Epilógus

*5 év múlva*

.. Éppen a stúdióba indulok, ahol dolgozom, mint énekes, amikor megcsörren a telefonom. 

- Háló ? - kapom fel gyorsan a készüléket.

- Szia Ness. - hallom egy régi ismerős kissé férfiasabb hangját.

- Niall ? - dermedek le azonnal. 5 éve, hogy nem beszéltünk és nem láttuk egymást. A szakításunk után még próbált hívni és keresni, de elutasítottam így egy idő után feladta. Gabival is utoljára talán 2 éve beszéltem. Egyedül Harryvel és Liammel tartom a kapcsolatot, de azt is csak telefonon és teljesen titokban. Hiába voltam énekes méghozzá nem kis sikerű énekes, szerencsére nem botlottam sehol a srácokba.

- Én vagyok. - szól nyugodtan.

- Jézusom.. - bukik ki a számon.

- Zavarlak ? - kérdezi és itt kihallok egy kis idegességet a hangjából, ami felidézi a régi emlékeket. Az érintését, a mosolyát, a hangját és azt, hogy hatalmas sebet vágott bennem.

- Öm, nem. Éppen a stúdióba megyek. - válaszolom és remélem, hogy nyugodtan cseng a hangom.

- Értem. - válaszolja, aztán kínos csend következik, majd mindketten egyszerre akarunk megszólalni és ezen összenevetünk, mintha az elmúlt 5 év meg sem történt volna.

- Mond csak. - hallom a hangján, hogy még mindig mosolyog.

- Honnan van meg a számom ? - Ugyanis megváltoztattam.

- Maradjon titok. - mondja.

- Rendben. - adom meg magam. - Te mit akartál kérdezni ? - kíváncsiskodom.

- Csak azt.. Hogy nincs-e kedved találkozni ? Bécs környékén vagyunk és egyből eszembe jutottál.. Nem mintha az elmúlt 5 évben nem történt volna meg ez egyszer sem. Csak most úgy éreztem, hogy fel kell hívjalak és... nem tudom. - magyarázza.

- Öhm. Niall.. Ami azt illeti már nem Bécsben lakom. - mondom kínosan.

- De Harry azt mondta.. - harapja el a mondatot.

- Áhá ! Lebuktatok. Ezért még kapni fog. - kacagok.

- Szóval akkor találkozunk ? - kérdezi és nem hagyja el terelni a témát.

- Rendben. - egyezek bele, bár magam sem értem, hogy miért. - De most le kell tennem, majd még hívlak. Szia. - köszönök el és lerakom a telefont. Magam elé meredve és mosolyogva ülök a kocsiban, mint egy elme borult. Összeszedem magam és elmegyek dolgozni...

[...]

- Rendben akkor a főtéri Starbucks-ba, fél óra múlva. - egyeztetek még egyszer.

- Igen. - hallom a választ.

- Akkor szia.

- Szia. 

Leteszem a telefont és még elmegyek a mosdóba, hogy rendbe szedjem magam. Szerencsére ma már végeztünk és felvettünk pár számot az új albumhoz. Kifésülöm a hajamat és igazítok a sminkemen. Mosolyogva nyugtázom, hogy egész jól nézek ki és kisétálok a helyiségből. Elköszönök Lindától és kimegyek a kocsimhoz. Stílusosan késni fogok pár percet, de nem baj.

Belépek az ajtón és szememmel őt keresem. Szőke buksiját és a hidegtől kipirult arcát rögtön kiszúrom a leghátsó boxban. Magabiztosan még is pillangókkal a gyomromban közeledek felé. Felpillant és csillog a szeme.

- Szia. - áll fel és megölel. Valószínűleg holnap már a címlapokon leszünk, de nem érdekel. Visszaölelem és elveszek az ismerős karok között. Leülünk, majd rendelünk két forró csokit. Kicsit döcögősen indul a beszélgetés, de a végén mindent elmesélünk egymásnak az elmúlt 5 évről és kellemes csalódás ér, hogy semmit sem változott. Talán egy kicsit izmosabb és magasabb lett, de ugyanaz a fiú, akit egykor szerettem és talán még most is érzek valamit.

Későre jár már, amikor kilépünk a Starbucks-ból, mint azt várni lehetett mindenhol fotósok, diszkréten elutasítjuk őket, majd beszállunk az én autómba és elhajtunk.

- Majd visszajövünk a kocsidért. - mondom neki. Ő csak biccent. Egy közeli, de a lesifotósoktól eléggé távoli parknál állok meg. Kiszállunk és sétálgatunk. Egyszer csak érzem, hogy meleg ujjai az enyémek köré fonódnak. Elmosolyodom és rápillantok. Hiába 26 éves én még mindig annak a kis tini fiúnak látom, aki volt, amikor megismertem. Meg is említem neki és reakcióként csak felkacag. 

Már tényleg nagyon sötét van és éppen elkezdett hullani a hó.
- Mennünk kéne. - mondja Niall.
- Szerintem is. - bólintok, de egyikünk se mozdul meg, hogy a kocsi felé vegyük az irányt, helyette csak nézzük egymást. Niall becsukja a szemét és elkezd felém közeledni én is felé, majd ajkunk hosszú idő után újra egymásra talál és forró, szenvedélyes táncot jár. Egyik kezével a derekamat fogja a másikkal az arcomat, én pedig a hajába túrok. Mikor külön válunk, homlokunkat egymásénak támasztjuk.
- Hiányoztál. - suttogja és lehelete csiklandozza az arcomat.
- Te is. - mosolygok.
Újra összefűzzük a kezünket és elindulunk haza.

Egy új kezdet, egy régi szerelemmel. Érzem ez most más, mint 5 éve. Felnőttünk már és, ha 5 évet kibírt ez a szerelem, akkor így, hogy együtt leszünk örökké fog tartani.


Hát itt lenne a blogom lezárása. :') Őszintén mondom, hogy sajnálom.. Ez volt az első blogom és nagyon imádtam írni. 
Köszönöm nektek, hogy olvastátok és, hogy hűségesen kommenteltetek. Szeretlek Titeket :) 
Remélem a másik két blogom is legalább ennyire, vagy jobban elnyeri a tetszéseteket. Ha szerettétek az írásom akkor olvassátok a másik 2 blogomat is :) 
Sky hard life
Dear Diary
Még egyszer köszönöm, hogy olvastátok és az előző 2 fejezethez is nagyon köszönöm a csodálatos kommenteket :') 

Kérlek titeket, hogy válaszoljatok az alábbi kérdésekre kommentben;
1. Mióta olvasod a blogot ?
2. Ki volt a kedvenc szereplőd ?
3. Te így fejezted volna be a történetet ?
4. Mit szerettél leginkább a blogban ?
5. Olvasod-e, vagy olvasni fogod-e a másik blogjaimat ?
6. Ez volt a kedvenc blogod ?
7. Hiányozni fog ?
8. Honnan találtál rá a blogomra ?
9. Harry-Nessie vagy Niall-Nessie párost szeretted jobban ?
10. Írj, amit szeretnél.:)

50-51. fejezet #DUPLA!

Sziasztok c:
Ismét sokat késtem a résszel, és köszönöm a türelmeteket, de ezen a héten levegőt venni alig volt időm. Casting, fotózás, smink, testfestés, félévi hajrá.. stb.  Na mindegy, de jó hír, hogy dupla részt hoztam :3
Tulajdonképp ez a befejező rész, de ez után még jön egy epilógus - azaz lezáró fejezet. Ekkor Nessie már nem 18 éves lesz, hanem több. De ezt majd megtudjátok.

50. fejezet

Már nem tudom hányadik felesemnél járhattam,a mikor úgy éreztem, hogy levegőre van szükségem. Így kibotladoztam a kertbe, ahol mindenfelé emberek csókolóztak, ittak, nevettek vagy éppen elszívtak egy cigit.
- Szia. - mentem oda egy dohányzó sráchoz.
- Hello. - mosolygott rám.
- Van egy szálad ? - böktem a cigi felé.
- Persze. - bólintott, majd kivette a dobozt a zsebéből és felém nyújtotta. Kivettem egyet, aztán meggyújtotta a cigimet. Jó mélyet beleszívtam és éreztem, ahogy a füst szétáramlik a tüdőmbe, és a nikotin bekúszik a bőröm alá.
- Amúgy Kyle vagyok. - szólalt meg a srác.
- Nessie. - mosolyogtam rá.
- Te vagy a szülinapos ? - nézett rám megdöbbenve, én pedig arckifejezése láttán kuncogtam és bólintottam. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű a szülinapos. - kacsintott rám. Én újra csak felkacagtam és szívtam tovább a cigimet. Elnéztem balra, ahol egy ismerős alak smárolt valakivel. Kicsit fókuszáltam, majd kitisztult a kép és megláttam Harryt meg egy csajt. Újra felkuncogtam. Kyle furcsán nézett rám.
- Bocs-bocs. - mondtam.
- Semmi. - rázta meg röhögve a fejét. - Táncolunk? - biccentett a ház felé.
- Miért is ne. - vontam meg a vállamat. - Csak elszívom. - emeltem fel a cigimet, amiből alig 3 slukk van. Harryékre pillantottam, de már eltűntek. Éppen az utolsó slukkomat szívtam el, amikor megjelent mellettem, immár egyedül.
- Az ott cigi ? - nézett rám komolyan.
- Nem Harry. Ez egy kismadár. - mosolyogtam rá pimaszul.
- Akkor nem láttam semmit. - emelte fel a kezét. - Niall kinyír.
- Ő a barátod ? - nézett rám Kyle.
- Nem. - mondtam.
- Igen. - nyögte Harry ugyanabban az időben, és átkarolt.
- Harry menj innen. - röhögtem és egyből le is löktem a kezét a vállamról.
- Óó, azt hittem már tényleg egy 1D taggal jársz. - mosolygott Kyle.
- Hát, ami azt illeti egy 1D taggal járok. Niall Horan-nel. - mondtam. Kyle megdöbbent, aztán elmosolyodott és bólintott.
- Akkor én most megyek. - szólalt meg és elsétált.
- Ez ki amúgy ? - röhögött Harry.
- Fogalmam sincs, de szédülök.
- Gyere. - komolyodott el, majd megfogta a karomat és el vitt a tömegből valami kiülő szerűséghez. Mély levegőket vettem és kezdtem jobban érezni magamat.
- Déja vu. - suttogtam Harry vállába.
- Én is érzem. - suttogta vissza. Hangja szinte elveszett a buli zajában. Belepuszilt a hajamba, amitől kirázott a hideg. Felnéztem rá, ő pedig rám nézett. Bár kótyagos volt a fejem, de tudtam, hogy ezt nem kellene, így hát elhúzódtam. Szomorúan nézett rám, de nem tudtam mit tenni.
- Bemegyek. - szólaltam meg. - Köszi. - nyomtam egy puszit az arcára, aztán elkezdtem visszafele botorkálni. Éppen az ajtón léptem be, amikor Liam-mel találtam magam szembe.
- Helo Szülinapos. - mosolygott rám. Halványan mosolyogtam csak vissza, mert kicsit rossz kedvem volt. - Mi a baj? - kérdezett rá azonnal Liam.
- Semmi. Kicsit rosszul voltam az előbb. - hazudtam, mert nem akartam elrontani Liam buliját is.
- Értem. - nyomott egy puszit a homlokomra és behúzott a tömegbe, ahol Medyt láttam meg egy sráccal táncolni. Megkocogtattam a vállát.
- Sziaaa.- ugrott a nyakamba.
- Hát ő ki? - kérdeztem nevetve, mert tudom, hogy Harryért van oda.
- Hát.. izéé. - kezdte. - Ő egy régi ismerősöm, Denny és itt futottunk össze. - eszembe jutott Denny, mert Medy sokat mesélt róla. Nagy szerelme volt. - Beszéltem Harryvel és rájöttünk, hogy nem fog ez nekünk menni. - vonta meg a vállát egy szomorú mosollyal.
- Hát hajrá. - kacsintottam rá, aztán Liammel táncolni kezdtünk. Liam elég jól táncol meg közben jókat is röhögtünk.
Elég késő lehetett, mert ez emberek szállingózni kezdtek. Már csak azok maradtak, akik eléggé ki voltak ütve. Emberek feküdtek itt-ott, de Niallt sehol sem láttam. Az órámra pillantottam, ami hajnali 4-et mutatott. Nem akartam hini a szememnek, de megfogtam Liam kezét és az emelt felé vonszoltam. Bementünk egy szobába és ledobtam a magassarkúmat, aztán azzal a lendülettel beborultam az ágyba, Liam pedig mellém vetődött.

