetett is. Ádám elvitt minket kocsival, így legalább csak hazafele kell taxiznunk. A buliba lefoglaltunk egy boxot és iszogattunk, Gabi és én csak mértékkel, a fiúk már kicsit többet, főleg Dávid, de nem akartam szóvá tenni.
- Ne haragudjatok, én elmegyek wc-re. 5 perc és itt vagyok.
- Oké. - mondták egyszerre.
Elindultam és láttam Dávid exét, rápillantottam Amandára és utána visszanéztem Dávidra. Láttam, hogy feláll és elindul erre, de nem foglalkoztam vele, gondoltam wc-re megy.
Mikor végeztem, kezet mostam és megnéztem magam a tükörben. Megigazítottam a hajam és a sminkem, ekkor vettem észre, hogy már kicsit homályosan látok. Aztán kimentem és azzal találtam szembe magam, hogy Dave és Amanda smárolnak. Sírva rohantam ki a szórakozóhelyről és futottam egyenesen, nem figyelve merre megyek. 
Utána leültem egy padra a parkban, egy ideig csendben sírtam, majd abbahagytam, és felnéztem. Oda jött 3-4 fiú 16-18 év körüliek és nagyon be voltak rúgva.
*
Eközben a buliba:
- Hol van Nessie? - kérdezte Dávid Ádáméktól.
- Nem tudom. - felelte Ádám.
- Én láttam amikor kijött a wc-ről és szaladt. Gondoltam ide jön hozzánk. - mondta.
- Gyere Ádám keressük meg. Te is jössz Gabi? - kérdezte Ádám.
- Persze! -kiáltotta.
* 
A Parkban.
- Hé Cicuska jössz velünk egy körre? - és a motorokra bökött az egyik fiú.
- Hagyjatok békén! Tűnjetek el! - kiáltottam még mindig sírva. de most már dühösen és az alkohol hatása miatt egy kicsit kábán.
- Hallod a cicus nem csíp téged! - röhögött egy másik srác.
*
- Menjünk hárman három felé. - mondta Dávid.
- Én megyek a park felé. - mondta Ádám.
- Oké. Én megyek a sétányon. - mondta Gabi.
- Jó. Én megyek a tóhoz.
*A parkban.
- Tűnjetek el innen. - kiáltottam és közben felálltam.
Most már csak a düh volt bennem. Dávid és Amanda iránt és ezek iránt is. Nem tudtam mit csináljak fussak el vagy mit?! Tudtam, hogy, ha bántani akarnak nincs ellenük esélyem.
- Süketek vagytok ?! Menjetek el innen! - ordítottam még egyszer.
Akkor megláttam valakit a fák között és, amint elfordítottam a fejem a banda is arra nézett. Gyorsan eltűntek.
Én vissza rogytam a padra és nem érdekelt ki jön arra.
Hallottam az illető lépteit és azt hogy megáll és leül mellém, átölelt.Akkor egyből azt kiáltottam:
- Dávid hagyjál békén! - hisz azt hittem ő jött utánam.
- Nyugalom, Ádám vagyok. 
Hisztérikus rohamot kaptam és csak sírtam Ádám ölében a parkban a sötét padon...
Aztán hallottam Gabi hangját:
- Hála istennek, hogy megvagy! - mondta, miközben mellém ért és leült a padra.
Én még mindig csak zokogtam...
Aztán hallottam hogy Ádám azt mondja Gabinak suttogva, hogy:
- Most hagyjuk még egy kicsit utána ott alszik nálad. Oké? Nem akarom hogy az anyukája így lássa és szerintem ő se akarná.
- Persze. - mondta, és átölelt.
Aztán hallottam Dávidot. Már itt volt közel hozzánk.
- Miért nem szóltatok, hogy megvan tiszta idegbeteg vagyok miatta! Ti meg itt ültök vele. - kiabálta
Kinyitottam a szemem, pont mikor nyitotta a száját, hogy újra kezdje a kiabálást, de helyette én nyitottam ki a számat.
- Talán azért nem hívtak, mert jobb volt így nekem és jobb lenne, ha elmennél! Menj vissza Amandához. Nem érdekel, csak tűnj el innen! - a könnyeim újra patakokban folytak.
- De édesem. - nem tudta végig mondani, mert félbeszakítottam.
- Édesem ?! Mondd ezt Amandának ne nekem. Nem kell a mentegetőzésed! Húzzál el innen.
Pofon akartam csapni, de Ádám megfogta a csuklómat, azért hogy ne tegyem.
- Hé Dave menj el.
- Mért mi lesz, ha nem megyek Ádám? 
- Mi lesz? Ne akard megtudni öreg.. Csak menj el. Nem akarok, balhét! Csak menj el.
Én addig visszaültem a padra és Gabinak támaszkodtam.
- Elindulunk hozzánk jó? - suttogta.
Nem szóltam semmit csak bólintottam.
- Gyere Ádám te is. - szólt Gabi hátra.
- Oké megyek.. és te - mutatott Dávidra - ne merj utánunk jönni!
Elindultunk Gabiékhoz.
Gabi szülei már aludtak, hiszen már hajnal körül járt. Fellopakodtunk a szobába, vagyis hát ők lopakodtak miközben engem cipeltek. Gabi adott valami pizsit, nagy nehezen felvettem. 
- Kicsim itt maradjak? Hát ha vissza jön az a szemét láda? - kérdezte enyhe undorral az arcán.
- Nem fontos. Ugye Ness? - fordult felém és mind ketten néztek rám nagy boci szemekkel.
- Hát ööhhm... Izé... - dadogtam. - Nem fontos azt hiszem.
- Rendben. Hát ha nem akarjátok... - mondta sóhajtozva, és vágyakozó pillantásokat vetve felénk. Szörnyen édes volt. 
- Na jó maradj. - mondtuk egyszerre Gabival és nevettünk mind a hárman.
Gabival az ágyon aludtunk, Ádám pedig egy szivacson feküdt el. Hamar elaludtunk.
Egyszer csak arra keltem, hogy csattogás hallatszik az utcáról.
Felkeltettem Gabit.
- Hé Gabi! Hé ébredj valaki dobálja az ablakot.
- Jól van jól van...- felelte álmosan.
Kinéztünk és láttuk, hogy Dávid az. Ádám is fölkelt. 
- Hé! Mi van? Mi a baj? - kérdezte.
- Öhm. öö semmi aludj nyugodtan. - mondtam neki.
- Oké. - nézett kételkedően.
Rámosolyogtam, ettől megnyugodott és visszafeküdt.
Aztán kinyitottuk az ablakot.
- Mit akarsz? Ádám nem megmondta hogy ne gyere utánunk?
- Én csak szeretném meg magyarázni, mert biztos félreértetted.
- Megmagyarázni?! Dávid beteg vagy? Nem vagyok vak. Tűnj el! Aludnék! Sőt mindketten aludnánk. - mondtam neki.
- De én azt akarom hogy újra együtt legyünk.
- Fogd fel soha nem leszünk már együtt!!! - kiabáltam, és reméltem senkit nem ébresztettem fel.
Becsuktam az ablakot és vissza feküdtünk aludni.