51. fejezet


- Mi a franc ? - keltem egy ismerős hangra. Kómásan nyitottam ki a szememet és Niall dühös arca volt az első, amit megláttam. Nem igazán értettem, de aztán leesett. Liammel a buli után bealudtunk és eléggé egymásba voltunk gabalyodva. A fejem Liam mellkasán nyugodott és a lábamat is átvetettem a derekánál, míg az ő egyik keze a derekamon volt. Riadtan ugrottam arrébb is láttam, hogy Liam is kb. annyira van képbe, mint én az előbb.
- Nem vagyok veled és egymásra másztok ? - kiabált tovább Niall.
- Haver ez nem az, aminek látszik.. - nyögte Liam még mindig éppen hogy csak ébren. Próbálta megnyugtatni a kicsit ittas Niallt.
- Aha. Akkor még is mi ? Elmagyaráznád ? - kérdezte gúnyosan Niall.
- Feljöttünk, mert fáradtak voltunk és elaludtunk. - válaszolta egyszerűen.
- Aha. Aludtatok. - nézett ránk undorodva. - Szánalmas vagy Nessie. Mindannyiunkon végig mész ?! - kiabálta tovább. Ez nagyon szíven ütött. Hogy feltételezhet ilyet?! Éreztem, hogy a szemem könnybe lábad, de erős maradtam, már amennyire.
- Pont te mondod ? - pattantam fel az ágyról. - PONT TE ? - ismételtem meg magam. - Ki is smárolt kivel a múltkor ? Ha jól emlékszem akkor az te voltál ! - üvöltöttem. - Én vagyok az undorító ?! Néztél már magadra Niall Horan ? Ide jössz részegen és kiabálsz velem, meg Liammel ? A saját szinte testvérként kezelt barátodra vagy féltékeny ? Aki olyan nekem, mintha a bátyám lenne és te ezt pontosan tudod ! Mindannyiótokon végig megyek-e ? Minek nézel engem egy ribancnak ? Én undorodom tőled ! - kiabáltam neki, immár forró könnyekkel az arcomon aztán kirohantam a szobából. Elfutottam Harry mellett, aki utánam kiáltott, de nem érdekelt. Az előszobában felkaptam a cipőmet és kifutottam az utcára. Nem érdekelt semmi és senki. Még is, hogy gondolhatta ezt ? Megbocsájtottam neki a Lindsay incidenst és akkor a fejemhez vág egy ilyet ?
Leültem arra a padra, ahol a múltkor is ültem, mivel nem volt nálam pénz, hogy mondjuk valami kávézóba üljek be. A könnyeim elapadtak és csak ültem csendben magam elé meredve és gondolkoztam.

*Harry szemszöge*
Niall kiabálására mentem fel elég fáradtan az emeletre. Már csak annyira értem oda, hogy Nessie sírva szalad ki az egyik szobából. Utána kiáltottam, de csak ment tovább aztán hallottam az ajtó csapódását.
- Mit műveltél ? - rontottam be a szobába és dühödten meredtem Niallre. Nem válaszolt csak nézett maga elé. Egy kis idő múlva mégis megszólalt, de csak suttogott.
- Azt hiszem elvesztettem az életemet.
- Mi történt ? - néztem Liamre.
- Ness-el feljöttünk, amikor már alig volt itt ember és elaludtunk. Aztán arra keltem, hogy ez a paraszt - nézett Niallre - kiabál. Mondtam neki, hogy nem történt semmi. Nem hitte el és konkrétan leribancozta Nessiet, aki ezek után kiosztotta, de nem eléggé és elment.
- Ez a lány - fordultam Niall felé - az életét adná érted ! Hogy a francba lehetsz ennyire szerencsétlen ? Komolyodj meg, nőj fel és viselkedj úgy, mint egy korod beli ! Arra nem gondoltál, hogy mi van, ha most megint elraboljak ? - üvöltöztem vele. Az utolsó mondatomra felém kapta a fejét és a szemében riadtság villant, aztán kifutott a szobából én pedig utána. Elindultunk megkeresni Nessiet. Sejtésem szerint a parkba ment, mivel a múltkor is ott volt, szóval arra felé vettem az irányt. Niall jött utánam, de egy szót sem szóltunk egymáshoz. A parkban sétálgattunk, amikor megláttam Nessiet. Egyből odafutottam hozzá és átöleltem. Meg sem mozdult, még a levegőt is ritkán és szaggatottan vette.
- Gyere haza kicsim. - suttogtam neki. - Kérlek.
Még mindig meg sem mozdult. Viszont, amint Niall oda ért és meg állt előtte 1 méterrel, ezzel bekerülve a látóterébe felkapta a fejét és az arca eltorzult a düh meg a fájdalom keveredésétől. Szinte hallottam, ahogy azon kattog mit csináljon. Menjen vagy maradjon, sírjon, üvöltsön, vagy maradjon csöndbe.
Nem szólt semmit, csak Niallt nézte és az arcán kövér könnycseppek kezdtek el folyni.
- Magatokra hagyjalak titeket ? - kérdeztem. Niall Nessie-re sandított, aztán óvatosan bólintott. Nyomtam egy puszit Nessie feje búbjára aztán felálltam a padról. Niall mellett odasúgtam neki, hogy ne szúrja el, mert különben megölöm.
Aztán elsétáltam egy messzebb lévő padra.

*Nessie szemszöge*

Ültem és meredtem magam elé. Vártam, hogy Niall megszólaljon, mert én nem fogok. Pont tőle nem vártam volna ezt..  Ráadásul tudja, hogy Liam szinte a testvérem, ahogyan neki is. Még, ha Harryvel talált volna meg akkor azt mondom, hogy van benne egy ici pici jogos féltékenység. De Liammel ?
- Ne haragudj. – ennyi volt, amit kibírt nyögni. Nem néztem rá és nem szólaltam meg. Nehogy már megkönnyítsem a dolgot.  – Szeretlek és csak az alkohol beszélt belőlem. Tudom, hogy sohasem csalnál meg, pláne nem Liammel. – hadarta egy szuszra. Igazéból már mindegy volt, hogy mit magyaráz. Magamban már döntöttem. Vettem egy mélylevegőt, majd kényszerítettem magamat, hogy ránézzek.
- Tudod Niall nem vártam volna ezt tőled, de nem érdekel. Nem érdekel már semmi. Eldöntöttem magamban, hogy mit akarok és ez így lesz jó. Remélem az előtted is tiszta, hogy köztünk vége van a dolognak. – próbáltam tárgyilagos maradni, de a könnyek szúrták a szememet. – Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretlek.. Mert nem változott semmi, csak csalódtam benned és ezek a dolgok, amiket a fejemhez vágtál alaptalan és undorító dolgok voltak. Úgy döntöttem, hogy hazaköltözöm. Egy kis időre biztosan.. Azt még, hogy visszajövök-e valaha Londonba nem tudom. És arról sincs fogalmam, hogy fogunk-e még valaha beszélni.. Most úgy gondolom, hogy nem, de ez még változhat.  Sajnálom. – fejeztem be a monológomat és egy csókot nyomtam az ajkára, aztán felálltam és elindultam haza, hogy összepakoljak. Hallottam, hogy valaki szalad utánam, de nem fordultam meg. Valószínűleg Harry volt, mivel Niallt lesokkolva hagytam ott egy padon.
- Várj.  – fogta meg a kezem Harry. Megálltam, de nem fordultam felé. A fejemet lehajtottam így a hajam eltakarta a síró arcomat. – Mi történt ? – ölelt megához.
- Sza.. Szakítottam vele. – szipogtam. – És hazamegyek.
Éreztem, hogy Harry megfagy és levegőt sem vett pár másodpercig.
- Hogy mi ? – tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen.
- Sajnálom Harry.. – suttogtam.
- Nem teheted ezt velem. – nyögte sírva.
- Ne haragudj.. – öleltem meg és elindultam. Jött utánam, de az út hátralévő részében nem szóltunk egymáshoz. Nem haragból, csak mindkettőnknek kattogott az agya.

Nem abba a házba mentünk, ahol buliztunk hanem sétáltunk hazafelé. Bár mostantól már nem igazán hívhatom az otthonomnak. Beléptünk az ajtón és Liam egyből felpattant a kanapéról. Meglepett, hogy már mindenki itthon van, ugyanis a többiek is a kanapén ültek.

- Mi történt ? - ölelt meg Liam. A kanapé felé biccentettem. Leültünk aztán elmeséltem nekik mindent. Miután befejeztem pár percig csönd volt, mindenki próbálta megemészteni a dolgot.

- Ez azt jelenti, hogy hazamegyünk ? - nézett rám Gabi.

- Neked nem muszáj. Nagy lány vagy már, de ezt majd megbeszéljük. - zártam le a témát, mert ezt majd mi ketten lerendezzük, amikor nem figyel minket mindenki.

Louis és Liam szomorúan és megrökönyödve néztek rám.
- Hiányozni fogsz. - gurult le egy könnycsepp Liam arcán.

- Ti is nekem. - sírtam el magam és megöleltem Liamet.

- Mikor indulsz ? - nézett még mindig bánatosan a mindig mosolygó Louis.

- Még ma. - böktem ki határozottan.

- Micsoda ? - pattant fel Harry.
- Akkor én veled megyek. - mondta Medy.

- Harry.. - kezdtem volna csitítani, de félbeszakított.

- Nem hagyhatsz itt Nessie ! Nem teheted ezt velem érted ? Szeretlek. - kiabálta az arcomba. Mindenki meghökkent rajtam, Gabin és Liamen kívül a vallomáson. Harry megrázta a fejét és felfutott a szobájába.

Utána akartam menni, de Liam visszafogott.

- Hagyd egy kicsit. - fogta meg a karomat. Louis pedig helyeslően bólintott.

- Rendben. - sóhajtottam és éreztem a forró könnyeket az arcomon. - Felmegyek pakolni. - töröltem meg az arcom és elindultam a szobám felé. 

- Megyek én is. - jött utánam Gabi.

Beléptünk a Niallel közös szobánkba és a bőröndömet kerestem. De közben akartam beszélni Gabival, így megszólaltam.

- Figyelj Gabi tudom, hogy te és Zayn boldogok vagytok és nem kell velem jönnöd. Nem fogok haragudni, sőt szeretném, hogy itt maradj. 

- Tényleg szeretem Zaynt, de te a legjobb barátnőm vagy és nem hagyhatom, hogy.

- Gabi !- szakítottam félbe. - Komolyan gondoltam, amit mondtam. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Rendben, akkor maradok.. De majd meglátogatunk. - mosolygott ő is.

- Nem szeretném. - ráztam meg a fejemet.

- Micsoda ? - nézett rám kikerekedett szemekkel.

- Fájna, ha bármelyik srácot látnom kéne.. Azt pedig nem kérem, hogy te gyere csak egyedül, mert nem akarom megbántani Zaynt.

- Ahogy akarod. - mondta könnyes szemekkel és kisétált. 

Összepakoltam minden cuccomat, de egy szettet kint hagytam, hogy átöltözhessek, mert még mindig a buli ruhám volt rajtam. Elmentem zuhanyozni és közben minden bajomat kisírtam és kiénekeltem magamból. Megtörölköztem majd felöltöztem és rendbe tettem a fejemet is. Mikor kiléptem Harry ült az ágyon.

- Még mindig gyönyörű hangod van.. - suttogta rekedten. Nem szóltam semmit, csak leültem mellé. Kezét az enyém felé nyújtotta és összefűzte ujjainkat. Valami hideget éreztem a tenyerembe. Megcsókolta a kezemet és elengedte. Egy nyaklánc volt ott.

- Ez a szülinapi ajándékod. Személyesen akartam oda adni. Egyébként a többi ajándékodat is áthozták.. Lent vannak. 

Megcsodáltam a nyakláncot, és egyből beleszerettem.

- Tedd a nyakamba kérlek. - nyújtottam neki a nyakláncot. Nem akartam még több fájdalmat okozni neki azzal, hogy megmondom nem fogom hordani.. Nem akarok semmilyen velük kapcsolatos dolgot látni egy ideig.
Bekapcsolta a nyakláncot hátul, aztán megfogta az arcomat és megcsókolt. Lágyan és úgy, mintha minden pillanatot megakarna őrizni ebből. Valószínűleg ez így is volt. Mikor elváltak ajkaink elmosolyodott.
- Hiányzott.. - mondta.

Csendben néztük egymást,, majd felálltam. Harry megfogta a cuccaimat, és elindult velük lefelé pedig meg sem kértem. Még egyszer utoljára körbe néztem a szobánkba, aztán Harry után mentem.

Hosszas búcsúzkodás és üres ígéretek után elindultunk Medyvel és Harryvel. Az ajtóban Niallel futottunk össze, aki kisírt szemekkel és fájdalmas arccal nézett rám és a bőröndjeimre. Megöleltem, ő pedig még szorosabban szorított. Nem akart elengedni, de kénytelen voltam kiszabadulni az öleléséből különben lekéssük a gépet.

Az autó út csöndben telt és a reptéren Harry még egyszer, valószínűleg utoljára megcsókolt.
- Szeretlek. - ez volt az utolsó szava hozzám, aztán Medyvel becsekkoltunk és felszálltunk a gépre, ami haza repített minket.

49. fejezet

Sziasztok :)
Tudom, hogy most később jött a rész, mint szokott és ezért ne haragudjatok, de, mint az előző fejezetnél is említettem kommentben a kedves kis Névtelen beszólogatónak, van életem.. Tanulnom kell, és ezen kívüli időmet sem a gép előtt töltöm, gondolom megértitek.
Ez az egyik, amit mondani szerettem volna.. A másik, hogy lassan befejezem a blogot. Még lesz egy pár fejezet, mert a mostani témát leakarom zárni. Aztán lesz egy kis fordulat, éveket ugrunk és jön a záró fejezet. :)
Amúgy köszönöm a 12.200+-os oldalmegjelenítést :3 Szuperek vagytok ! <3 
Szokásos 7 megjegyzés után.. c:

Nem sok kedvem volt bulizni menni, mivel senki nem köszöntött fel Niall-ön kívül. Ez eléggé elszomorított, de végül Gabi rá vett, hogy menjünk. Mire végeztünk a ruhaválasztással, sminkeléssel, hajcsinálással szerintem 1 óra is eltelt. De legalább kész voltunk.

Lementünk és Harry ott ült egyedül az arcát a kezébe temetve a kanapén.
- Többiek ? - kérdeztem furán, amikor leértünk.
- Azt mondták, hogy nem várnak tovább és elmentek. - rántotta meg a vállát Harry és közben végig pásztázott a szemével.
- Szuper.. - szomorodtam el. Már majdnem el sírtam magam. - Ma van a szülinapom és senki nem ér rám ?! Komolyan ?! Nem tudtak 1 órát várni ? És Niall-ék is elmentek ! - elegem van kiabáltam mostmár sírva, majd felrohantam az emeletre, már amennyire a cipőm engedte a rohanást. Levetettem magam az ágyra és elkezdtem sírni. Valaki belépett a szobába és elkezdte simogatni a hátamat.
Elkezdtem mocorogni, hogy meg nézzem ki az. Harryvel találtam magam szembe, miután feltornáztam magam ülő helyzetbe.
- Ne sírj már. - mosolygott rám. - Szülinapod van.
- És ez senkit nem érdekel.. - motyogtam.
- Dehogynem. - szorította meg a kezemet.
- Akkor miért nincs itt senki rajtatok kívül ? Miért nem vágott senki hozzám még csak annyit sem, hogy: 'Boldog Szülinapot baszdmeg' ? - sírtam és Harryhez bújtam.
- Héé, nyugi már. - simogatta a hajamat. - Én itt vagyok.
- Tudom. - fúrtam a fejemet a mellkasába. - És köszönöm. - szorítottam magamhoz még jobban.
- Szeretlek. - suttogta.
- Én is Harry. - válaszoltam neki. Egy kicsit eltartott magától, hogy a szemembe nézhessen. Vett egy mély levegőt, majd kifújta. Lehunyta a szemeit és közeledett felém.
- Harry.. - fordítottam el a fejemet.
- Szeretsz.. Csak sajnos nem eléggé.. - nyitotta ki a szemeit. Arcán keserű mosoly jelent meg.
- Ne haragudj, de én Niallt..
- Kérlek ne mond ki. - vágott a szavamba egy fájdalmas arc kíséretében.
- Rendben. - sütöttem le a szememet.
- Na gyere. - mosolyodott el kényszeredetten. - Menjünk bulizni. - kacagott fel.
- Rendben. - mosolyogtam én is. Aztán felálltam és a tükörhöz léptem megigazítottam a sminkemet, majd lementünk. Lent ült Gabi és Medy éppen nagyban sms-eztek, vagy twitteren lógtak.
- Mehetünk ? - pillantott fel Gabi.
- Persze. - bólintottam.
Feltápászkodtak a csajok, aztán elindultunk.
- Hova megyünk pontosan ? - kérdeztem a kocsiban.
- Titok. - kacsintott rám Harry és ajkait huncut mosolyra húzta.
- De.. - kezdtem volna.
- Nincs de. - szögezte le Medy.
- De van ! - röhögtem.
- De nincs. - röhögött ő is.
- Háromszor mondtátok ki azt a szót, ami elvileg nincs. - röhögött Gabi is.
- Megérkeztünk ! - szakította félbe Harry az értelmes társalgásunkat. Kiszálltunk a kocsiból és csak akkor pillantottam meg, hogy egy hatalmas ház előtt állunk, ahonnan hangos zene szól és rengeteg ember van. A ház tetejét pedig egy hatalmas felirat díszítette:
"Boldog Szülinapot Nessie"
Niall szaladt ki és felkapott, majd megpörgetett.
- Úristen. - vigyorogtam, mint a vadalma. - Nem kellett volna ekkora felhajtás. - majdnem sírtam megint.
- Érted bármit. - jött ki Liam és megölelt.
- Majdnem meghiúsult a terv, mert a királylány - biccentett felém Harry - bevágta a hisztit. - röhögött. - Csak a sármommal sikerült meggyőznöm. Niall és Liam elég csúnyán nézett rá. - Ne értsétek félre ! - emelte fel a kezét védekezően.
- MENJÜNK BULIZNI ! - kiáltotta Gabi és el indult a ház felé.
Mindannyian röhögtünk, aztán utána indultunk. Sokan jöttek oda hozzám és köszöntöttek fel, meg nyomtak mindenféle ajándékot a kezembe. Sok emberről fogalmam sem volt ki az, de azért kedvesen megköszöntem és mentem tovább.
Beléptünk a házba a DJ pultnál Zayn nyomta a zenéket. Lou-t nem láttam sehol a nagy tömegbe és azt vettem észre, hogy mindenki eltűnt, kivéve Niallt, aki nem engedte el a kezemet egy pillanatra sem.
Harry tért vissza, mellette Gabival és Medyvel plusz különböző italokkal. Rögtön kikaptam a kezükből 2 rövidet és lehúztam. Meglepetten néztek rám, majd belevetettem magamat a táncoló tömegbe ők pedig követték a példámat.
A party most már tényleg elkezdődött, és ki tudja mikor ér véget.

48. fejezet

Hello mindenki <3
Köszönöm a kommenteket és, hogy nem sokára átlépjük a 11.500. kattintást *--*
Szeretlek titeket <3
7 megjegyzés és jön a következő c:

- Jó reggelt. - keltem egy édes, szinte suttogó hangra és simogatások meg csókok tömegére.
- Neked is. - fordultam meg és egy csókot nyomtam Niall szájára, aztán a fejemet a vállába fúrtam és átvetettem a derekán a lábamat. Elkezdte a derekamat cirógatni, én pedig élveztem minden egyes együtt töltött percet.
- Tökéletes este egy tökéletes emberrel. - mormoltam a vállába.
- Szeretlek. - suttogta, majd egy csókot lehelt a homlokomra.
- Köszönöm még egyszer a tegnap estét meg a ma hajnalt is. - kuncogtam.
- Bármikor. - mosolygott huncutan.
- Haha. - nevettem fel. - Azt gondoltam.
- Egyébként.. Boldog Szülinapot egyetlenem. - nézett mélyen a szemembe.
- A legeslegboldogabb. - mosolyodtam el.
- És még csak most kezdődött. - nézett rám csillogó szemekkel.
- Mit terveztél mára ? - kérdeztem meglepetten.
- Majd megtudod hercegnőm. - válaszolta aztán adott egy csókot és lefejtette magáról a karomat és a lábamat. Kérdőn néztem rá.
- Hozok reggelit. Éhes vagyok. - nevetett, aztán kimászott az ágyból.
- De ugye azért felöltözöl ? - kuncogtam, mivel Ádám és Éva kosztümben aludtunk.
- Talán nem tetszem ? - nevetett.
- Nekem mindig. - haraptam bele az alsó ajkamba és végig mértem.
- Na ilyet többet ne csinálj. - nézett rám komolyan. - Különben megerőszakollak. - nevetett.
- Nem kell az erőszak, beleegyezem. - nyújtottam rá a nyelvem, mire ő csak felnevetett.
Gyorsan felöltözött, majd nekem is oda dobott valami ruhát. Egyenesen a fejemre dobta, így gyorsan levettem onnan és megfogtam egy párnát, majd hozzá vágtam, de ő már a szobán kívül volt, így nem találta el.
- Ezt még visszakapod ! - kiabáltam utána, távolodó nevetést hallottam válaszként.
Felkeltem én is az ágyból és felvettem, amit Niall hozzám vágott. Egy póló volt "I'm the Real Mrs. Horan" felirattal, meg egy hosszú csőnadrág és fehérnemű meg zokni. A póló láttán jót nevettem, de végül elkezdtem felöltözni. Éppen az ajtónak háttal álltam és a melltartómmal szerencsétlenkedtem, amikor Niall megölelt hátulról.
- Segítsek ? - kuncogott.
- Jó lenne.. - adtam fel.
Elkezdett szerencsétlenkedni, majd 5 perc szenvedés után végre sikerült neki bekapcsolni.
- A kikapcsolás jobban megy. - mosolyogtam rá gúnyosan.
- Az biztos. - csókolt meg aztán ledöntött az ágyra.
Heves csókcsatába kezdtünk, amit egy hang zavart meg.
- Öö. Jó napot ! - sütötte le a szemét a fiatal srác. - Elnézést a zavarásért csak a reggelit hoztam. - mutatott a maga mellett a zsúrkocsira, ami finomságokkal volt megpakolva. Én rögtön magamra kaptam a takarót, mivel felül csak egy melltartó volt rajtam, Niall pedig felpattant és kiment a sráchoz az ajtót pedig becsukta.
Én elkezdtem röhögni persze csak halkan, de amikor Niall belépett vörös fejjel akkor nem bírtam tovább és már a hasamat fogtam konkrétan, aztán ő is elkezdett röhögni.
Miután abbahagytuk felvettem a pólómat, Niall pedig elismerően nézett rám.
- Jól áll. - kacsintott.
- Köszönöm. - kacagtam.
Gyorsan megreggeliztünk, mert már mentünk volna haza. Rengeteg mesélni valóm volt a csajoknak. Összeszedtük a cuccainkat, aztán távoztunk a szobából. Niall kifizette a recepción, amit ki kellett és elindultunk haza.

[...]

- Hello mindenki. - léptünk be kiabálva az ajtón. Gabi és Medy érkezett meg elsőként az emeletről a megérkezésünkre és egyből izgatottan faggatni kezdtek.
- Majd mesélek csajok. - mosolyogtam rájuk nyugodtan, pedig legszívesebben visítoztam volna és rögtön mindent eldaráltam volna nekik.
- Menj csak hercegnőm. - kacagott Niall.
- Oké. - rántottam meg a vállamat és egy csókot nyomtam a szájára, aztán már ott sem voltunk a csajokkal.
Niall szobájába - nem tudom a saját szobámnak is hívni - levágódtunk az ágyra.
- Naaaaa? - nézett rám csillogó szemekkel Gabi.
- Mond már ! - kontrázott Medy.
- Okéé-okéé. - tettem fel a kezemet. - Innen egy étterembe mentünk, tudjátok abba, ahol körülöttetek úszkálnak a halak meg a ráják. - ők csak bólintottak - Ott kajáltunk meg beszélgettünk, nevetgéltünk, és azt hittem, hogy ez után jövünk is haza. De mondta Niall, hogy nem. Elmentünk egy gyönyörű hotelbe, ahol a legfelső lakosztályt Niall kibérelte estére. Mikor beléptem a lakosztályba mindenhol rózsaszirmok voltak és gyertyák égtek. Bementünk a hálószobába..
- És lefeküdtetek ? - vágott közbe Medy.
- Nyugalom. - intettem le, majd folytattam. - Szóval bementünk a hálószobába, ahol szintén rózsaszirmok voltak és gyertyák, meg az ágyon egy nagy kép rólunk, amit majd megmutatok, aztán csókolóztunk..
- És lefeküdtetek ? - szólt közbe ismét Medy.
- Medy hagy mondjam már végig. - csattantam fel nevetve. - Csókolóztunk aztán Niall kiment és kivezetett a fürdőszobába, ahol..
- Lefeküdtetek. - szólalt meg Medy.
- Medy ba**dmeg ! - nevetett Gabi.
- Ahol fürödtünk meg pezsgőztünk és etettük egymást csokis eperrel, kb 1 óráig ott voltunk, aztán kiszálltunk és befeküdtünk az ágyba.
- ÉS LEFEKÜDTETEK ? - kiabálta most már Medy.
- Niall és Nessie lefeküdtek ? - lépett be az ajtón Harry.
- LEFEKÜDTETEK ? - üvöltött Lou is, aki Harry után lépett be. Aztán megjelent Liam, Zayn, Lindsay és még Drake is.
- Szóval ? - kérdezte Liam szemöldök húzogatva Nialltől, aki éppen akkor jött fel értetlen fejjel.
- Valaki mondjon már valamit ! - csattant fel Harry és a szeme köztem és Niall között cikázott. Niall rám nézett én meg aprót bólintottam.
- Aha. - rántotta meg a vállát lazán.
- IGEN ? - kezdett el tapsikolni és ugrálni Louis Medyvel.
- Ti nem vagytok normálisak. - néztem rájuk.
- És milyen volt ? - röhögött Zayn.
- NA TAKARODJATOK. - kiáltottam, de közbe nevettem. Mindenki kiment, kivéve Harryt, Niallt és a két csajt. Harry szomorúan nézett rám, én pedig inkább kerültem a tekinteté, majd feladta és kiment Medy pedig utána.
- Szívem, ki mész még egy kicsit, mert van még megbeszélni valónk Gabival. - néztem rá szépen, ő kacagva bólintott és kiment.
- Harry-nek mi baja ? - kérdezte Gabi. Sóhajtottam, majd elmondtam neki, hogy mit súgott tegnap a fülembe indulás előtt.
- Ez komoly ? Akkor már értem miért volt tegnap olyan hülye. - nézett rám tágra nyílt szemekkel én pedig csak bólintottam. - De hát ő dobott ki. - zavarodott meg Gabi.
- Áh, hagyjuk a témát. - ráztam meg a fejemet.
- Oké, mesélj milyen volt Niallel. - nevetett.
Még beszéltünk egy kicsit erről-arról, aztán lementünk. Drake és Lindsay a kanapén ültek, de egymástól távolabb, mellettük pedig Niall, Liam és Zayn.
- Hello-hello. Mi a téma ? - ültem le Niall ölébe.
- Úgy néz ki, hogy ma megyünk haza. - mondta Lindsay.
- Hogy hogy ? - kérdeztem. - Nem úgy volt, hogy csak 2 nap múlva mentek?
- De igen, csak a bátyámnak balesete volt és haza akarok menni hozzá. - mondta Drake.
- Óó, értem. Medy tudja ? - kérdeztem.
- Medy itt marad még 2 napig azt hiszem, aztán jön ő is. Mert szeretett volna itt maradni a szülinapodon, és sajnáljuk, hogy mi nem tudunk itt maradni. - válaszolt Drake, Lindsay pedig csak bólogatott.
- Én is sajnálom, és Drake jobbulást a bátyádnak. - mondtam.
- Köszönöm.
- És mikor indultok ? - érdeklődtem.
- Egy óra múlva megyünk a reptérre. - válaszolt Lindsay.
- Értem.
Valamiért csönd lett, aztán Louis jött be a konyhából.
- Mi ez a néma csend? - röhögött.
- Semmi. - vonta meg a vállát Liam.
Én valójában azon gondolkoztam, hogy senki sem köszöntött fel, szóval biztos, hogy lesz este valami meglepetés buli.. Na mindegy, majd kiderül.
Beszélgettünk egy kicsit mindenféléről, aztán el is telt egy óra.. Drake és Lindsay indulni készültek.
- Köszönjük a vendéglátást meg úgy mindent. - mondta Drake, amíg a fiúk elköszöntek egymástól addig félre húztam Lindsayt.
- Nem akarok haraggal elválni tőled, meg már nem is igazán haragszom. Mindegy nem ez a lényeg. Vigyázzatok magatokra. - öleltem meg.
- Köszönöm. - mosolygott rám.
Harry és Medy is lejöttek elköszönni, én meg öleltem Drake-et, aki a kezembe nyomott egy ajándék zacskót.
- Tőlem és Lindz-től. - biccentett az elérzékenyült lány felé.
- Köszönöm. - mosolyogtam, aztán kiléptek az ajtón, beszálltak egy taxiba és elmentek.

*Niall szemszöge*
Változott a meglepi buli a házban és utána Funky Buddha tervünk, hanem abban egyeztünk meg, hogy egy másik nagy házba tartunk egy hatalmas Boldog Szülinapot Nessie bulit és ott is köszöntjük fel, illetve adjuk át az ajándékokat. Nekem és Zaynnek, meg Liamnek át kell mennünk egy órával a buli kezdete előtt azaz 8kor és a többiek pedig később hozzák Nessiet.
Még csak délután 4 óra volt, szóval ráértünk, de azért izgultam.

*Nessie szemszöge*
Miután Lindsay és Drake elmentek mi pedig visszaültünk a nappaliba.
- Nézzünk filmet. - vetette fel az ötletet Louis.
- Oké. - egyeztünk bele.
- És mit ? - kérdezte Lou.
- Válassz valamit. - vágta rá Zayn, Lou erre nagyon mosolygott, majd kiválasztott egy CD-t és berakta.
" Hotel Transylvania " - írta a képernyő. Mindannyian Lou-ra néztünk, aki csillogó szemekkel várta a film kezdetét. Megráztuk a fejünket és mi is néztük a mesefilmet. Harry és Niall közt ültem, Niallel a kezünk össze volt kulcsolva és úgy néztük ezt a hihetetlen izgalmas mesefilmet - ugye érzed az iróniát ? A film közepénél azt vettem észre, hogy Harry elkezdi a karomat simogatni, nem szóltam semmit, de elég kellemetlenül éreztem magamat. Segítségkérően kezdtem el Liamet bámulni, aki mintha csak megérezte volna, hogy nézem rám pillantott. Először nem tudta mi van, majd észrevette, hogy Harry a kezemet simogatja, bólintott és akcióba lendült.
- Hazza gyere már. Csináljunk pattogatott kukoricát meg hozzunk üdítőt. - állt fel Liam. Harry először furcsán nézett, de aztán megvonta a vállát és felállt mellőlem.

*Liam szemszöge*
Bementem a konyhába és keresztbe tettem a kezemet a mellkasom előtt, majd amikor Harry megérkezett megtorpant az ajtóban.
- Ismerem ezt a nézést. - mondta. - Mit tettem ? - kérdezte tettetett drámaisággal a hangjában.
- Rá mozdultál Nessie-re. - néztem rá szigorúan.
- Ki ? Én ? - nézett rám ártatlanul. - Te valahol máshol voltál haver. - röhögött, de nem nézett rám, hanem a földet bámulta.
- Figyelj Hazza.. tudom, hogy szereted őt, de felejtsd el.. Itt van neked Medy. - enyhültem meg egy kicsit.
- De Medy 2 nap és megy el.. Ráadásul ő nem Nessie.. - válaszolta szomorúan. Úgy nézett ki, mint egy kisfiú, aki nem kapja meg a kirakatban kinézett játékot. Csak, hogy Nessie nem egy játék volt, voltak érzései és döntései.
- Tudom, de haver az előbb szegény tök kétségbeesetten nézett rám. Nagyon zavarban volt, ő nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel.
- Okéé.. Felfogtam. Befejeztem. - szomorodott el még jobban.
- Na csináljuk azt a kukoricát. - tereltem el a témát.
Gyorsan megcsináltunk 3 zacskó kukoricát, meg elővettünk poharakat és üdítőt. Aztán visszamentünk, de én még Harry előtt leültem Nessie mellé.
- Héé haver. - kezdte volna, de aztán csak megrázta a fejét és leült Niall és Medy közé.

*Nessie szemszöge*
Mikor Harryék visszajöttek Liam rögtön levágta magát mellém.
- Köszönöm. - suttogtam neki, ő meg csak nyomott egy puszit az arcomra.
- Liam.. Itt ülök melletted te meg a nőmet puszilgatod ? - röhögött fel Niall, Liam pedig megdobta egy kis kukoricával.
A film további része történés mentesen zajlott.
- Húúúúúú. Ez annyira jó volt. - lelkendezett Louis mikor vége volt. - Nektek hogy tetszett ? - nézett körbe rajtunk. Gabi és Zayn egymáson aludtak, Harry meg a telefonját nyomkodta.
- Nekem tetszett. - nyugtattam meg Louis-t.
- Tényleg ? - nézett rám kétkedőn.
- Aha. - bólintottam. Niall pedig elkezdett mellettem röhögni. - Mi bajod van Horan ? - néztem rá.
- Semmi Mrs. Horan. - nyújtotta rám a nyelvét.
- Azt elfelejtettétek mondani, hogy eljegyzett. - röhögött Lou rám nézve.
- Mert nem is történt meg.
- Még. - kacsintott Niall.
Feküdtünk a nappaliban meg beszélgettünk kb. este nyolcig, amikor Niall felpattant és mondta, hogy most kapott egy sms-t a menedzsertől, hogy be kell menniük a stúdióba, de csak neki, Liamnek és Zaynnek. Úgy, hogy adtam egy csókot Niallnek és elmentek.
- NESSIE ! - pattant fel Gabi, aki már egy ideje felébredt. - Ma elmegyünk bulizni. - jelentette ki. - Öltözzél.
- De..
- Nincs, de indulás ! - mondta.
- De.. - próbálkoztam újra.
- De nem. - mondta és elkezdett felfele húzni a lépcsőn.
Szóval neki álltunk készülődni.

47. fejezet

Helooo mindenki :3
Köszönöm a kommenteket <3
Növelem egy kicsit a megjegyzések számát, szóval a következő fejezet 7 megjegyzés után jön. :)

Beszálltunk a kocsiba és eléggé elgondolkoztam a dolgon, amit Harry mondott. Megkavart.. Természetesen nem kezdeném újra vele, hiszen Niallt szeretem, de mégis..
- Minden rendben ? - nézett rám egy kicsit aggódva és szomorúan Niall.
- Persze. - erőltettem egy mosolyt az arcomra. - Csak izgulok, hova viszel ? - kérdeztem. Nem szabad, hogy a töprengésem elrontsa ezt a gyönyörűnek ígérkező estét.
- Titok. - mosolygott sejtelmesen.
Feladtam a próbálkozást, így az autókázás hátralévő idejében csend volt. 10 perc múlva Niall törte meg a csendet.
- Kiszállunk. - nézett rám, nekem pedig akkor tűnt fel, hogy az autó megállt. Bólintottam, aztán kinyújtott kezét elfogadva kikászálódtam az autóból. Egy étterem előtt álltunk, de nem akármilyen alatt. Tudjátok van az a "víz alatti étterem", nos ez is olyan volt.

A meglepődöttségtől megszólalni sem tudtam és le is cövekelt a lábam. Ugyan kívülről nem láttam az étterem szépségét és lényegét, de tudtam milyen.
Niall finoman elkezdte húzni a karomat majd bementünk.
- Jó estét kívánok ! - köszönt udvariasan a pultnál álló férfi.
- Jó estét ! - köszönt vissza Niall. - Niall Horan névre lett lefoglalva ma este  nyolcra.
A férfi megnézte a noteszában, hogy stimmel-e, amit Niall mond, aztán megszólalt.
- Erre tessék. - aztán elindult. Mi pedig követtük. Egy külön helyiségbe vezetett minket, ami talán még szebb volt, mint az étterem többi része, amin átvezetett - már, ha ez lehetséges. Ebben a szoba szerűségben csak egy asztal volt, ami már meg volt terítve. Levettük a kabátokat, amit a férfi megfogott.
- Kérem válasszanak az étlapról. Pár perc múlva visszajön valamelyik kollégám felvenni a rendelést. - közölte monoton hangon, aztán ki sietett, ott hagyva minket kettesben.
- Ez gyönyörű. - ámuldoztam, ugyanis ebben a külön helyiségben is fölöttünk és mellettünk úszkáltak a halak, és ráják.
- Örülök, hogy tetszik. - mosolygott idegesen.
- Kicsim.. - fogtam meg a kezét. - Ne izgulj, nem lesz semmi baj. - mosolyodtam el.
- Tudom, csak szeretném, ha tökéletes lenne. - nézett a szemembe, aztán egy csókot lehelt a kézfejemre.
Kinyitottuk az étlapot és hirtelen azt sem tudtam mit válasszak. Rengeteg minden volt felsorolva és a felének még a nevét sem tudtam kiejteni. Nem, hogy kiejteni azt sem tudtam, hogy mi az. Végül úgy döntöttem, hogy nem szenvedek.
- Niall rendelnél nekem ? - mosolyogtam rá ártatlanul.
- Te sem tudod mik ezek ugye ? - nézett rám összevont szemöldökkel. Erre kitört belőlem a nevetés és a fejemet kezdtem el rázni. - Akkor jó. - bólintott megnyugodva.
- Figyelj nézzünk valami olyat, aminek ismerős a neve.
- Oké. - egyezett bele.
Pár percig figyelmesen bújtuk az étlapot, amikor megszólaltam.
- Aha ! Meg vagy ! - kuncogtam. - Egy nagy adag spagetti.
- Hm, oké. De én azzal nem lakok jól. - nézett rám komolyan.
- Oké, akkor te meg mond meg a pincérnek, hogy a szakács specialitását kérnéd. - nevettem.
- És, ha én azt nem szeretem ? - nézett rám komolyan Niall.
- Most komolyan Niall.. Van olyan étel, amit nem szeretsz ? - döbbentem meg.
- Jogos kérdés. - kacsintott rám.
- Sikerült választani ? - lépett be a pincér.
- Persze. - bólintottam. - Én kérném az ötöst, és a harminckettest.
- Rendben. És ön ? - fordult Niallhez.
- Ööö, én.. A szakács specialitását kérném. - erre a pasi felvonta a szemöldökét, aztán felírta az enyém mellé a rendelést.
- Inni mit hozhatok ? - Niall válaszolt valamit, de nekem rezgett a telefonom, szóval gyorsan előkaptam és kikapcsoltam. Mire felnéztem a pincér már kiment.
- Elég furán nézett rám. - röhögött Niall.
- Az biztos. - nevettem én is.
Mint pár perc múlva megtudtam Niall félédes vörösbort kért. A pincér kitöltötte nekünk az italt és kiment.
Amíg a kajánkra vártunk egy csomót nevettünk és beszélgettünk, aztán egy pillanatra csönd lett.
- Örülök, hogy vagy nekem. - szólalt meg és láttam, hogy elpirul.
- Édes vagy. - mosolyogtam rá. - Én is örülök.
- Egyébként.. Hozhatnák már a kaját, mert éhen halok. - nevetett.
- Tipikus. - ráztam meg a fejemet röhögve.
A pincér éppen ebben a pillanatban lépett be maga előtt egy kis zsúrkocsit tolva, amin az ételek sorakoztak. Letette először elém a levest, aztán Niall elé is letett egy levest.
- Jó étvágyat. - mondta aztán kiment.
Niall egy gulyáslevest kapott.
- Hát jó étvágyat. - szóltam neki.
- Neked is. - bólintott, aztán elkezdtünk enni. A leves nagyon finom volt, és mikor befejeztük magunk elé vettük a második fogást. Niall rántott sajtot, meg valami pácban lévő húst kapott, 3 féle körettel. Mire ő végzett a saját adagjával én még mindig a spagettimmel szenvedtem. Nem vicceltek ez tényleg nagy adag.
- Segítesz ? - pislogtam rá szépen.
- Persze. - bólintott.
Középre raktam a spagettit és elkezdtük enni. Láttam, hogy melyiket akarja megfogni és, mivel a tetején volt így a másik végét is láttam. Így én azt fogtam meg aztán egyszerre bekaptuk. Rám nézett, majd a köztünk függő tésztára. Elkezdtem befele szívni és ő is, amíg a végén, mint a romantikus filmekben egy csókban ért össze az ajkunk. mikor elváltunk jót kacagtunk, majd ettünk tovább. Niall segítségével hamar végeztünk, aztán láttuk, hogy van egy lefedett tál. Kérdőn néztünk egymásra, mert mi nem kértünk mást. Niall felemelte a fedelet és 2 adag desszertet találtunk rajta. Mellette egy cetlivel: "A ház ajándéka"

A desszertet is magunk elé vettük, majd elkezdtük egymást etetni. Mikor befejeztük ezt is hátradőltünk és a borunkat iszogattuk. Elfogyasztottunk egy üveg bort, és éppen akkor jött a pincér.
- Remélem finom volt a vacsora. - szólalt meg, miközben a tányérainkat rakosgatta vissza a zsúrkocsira.
- Igen, és köszönjük a desszertet. - felelte illedelmesen Niall. - Fizetni szeretnék egyébként.
- Egy pillanat és jövök. - mondta a pasi és kitolta a kocsit. Tényleg csak egy pillanat volt, mire visszajött.
- Nessie, kérlek addig a ruhatárból a kabátainkat kérd el. - kért meg Niall.
- Rendben. - bólintottam, de tudtam, hogy csak egy indok, hogy ne tudjam mennyit is fizet. Kimentem az ajtón és elkértem a kabátokat, pár perc múlva Niall is jött.
- Viszontlátásra ! - köszöntünk el és távoztunk az étteremből.
- Haza, ugye ? - kérdeztem kicsit csalódottan, hogy máris vége az esténknek.
- Nem egészen. - kacsintott ránk, aztán beszálltunk a már ránk várakozó autóra. Feleslegesen kérdezősködtem volna, hiszen úgysem mondja el. Szóval csendben ültük végig megint az utat aztán újabb negyed óra múlva egy hatalmas és gyönyörű hotel előtt álltunk meg.
- Itt töltjük az éjszakát. - mosolygott rám, amikor kiszálltunk. Ismételten szóhoz sem jutottam, így csak egy hosszú csókot nyomtam az ajkára.

Bementünk és a recepción Niall bemondta a foglalást. A nő odahívott egy férfit, aki felkísért minket. Az épület legfelső szintjére mentünk, ahol a liftből kilépve egyből a lakosztályba érkeztünk.
A fehér szőnyegen mindenhol rózsa szirmok voltak, és lámpa helyett is csak nagy gyertyák égtek. Niall átölelte a derekamat, aztán a hálószobába húzott, mivel lecövekeltem a nappaliban.
- Niall ez gyönyörű. - néztem rá, amikor beléptem a hálószobába. Az ágyon fehér és piros rózsaszirmok voltak és itt is csak gyertyák égtek. Az ágy közepén pedig egy nagy kép volt kettőnkről, amikor a nappaliban ülünk és egymást nézzük. Ezt nem tudom mikor és ki készítette, de tényleg jó lett. Nem bírtam tovább és eltörött a mécses.. elkezdtem sírni, aztán megöleltem Niallt, aki a hátamat simogatta és megvárta, amíg befejezem.
- Szeretlek. - suttogtam a fejemet a nyakába fúrva.
- Én is hercegnőm. - nyomott egy csókot a homlokomra. - Maradj itt. - utasított, majd elengedett és kiment a szobából. Én addig levettem a kabátomat és a magassarkút, mert eléggé kényelmetlen volt. Pár perc múlva visszajött és most már rajta sem volt az öltöny csak ing és a nadrág. A képet óvatosan levettem az ágyról és gyönyörködtem benne, egészen addig, amíg Niall ki nem vette a kezemből és meg nem csókolt. Ez nem a szokásos csók volt. Hosszú és szenvedélyes volt, és úgy csókolt, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnék. A hátamra feküdtem és úgy csókolóztunk tovább, majd Niall elhúzódott tőlem én pedig levegő után kapkodva nyitottam ki a szememet.
- Gyere velem. - suttogta és felsegített az ágyról, aztán maga után húzott. Benyitott a fürdőszobába, ahol összesen egy darab gyertya égett és a levegőben rózsaillat terjengett a kádban pedig forró víz volt a tetején rózsaszirmokkal. A kád szélén két pohár volt, egy üveg pezsgő és csokiba mártott eper. Ismét éreztem, hogy a sírás határán vagyok, de igyekeztem visszafogni magam. Niall nekidöntött a falnak és úgy kezdett el csókolni. A keze vándor útra tévedt a testemen és már csak akkor eszméltem fel, amikor egy szál fehérneműben álltam előtte, és rajta is csak egy boxer volt. Ezek is hamar lekerültek és meglepődtem magamon, hogy nem vagyok előtte szégyenlős. Beültünk a hatalmas kádba és Niall töltött nekem pezsgőt, és egymást etettük az eprekkel. Nem is igazán beszéltünk, inkább csak etettük egymást, ittunk és csókolóztunk. Fogalmam sincs mennyi idő után, talán 1 órával később kiszálltunk a kádból és Niall egy hatalmas puha törölközőbe csavart, a saját dereka köré is tekert egy törölközőt, aztán bementünk a hálószobába. Én nagyon hulla voltam és már dőltem is volna be az ágyba, de aztán eszembe jutottak a szirmok. Niall megoldotta, és lerántotta a selyem lepedőt az ágy tetejéről. alatta szerencsére nem volt egy darab sem, így bebújtunk a takaró alá. Niall közelebb jött hozzám és hátulról ölelt meg.
- Szeretlek. - suttogta a fülembe. A lehelete csiklandozta a fülemet.
- Én is. - fordultam felé és egy csókot nyomtam a szájára. Elakartam húzódni, amikor még jobban megcsókolt és magához szorított. Egyre szenvedélyesebben csókolt és akkor döbbentem rá, hogy nincs megállj innentől.
- Még meggondolhatod magad. - suttogta a számba két csók között.
- Soha. - suttogtam neki vissza. Válaszként csak magára rántott és folytattuk, amit elkezdtünk..

/ A többit a fantáziátokra bízom ;) /

46. fejezet

Sziasztok. :)
Ide is leírom, hogy az előző fejezetben Ria képet átcseréltem, mivel fáradt voltam és ugyanazt a személyt tettem be, mint, aki Medy is.:D Köszönöm a kommentelőnek, aki felhívta rá a figyelmet. Meg a többieknek is köszönöm, akik írtak megjegyzést.
5 komment után jön a következő ! <3

*Medy szemszöge*
Mikor Niall megmondta, hogy ki az a nő még az életkedvem is elment. Félek.. Mi van, hogyha Harry összejön újra ezzel a lánnyal ? Hiszen én úgyis már csak 1 hetet vagyok itt.. De nem teheti ezt velem ! Nem hagyom. Harcolni fogok, én szeretem őt, és tudom, hogy ő is szeret.
Lerogytam a székre és bámultam magam elé.
- Hééééé Medy. Nincs búslakodás, megyünk shoppingolni ! - kiáltotta nekem kicsattanó jó kedvvel Nessie.
- Neked mi a franc bajod van ma ? - néztem rá értetlenül.
- Az embernek már jó kedve sem lehet ? - háborodott fel aztán leszállt a konyhapultról és kisétált a konyhából.
- Szuper.. - morogtam.

*Niall szemszöge*
Még mindig nem tudom hova tenni az előbbi esetet Nessie és Harry között. Tudom, hogy még mindig éreznek egymás iránt, de el kell érnem, hogy Nessie csak engem szeressen.. Belehalnék, ha elhagyna. Pláne, ha visszamenne Harryhez. Bár neki most itt van Ria és Medy, de mindegy.
Holnap van ugyan a szülinapja, amire még ma el kell rendeznem pár dolgot, de este elviszem valahova.
- Hé Gabi.. - szóltam a szőke lánynak.
- Mi van ? - fordult felém.
- Letudnátok ma foglalni Nessiet ? A holnapi szülinapi bulijára van még egy kis elintézni valóm, plusz este el akarom vinni valahova.
- Persze. - mosolygott.
- Akkor ez le rendezve. Nekem most mennem kell, mert már 4 óra is elmúlt. - álltam fel az asztaltól, aztán kimentem az ajtón.

*Gabi szemszöge*
Mivel Niall megkért, hogy foglaljuk ma le Nessie-t, ezért Medyt mozgósítottam.
- Medy, gyere. Dolgunk van. - szóltam neki aztán kiindultam a konyhából. Ám ő meg se mozdult. Visszamentem és megfogtam a karját, aztán elkezdtem magam után rángatni.
- Héé ! Tudok menni magamtól is. - horkant fel.
- Akkor igyekezz. - vetettem oda a vállam felett, morgott valamit, de nem érdekelt.
Felmentünk Nessie-hez és mondtuk neki, hogy megyünk vásárolni, meg moziba. Örömében elkezdett tapsikolni. Tényleg jó napja van.

*Nessie szemszöge*
Feljöttek a csajok, hogy menjünk el vásárolni meg moziba. Egy szóval tartsunk csajos napot. Nagyon örültem neki, mert az utóbbi időben keveset voltunk együtt.
Elindultunk a plázába, ahol boltról boltra jártunk. Egy pár rajongó odajött hozzánk és képet meg aláírást kértek, adtunk is nekik. Majd beszélgettek velünk egy kicsit, többen azt is megkérdezték, hogy jobban vagyok-e, mert hallották, hogy a múltkor egy őrült rajongó elrabolt. Válaszoltunk minden kérdésükre, aztán mentünk tovább. Elég sok ruhát vettünk és Gabi javaslatára vettem pár elegánsabb darabot is. egy-két cipőt és kiegészítőt is vettünk a Claire's-ben, na meg nem hagyhattuk ki, hogy valami 1D-s cucc nélkül menjünk ki onnan. Szóval én vettem egy Niall nyakláncot, Gabi egy Zayn posztert, Medy pedig unottan nézett ránk és közölte, hogy neki ezek mind megvannak. Az eladó kicsit furcsán nézett ránk, de nem foglalkoztunk vele. Kifizettük és kimentünk a boltból, aztán a mozi felé vettük az irányt. Volt még fél óránk a kinézett film kezdéséig, ami pont jó volt, mert addig megtudtuk venni a jegyeket és a kukoricát meg az üdítőt.
[...]
Egyébként a Step up 4-et néztük meg. Mindegyik Step Up-ot imádtam, és ez se volt kivétel.
Este 8-ra értünk haza. Ria már nem volt ott, és Harry, Drake, Zayn meg Lindsay lent ültek a kanapén. Liam és Louis éppen akkor jöttek ki a konyhából kezükben pattogatott kukoricával meg üdítővel.
- Filmezni készültök ? - kérdeztem belépve az ajtón.
- Aha. - bólintott Drake.
- És mit néztek ? - kíváncsiskodtam.
- Step up 4. - felelték szinkronba. Mi összenéztünk a csajokkal aztán elkezdtünk nevetni.
- Mi van ? - néztek ránk értetlenül.
- Semmi. Jó film, mi is most néztük meg a moziba. - kacsintottam rájuk, aztán a szatyrokkal felmentem a szobánkba. Lerogytam az ágyra és gondolkoztam. Holnap lesz a szülinapom és még senki nem említett semmit, hogy megyünk-e valahova.. De biztos terveznek valamit, szóval még jó, hogy vettem ruhákat. Eléggé elgondolkozhattam, mert elbóbiskoltam és arra ébredtem, hogy valaki megcsókol. Kinyitottam a szememet és a szőke hercegemmel találtam szembe magamat.
- Szia. - suttogtam, ő pedig egy újabb csókot nyomott a számra.
- Öltözz, mert megyünk el. - mosolygott.
- Hova ? - érdeklődtem.
- Titok. - kacsintott rám. - Annyit mondok, hogy elegáns legyél. - nyomott egy csókot a homlokomra, aztán kiment a szobából.
Ott álltam teljesen tanácstalanul, hogy mit is vegyek fel, hiába vettem ma egy tucat ruhát.
- GABI ! MEDY ! - kiáltottam el magam, mire mindketten lihegve jelentek meg az ajtómban. - Segítsetek. Mit vegyek fel ? - kérdeztem.
- Hova mész ? - vonta össze a szemöldökét Medy.
- Niall elvisz valahova, de nem mondta hova, csak annyit, hogy elegáns legyek.
- Menj el fürdeni addig mi keresünk valamit. - utasított Gabi.
Elmentem fürdeni és kíváncsian vártam, hogy mit tervezett a hercegem ma estére.
Mire kiléptem a fürdőből egy szál törölközőben a testem körül két mosolygós arc és egy szuper összeállítás várt.

- Úristen csajok ez nagyon gyönyörű. - ámuldoztam.
- Tényleg az, de gyere, mert begöndörítem a hajadat, és addig Medy kilakkozza a körmöd. De kéne valaki, aki sminkel.. - adta ki a parancsot. - LINDSAY ! - kiáltotta el magát.
- Bárkit csak őt ne ! - sziszegtem Gabinak.
- Csönd ! Nem beszél. Árt a szépségednek. - utasított.
- Igen ? - lépett be Lindsay az ajtón.
- Ki kéne sminkelned Nessiet.
- Öö. okés. - lepődött meg.
- Itt van minden cucc, szóval gyere. - biccentett Gabi.
Fél óra múlva teljesen kész voltam. Rajtam volt a ruhám, a körmöm ki volt lakkozva, a hajam és el kell ismernem a sminkem is gyönyörű volt.
- Köszönöm csajok. - öleltem meg mindegyiket. Igen, Lindsayt is.
- Nincs mit, de siess, mert Niall már biztosan vár. - kacsintott Gabi.
- Jó szórakozást. - kiáltott utánam Medy.
Válaszként egy puszit dobtam nekik és letipegtem a lépcsőn. Igazuk volt a csajoknak Niall már lent várt szmokingban és egy szál rózsával.

 Az összes srác kidülledt szemekkel bámult rám, amikor leértem a lépcsőn.
- Gyönyörű vagy. - szólalt meg Niall és egy csókot nyomott szájfényes ajkamra. Átadta a rózsát, amit megköszöntem és elindultam a konyhába, hogy beletegyem egy vázába.

*Niall szemszöge*
Nagyon izgultam, hogy minden simán menjen és jól érezzük magunkat ma. Mikor Nessie lejött a lépcsőn azt hittem elájulok. Annyira gyönyörű volt. Persze mindig az, de most különösen.
- Hát Niall.. - jött oda Harry és megfogta a vállamat. - Most nagyon irigyellek. - mondta őszintén, nekem pedig egy büszke mosoly terült el az arcomon.
- Az elhiszem. - nevettem fel.
- Egyetértek Harryvel. - szólt közbe Drake.
- Én is. - bólogatott Louis.
- Nem semmi a csaj. - mondta Zayn.
- Rólam van szó ? - jött le Gabi az oldalán Medyvel.
- Persze kincsem. - mosolygott Zayn, mi meg röhögtünk.
- Mehetünk. - jött vissza Nessie a konyhából.
- Jó szórakozást. - mondta Harry és megölelte Nessiet.

*Nessie szemszöge*
Mikor visszamentem Niallékhez, még indulás előtt Harry megölelt és a fülembe suttogott, hogy csak én halljam.
- Eddig is tudtam mit vesztettem, de most már fáj is. Jó szórakozást. - aztán elengedett.
Nem tudtam semmit mondani, és talán jobb is volt. Niall megfogta a kezemet és elindultunk.

45. fejezet

Sziasztok. :3
Köszönöm a kommenteket <3
5 megjegyzés és jön a következő :)

KÉPCSERE TÖRTÉNT, MERT UGYANAZT A CSAJT RAKTAM BE RIÁNAK IS, MINT AKI MEDY :DDDD Bocsi, de hát fáradt voltam..:DD

Arra ébredtem, hogy elég erősen Liambe vagyok gabalyodva. Pontosabban a mellkasán fekszek és a lábam átvetettem a derekán, míg az ő karja meg az én derekamon volt. Elhúzódtam tőle, amire kómásan kinyitotta szemeit.
- Bocsi, hogy felkeltettelek. - szólaltam meg kicsit rekedten. - Csak egy kicsit rád voltam mászva.
- Tudom. Aranyosan aludtál. - mosolygott.
- Én mindent aranyosan csinálok. - röhögtem.
- Pff. Egoista. - nevetett.
- Én is szeretlek. - durciztam be.
- Tudod, hogy én is. - puszilta meg a fejem búbját.
- Akkor jó. - mosolyogtam. - Éheeeeen halooook. - nyögtem.
- Hát te tényleg Niall-nek vagy teremtve. - röhögött.
- Fogd be és irány a konyha. - utasítottam.
- Értettem. - pattant föl és katonásan elindult az ajtó felé. Én is kikeltem az ágyból és utána futottam, aztán a hátára ugrottam.
- Héé! - háborodott fel én meg csak kuncogtam. - Nehéz vagy ám.
- Szóval azt mondod dagadt vagyok ? - háborodtam fel.
- Persze, hogy nem. - nevetett.
- Akkor jó. - karoltam át a nyakát. - A konyhába katona ! - vezényeltem újból.
- Igen is asszonyom, de van egy kis probléma.
- Nincs probléma, ha megoldod. - kötöttem belé.
- Hát én megoldom. Ledoblak aztán én meg lesétálok a lépcsőn. - röhögött.
- Jaaa. A lépcső. - morogtam, aztán leszálltam a hátáról.
- 100 kg-al könnyebb. - nézett rám gonoszan vigyorogva.
- Payne.. - kezdtem lassan. - FUSSÁL ! - nem kellett neki kétszer mondani el is kezdett futni. Pont a lépcső közepén jártam, amikor az aljához ért és elesett. 2 lépcsőfokot borult, aztán elterült a földön. Átakartam lépni fölötte, de megfogta a lábamat és én is elborultam.
A földön feküdtünk és nevetőgörcsben szenvedtünk, amikor Niallék léptek be az ajtón kezükben szatyrokkal és bőröndökkel.
Úgy néztek ránk, mintha elmebetegek lennénk. A vicces az volt, hogy én úgy is éreztem magam.
- Sziasztok. - köszöntek nekünk.
- Hel.. - röhögőgörcs - lo. - nyögtem ki nagy nehezen.
- Mit csináltok amúgy ? - nézett ránk félre döntött fejjel Harry.
- Pizzát sütünk. - vigyorogtam rá gúnyosan, amikor megnyugodtam.
- Pizza ? Én is kérek ! - simogatta meg a hasát Niall, mire mind felnevettünk.
- Így állunk ? - kérdezett vissza gúnyosan az előbbi beszólásomra Harry.
- Aha. - incselkedtem, és el kezdtem hátrálni, mert szinte olvastam a gondolataiban. Ledobta a cuccokat és meglódult felém, lassú voltam és nem tudtam elfutni, ezért elkapott és a vállán vitt a kanapé felé. Tudjátok, mint a Shrek első részében, amikor Shrek felkapja a még ember Fionát és az meg a hátát csapkodja. Na hát a mi jelentünk is valahogy így nézhetett ki. Ledobott a kanapéra és rá ült a csípőmre, hogy ne tudjak szabadulni és elkezdett csikizni.
- Neee.. Harry ! - sikítottam.
- Még mindig pimaszkodsz ? - hajolt hozzám közelebb.
- Neeeem ! Csak engedj eeeel. - visítottam továbbra is, mert egy percre sem hagyta abba a csikizést.
- Nem hallottam jól. - hajolt hozzám olyan közel, hogy az orrunk összeért. Abbahagyta a csikizést és egymás szemében mélyedtünk el. Tudjátok ez az a pillanat, amikor a romantikus filmekben a srác megcsókolja a csajt. Nos nem így történt.
- Köhöööömm. - krákogott Niall, mi pedig észhez tértünk és ledobtam magamról Harryt.
Liam és Niall minket bámult, én pedig lesütöttem a szememet.
- Gyertek enni. - jött be a nappaliba Gabi.
Senki nem mozdult meg.
- A fületeken ültök ? - kiabált.
- Menjünk. - mondta Niall és bement a konyhába.
- Nem vagyok éhes. - pattant fel Harry a földről és felment az emeletre.
- Hát ezeknek mi bajuk ? - nézett ránk Gabi.
- Hagyjuk. - csóválta a fejét Liam.
Bementem a konyhába és elég fagyos volt a levegő, de aztán Liam és Gabi feloldották a hangulatot, szóval a vacsi végére már nevettünk. Éppen az utolsó falatot nyeltem le, amikor csöngettek.

Ria Carter

- Majd én. - szóltam. Kimentem a konyhából és az ajtóhoz mentem. Kinyitottam és egy ismeretlen lány állt előttem.
- Szia. - mosolygott az idegen szőke lány kedvesen. - Ria Carter vagyok. Harry itt lakik ugye ?
Ria Carter.. Ria.. Hm. Valahonnan ismerős.
- Szia. Öö. Igen. - bólintottam zavartan.
- Bemehetnék hozzá ? - kérdezte.
- Persze, de izé. Aha. - nyögtem ki. Nem tudtam ki ez a csaj, de mindegy. Gondolom Harry ismeri.
- Ülj csak le. - intettem a kanapé felé. - Lehívom Harryt.
Felmentem az emeletre és bekopogtam Harry szobájába.
- Gyere. - hallottam meg mély hangját.
- Szia.. Nem akarlak zavarni, de valaki jött.. hozzád. - mondtam.
- Nem érdekel, nem érek rá, nem vagyok itthon. - sorolta az indoknak szánt mondatokat.
- Valami Ria Carter. - vontam meg a vállam. Egyből felült az ágyon és kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Hogy ki ? - nyelt egy nagyot.
- Ria Carter. - feleltem lassan tagoltan. - Lebetűzzem ? R-I.. - kezdtem bele, de félbeszakított, azzal, hogy elvágtatott mellettem. - BUNKÓ ! - kiáltottam utána, aztán bementem Medyhez szólni, hogy jöjjön le, mert beszélni akarok vele egy kicsit. Azt mondta 2 perc én meg addig lecaflattam a lépcsőn.
Harry és Ria egymással szemben ültek és eléggé zavarban voltak.
- Bemutatnád nekem ? - kérdeztem kedvesen Harrytől.
- Tudod ki ő.. - vágta rá.
- Ria vagyok, Harry egyik barátnője.
- Jaaaaa, hogy az a Ria. - nyomtam meg az az szót. Róla mesélt Harry a kórházban. - Én meg Nessie vagyok, szintén Harry egyik barátnője. És mi szél fújt felénk ? - érdeklődtem tovább.
- Nessie volnál oly kedves és elhúznád a nagy valagadat innen ? - szólt hozzám marha kedvesen Harry.
- Harold Edward Styles. Kuss. Éppen beszélgetek. - mosolyogtam rá egy 1000 wattos mosollyal.
- Hűű, ti mindig így beszélgettek egymással ? - ámuldozott Ria.
- Dehogyis. Csak, amikor menstruál. - kacagtam.
- Poénos vagy ma. - morgott Harry.
- Jól van, ne egyél meg. - tettem fel a kezemet magam elé. - Már mentem is, úgy is beszélnem kell Medyvel. - morogtam, aztán a konyha felé mentem, ahonnan éppen Liam lépett ki.
- Ria ? - nézett a kanapénkon ülő lányra.
- Liam. - állt fel a csaj és megölelte Liamet.
- Szuper. - morgolódott Harry tovább.
- Bocs Styles nem zavarok. Majd később beszélünk. - kacsintott Riára Liam.
Bementem a konyhába, ahol már csak Gabi és Niall volt. Éppen beszélgettek. Kinyitottam a hűtőt és kivettem egy joghurtot.
- Megint eszel ? - vonta fel a szemöldökét Gabi.
- Zavar ? - nevettem.
- Terhes vagy ? - kérdezte.
- Balf*sz vagy ? - kérdésnek hangzott, de kijelentésnek szántam.
- Szeretlek. - mosolygott.
- Én is. - vigyorogtam vissza.
Elkezdtem enni a joghurtomat, amikor Medy lépett be idegesen.
- Ki ez a ribanc Harryvel ? - sziszegte.
- A mikulás. - mosolyogtam. Nem tudom mi van ma velem, mindenkivel kötekedem.
- Humorzsák. - vágta hozzám a nagyon eredeti jelzőt Medy. - De most komolyan.. Ki az?
- Milyen csaj ? - kérdezett közbe Niall.
- Ria. - vontam meg a vállam hanyagul.
- Ria Carter ? - nézett rám kikerekedett szemekkel. Pont úgy, mint Harry a szobában fent.
- Aha. - bólintottam.
- KI A FRANC AZ ? - toporzékolt Medy.
- Harry régi nagy szerelme.
Szinte láttam, hogy valóságos pofonként éri ez a mondat Medyt és lesokkol.

44. fejezet

Heloooheloo.!:)
Hihetetlenek vagytok *-* Hamar összehoztátok a kért komit, sőt még többet is..:) Nagyon szépen köszönöm. Ráadásul túlléptük a 10.000. látogatót *-* Annyira boldog vagyok pedig nagyon rossz napom volt. :)
Képzeljétek tegnap megtudtam, hogy ott lehetek tavasszal a Manchesteri One Direction koncerten *-* Annyira hihetetlen, hogy még mindig alig hiszem el..:)
Egyébként a blog befejezésével kapcsolatban csak annyit, hogy nem mostanában, tehát még lesz egy (jó)pár fejezet, csak lassan-lassan be kellene fejeznem. A végtelenségig nem húzhazom, mert egy idő után elfogy az ötlet és megunjátok..:) Azok, akik pedig szeretik a blogomat, illetve csak ezt olvassák (ennek kifejezetten örültem) üzenem, hogy van másik blogom is, plusz rengeteg ötlet van a fejemben ! :)
Ennyit akartam, szóval várom ehhez a fejezethez is a komikat, a szokásos minimum 5 :)
Hope ya like it <3


"Meglátogathatnál.. Vagy már elfelejtetted ki vagyok? Tudomásom szerint nekem van részleges amnéziám."
Feladó: Nick

- Srácok.. - szólaltam meg miután elolvastam az sms-t. - Eltudnátok menni a cuccaimért ? Nem érzem jól magam. - hazudtam.
- Persze, de mi a baj ? - kérdezte Harry aggódva.
- Semmi, csak kicsit rosszul vagyok. - nyugtattam meg őket.
- Ne maradjak itthon veled ? - vetette fel Niall.
- Nem ! - vágtam rá talán túl hamar, és túl határozottan. - Vagy is.. El leszek itthon, végül is itthon vannak a többiek is. - mosolyodtam el halványan.
- Rendben. - furcsállta Niall, aztán egy csókot nyomott a homlokomra és elhajtottak.
Bementem a házba és megkerestem Liamet. Akire a szobájában találtam rá. Éppen fekvőtámaszozott egy mackónadrágba. Tudom, hogy ő ilyen testvérszerűségem, de attól még zavarba ejtően izmos.
- Óó, szia. - pillantott fel, miután én nem szólaltam meg csak álltam és csodálkoztam.
- Hali. - köszöntem egy kicsit zavarban.
- Felvegyek egy pólót, hogy kinyögd mit szeretnél ? - röhögött, mire én még jobban elvörösödtem, de aztán összeszedtem magam.
- Tudod mit ? Egy kukás zsákot húzzál magadra. - gúnyolódtam.
- Oké. - bólintott. - Most, hogy kellően leoltottuk egymást, kibököd miért jöttél ? - érdeklődött.
- Ahapersze. Szólni akartam, hogy a jégkockákat nem a hasad alá kell tenni. - röhögtünk. - Na szóval, azért jöttem, hogy megkérjelek vigyél el a kórházba. - nyögtem ki nagy keservesen.
Egy pillanatig gyanakodva méregetett.
- Terhes vagy ? - nézett rám komolyan.
- Hülye vagy ? - néztem rá hasonlóképp.
- Aha. - bólintott büszkén.
- Nos, ha nagyon tudni szeretnéd.. Nem vagyok terhes. - nyugtattam meg. - Csak Nickhez be kéne menni.
- Ahaa. - bólintott, de arckifejezésére pillantva rájöttem, hogy nem ért valamit.
- Na mit nem értesz ? Gyúrhatnál néha agyra is. - poénkodtam.
- Milyen kis humorzsák vagy ma. - gúnyolódott. - Azt nem értem, hogy miért nem Niall visz el.
- Hát azéért.. Mert ő nem tudja. - közöltem egyszerűen.
- És mért nem ? - kérdezte összevont szemöldökkel.
- Azért, mert tudom, hogy szarul esne neki, ha bemászkálnék az exemhez, és ő éppen elment apuhoz a cuccaimért, szóval sietnünk kéne mielőtt visszaérnek. - magyaráztam.
- Oké. - egyezett bele. - Lefürdök, felöltözök és mehetünk.
- Igyekezzél. - sürgettem. - Ne most fényesítsd a kockáidat. Lent várlak. - léptem le mielőtt még visszavágna valamivel.
- 8 perc és lent vagyok. - kiáltott utánam.
Addig gyorsan bementem a szobába és kifésültem a hajamat, aztán újra felfogtam. Miután végeztem ezzel a bonyolult művelettel, lementem. Liam szobája előtt bekiáltottam neki, hogy van még 5 perce. Bár nem hiszem, hogy a zubogó víztől hallotta, de mindegy.
Lent leültem a kanapéra és vártam, hogy Liam levonszolja magát. Rosszul éreztem magam, hogy hazudtam Niallnek, de nem akartam, hogy veszekedjünk.. Majd este elmondom. - határoztam el magamban.
Medyvel alig beszéltem mostanában.. Azt sem tudom mi van vele. Na, majd, ha hazajöttem. - határoztam el most már ezt is. Eléggé elgondolkodhattam, mert arra riadtam fel, hogy Liam megkocogtatja a vállamat.
- Megyünk ? - kérdezte, és vigyorogva nyugtázta, hogy sikerült megijesztenie.
- Aha. - bólogattam.
Kimentünk és beszálltunk Liam autójába. Egész úton a kezemet tördeltem, és a gyomrom is liftezett. Emlékszik most már mindenre ? Vagy még mindig nem ? Bár az sms-ből ítélve elmondták neki, hogy mi történt, szóval, ha nem is emlékszik rá akkor legalább tudja.
Ismét elkalandoztam, mert megint csak arra eszméltem fel, hogy a kocsi egy helyben áll és Liam várakozón pillant rám.
- Ja.. izé. bocsi. - mentegetőztem, mire Liam csak biccentett és vonakodva ugyan, de kiszálltam a kocsiból.
Bementünk az ajtón, majd a recepción érdeklődtem, hogy Nick még mindig ott van-e. A nő kicsit gorombán, de felvilágosított, hogy nem, mert kikerült az intenzívről, szóval egy emelettel feljebb a 383-as kórteremben találom meg Mr. Jonast. Megszeppenve megköszöntem aztán a lift felé vettük az irányt.
- Nem megyek be veled, hanem a folyosón megvárlak. - közölte Liam. Én csak bólintottam.
Kiszálltunk a liftből, majd a kórterem előtt vettem egy pár mély levegőt és benyitottam. Utólag eszembe jutott, hogy kopogni kellett volna, de mindegy most már.
Nick meglepetten nézett rám, miután becsuktam magam mögött az ajtót és leültem az égya melletti székre. Percekig csak bámult rám, majd meguntam.
- Ha ezért jöttem be, hogy nézzél akkor fényképezz le és megyek is. - csattantam föl.
- Ha ennyire nehezedre esik bejönni akkor akár mehetsz is. - vágott vissza.
- Ne haragudj, csak.. mindegy. Már sokkal jobban nézel ki. - váltottam témát.
Horkantott egyet, majd elmosolyodott. - Köszi.
- Nincs mit. - biccentettem. Lázasan kutattam valami téma után, hogy ne legyen csend. - Meddig vagy bent ?
- Hát az orvosok azt mondják, hogy szépen javulok, mióta felébredtem, szóval pár nap. - felelte.
- Értem.
- Hogy vagy amúgy ? - kérdezte.
- Uhm.. Én ? Hát izé, jól vagyok. - szóltam. - Úgy néz ki, hogy Londonban fogok élni.
- Hogy hogy ? - lepődött meg.
- Hát mivel van munkám.. és szeretnék itt lakni. Ráadásul holnap után töltöm be a 18. szülinapomat.
- Jaa, így éthető. - bólogatott.
- Ha addigra kiengednek szívesen várlak a szülinapi bulimon. - mosolyogtam.
- Oh, köszi.
Elég kínos ez a beszélgetés.. De lehet, hogy csak én érzem így.
- Egyedül jöttél ? - kérdezte.
- Nem. - feleltem a fejemet rázva.
- Gondolhattam volna.. - suttogta maga elé.
- Liammel jöttem, nem Niallel. - mondtam, hátha ez segít a helyzeten.
- Értem. Mehetsz, ha akarsz. Csak látni akartalak, de lehet, hogy rossz ötlet volt. - nézett rám könnyes szemekkel.
- Ha nem szívesen látsz akkor megyek. - szóltam. Nyomtam egy puszit az arcára lehet ezzel is csak rosszabbítva a helyzeten, de úgy éreztem ezt kell tennem, aztán kimentem az ajtón.
Liam meglepetten nézett rám.
- Ennyi volt ? - vonta össze a szemöldökét.
- Aha. - vontam meg a vállam, de nem mondtam mást.
- Akkor menjünk. - szólt.
Hazamentünk és Niallék még nem voltak otthon, így Liammel csináltunk popcornt és betettünk egy filmet a szobájában. Azt hiszem a film közben el aludhattam, mert nem igazán tudom miről szólt.

42-43. fejezet #DUPLA!

Sziasztok :)
Újra itt *-*
ÉS DUPLA FEJEZET ! :)
Köszönöm a türelmeteket és a komikat az előző fejezethez, ide is várom őket.. ^^ A szokásos minimum 5 komment. (De mivel dupla feji ezért jöhet minél több.:D Meg amúgy is.:))
Egyébként gondolkoztam rajta, hogy lassan befejezem a blogot. Mit szóltok hozzá ?
Hope ya like it. <3

42. fejezet

- Igen ? - akadtam ki, amikor meg állt a mondandójában. Sóhajtott egyet, majd folytatta.
- Mivel apád - nézett csúnyán apura - nem tud vigyázni rád, ezért szeretném, ha visszajönnél Bécsbe velem holnap után.
- HOGY MI ? - akadtam ki és elkezdtem kiabálni. - Még is, hogy gondoltad ezt ?! NEM ! NEM ! NEM ÉS NEM ! - keltem ki teljesen magamból. Apu, anyu és még Niall is meglepődve nézett rám. elkezdtem sírni és a kezembe temettem az arcom. Niall magához húzott és a hátamat simogatta.
- Nem lehet.. - suttogtam inkább csak magamnak.
- Nyugodj meg édesem.. - nyugtatott anyu.
- Hogy tudnék megnyugodni, amikor elakarsz innen vinni ?! - tettem fel a költői kérdést. - Nem megyek veled. - makacsoltam meg magam. - Nem fogom itt hagyni a szerelmemet és a barátaimat. - folytattam az érvelésemet.
- Kicsim.. nyugodj meg. - csitított Niall, de ahogy ránéztem láttam, hogy feldúlt ő is, és a sírás határán áll.
- Nézd szívem.. Nem maradhatsz itt. Még csak munkád sincs, hogy eltartsd magad. És még cska most leszel 18 éves. Nem foglak itt hagyni egyedül !- érvelt anyu.
- A pénzen és a lakáson tudok segíteni. - bökte közbe apu.
- És én is. - tette hozzá Niall.
- Niall.. Nem élhet a nyakatokon. - szólt anyu.
- De nem probléma.. Mindannyian nagyon szeretjük Nesst, és van, aki főzzön ránk meg ilyenek. - nevetett.
- És amúgy is.. Van munkája. - jelentette ki büszkén, mire 3 kíváncsi szempár (köztük az enyém is) meredt rá. - Te kis buta. - nézett rám. - Elfelejtetted, hogy a vokalistánk vagy ? - mosolygott.
- Tényleg ! - jutott eszembe.
Anyu megszeppenve és elkeseredve ült.
- Anyu.. - tettem a kezemet a karjára. - Mi a baj ? - kérdeztem.
- Semmi.. Csak.. Nem tudom elhinni, hogy a kicsi lányom már felnőtt és ott hagy engem. - szipogott. Ezen elgondolkoztam. Tényleg nem akarom anyut egyedül hagyni, ráadásul hiányzott is.
- Van egy ötletem. - pattant ki a fejemből. - Költözz ide Londonba ! - mosolyogtam rá.
- Hát.. Én nem is tudom.. A munka és a ház és.. - sorolta.
- Gondolkozz el rajta, de egy biztos. Én Londonban maradok. - határoztam el magam.
- Rendben. - sóhajtott anya szomorúan.
- Na szuper. - csapta össze a kezét apu. - Örülök, hogy ezt megtudtátok beszélni.
- Én is. - bólintottam.
- Viszont én most megyek oké ? - szólt apu.
- Okés. - szomorodtam el. Majd adtam egy puszit az arcára.
- Én is megyek kicsim. - szólalt meg anyu is. Tőle is elköszöntem, majd elmentek és újra kettesben maradtam Niallel.
- Örülök, hogy itt maradsz. - nézett rám.
- Én is. - mosolyogtam.
- És mi lesz Gabival ? - érdeklődött.
- Basszus.. - csaptam a homlokomra. - Fogalmam sincs. Majd megkérdezem tőle, hogy ő mit szeretne, de szerintem elég komoly kettőjük között a dolog. - mondtam.
- Ééééés akkor végül is hol fogsz lakni ? - tette fel az újabb kérdést Niall és kiskutyaszemekkel nézett rám.
- Hát.. nem tudom. - incselkedtem.
- Naaaa. - nézett rám könyörgőn.
- Oké-oké. - tettem fel a kezemet. - De csak, ha mindenki beleegyezik.

*2 nap múlva, amikor Nessie hazaért*
- VÉGRE ITTHON ! - kiáltottam majd elterültem a srácok kanapéján. - Vagy is.. Nálatok. - tettem hozzá félhangosan.
- Hé ! - nézett rám Niall. - Most már neked is itthon. - vigyorgott.
- Csak, ha a srácok is beleegyeznek.
- Mibe egyezünk bele ? - lépett elő Liam.
- Egy pillanat és elmondjuk csak jöjjön le mindenki. - mondta a végét hangosabban Niall.
Szépen lassan mindannyian lemásztak az emeletről és leültek a kanapéra.
- Szóval.. - kezdte helyettem Niall. - Nessiet az édesanyja haza akarta vinni, de sikerült meggyőznünk, hogy itt maradhasson, mivel ugye van munkája is. A vokalistánk, és az lenne a kérdés, hogy titeket zavarna-e srácok, ha ide költözne vagy keressünk neki lakást ? - kérdezte.
- Hm.. Megfontolandó. - simogatta az állát Louis. - ISTEN HOZOTT A CSALÁDBAN HUGI ! - kiáltotta és felpattant, majd megölelgetett.
- Öhm, köszi. - feleltem zavartan. - Többiek ? - kérdeztem félve.
- Persze, hogy maradhatsz. - mosolygott Zayn.
- Hogy ne már ! - bólintott Liam is.
- Harry ? - néztem rá.
- Én leszek a legboldogabb ember. - nevetett. - Persze csak Niall után. - tette hozzá.
- És velem mi lesz ? - kérdezte Gabi.
- Nos igen.. Erről akartam még beszélni veled. - feleltem neki. - Tőled függ.
- Anyutól függ. - javított ki Gabi.
- Akkor beszéld meg vele. - mosolygott rá Zayn.
- Az lesz. - sóhajtotta.
Csönd lett. Gondolom mindenki az elhangzottakon gondolkozott.
- Nessie. - szólalt meg Lindsay. Ránéztem a szemeim szinte szikrát szórtak, mivel nem felejtettem el a kis smárolását Niallel, és igazából Niallre is haragszom, majd még vele is kell beszélnem. - Beszélhetnénk ? - kérdezte félve.
- Attól függ. Mit akarsz ? - kérdeztem érzelemmentes hangon.
- Csak beszélni. - szeppent meg.
- Majd később. Most pihenni szeretnék. - hárítottam el, majd elindultam fel Niall szobájába. Vagy is mostantól a közös szobánkba. Hallottam, hogy Niall jön utánam. Beléptem a szobába és ledőltem az ágyra.
- Ez mi volt ? - kérdezte Niall.
- Mi mi volt ? Nem felejtettem ám el, hogy mi történt az elrablásom előtt. - néztem rá szúrósan, mire lesütötte a szemét.
- Beszélhetünk róla ? - kérdezte.
- Persze. - bólintottam.
- Szóval.. - kezdte miközben leült mellém. - Tudod.. Soha nem érdeklődött irántam soha senki, általában mindig Harry-ért rajongtak.. és ott volt Lindsay, aki el volt keseredve Drake miatt valamiért és én pedig megvigasztaltam...
- Azzal, hogy lesmárolod ? - vágtam közbe.
- Végig mondhatom ? - kérdezte idegesen. Mivel nem válaszoltam, így folytatta. - és akkor megcsókolt. Tudom, hogy igazából nincs erre mentségem, mivel visszacsókoltam.. Fogalmam sincs miért tettem. Talán,
azért mert örültem, hogy végre valaki érdeklődik irántam. - hajtotta le a fejét.
- Igen ? - kérdeztem idegesen. - És én nem számítok valakinek ? Én, aki szerelmes vagyok beléd ? - vittem fel a hangomat.
- De igen.. . fogta meg a kezemet. - Ne haragudj. - nézett mélyen a szemembe. - Szeretlek.
- Tudod Niall akkor nagyon haragudtam rád és úgy éreztem, hogy soha nem csalódtam még ennyire senkiben. De valójában igen. Ott volt Dávid, aki szintén megcsalt és Nick is. Most már nem igazán haragszom, mert 2 napja, amit a kórházban mondtál az oldotta fel igazán a haragomat. Ráadásul majdnem meghaltam.. és ki tudja mikor rabol el legközelebb egy őrült rajongó. - nevettem keserűen. - Tudod a legtöbb lány hiába szeretne már rég itt hagyott volna.. Lindsay miatt is és Janella miatt is, ami ugyan nem a te hibád, mert én vállaltam, hogy veled leszek és én barátkoztam Janellával. De, ha te nem vagy ez nem történik meg. Tudom ez így csúnyán hangzik, de hozzáteszem, hogyha te nem vagy, akkor most nem lennék szerelmes és nem életem egyik legszebb korszakát élném át. - fejeztem be a monológomat. Niall nem szólt semmit csak hosszasan megcsókolt.
- Szeretlek Nessie. - suttogta a számba.
- Én is. - feleltem neki.

43. fejezet

Beszélgettünk még egy kicsit Niallel, majd eszembe jutott, hogy át kéne hozni a cuccaimat Apu lakásából, ha már ideköltözöm. Mondtam is Niallnek, aki erősködött, hogy majd ő és Harry elmennek, de én is megmakacsoltam magam és kijelentettem, hogy velük megyek. Végül is beadta a derekát, talán, mert rájött, hogy nincs más választása.
- Harry. - kiáltottam el magam a nappaliba.
- Igen ? - jött ki a konyhából a kezében egy twixxel.
- Először is lenne két kérésem. - kezdtem. Kíváncsi fejjel nézett, szóval folytattam. - Az első adj a csokidból. A második eltudnál vinni apu lakásához a cuccaimért ?
- Az elsőre a válaszom, hogy vegyél magadnak ! - nevetett. - A másodikra pedig természetesen.
- Köszönöm. - mosolyogtam, majd elbámultam a háta mögé. Furcsán nézett rám, majd ő is megfordult én pedig gyorsan leharaptam egy kicsit a csokijából.
- Hééé ! - háborodott fel. - Ejnye ! - csóválta a fejét. - Ezért meg kell, hogy büntesselek. - mosolygott pimaszul.
- Ahhoz el kell kapnod. - nyújtottam ki rá a nyelvemet, aztán elkezdtem felfele futni ő pedig utánam iramodott.
- ÚGY IS ELKAPLAK ! - kiabálta.
- HAJRÁ ! - kiáltottam neki vissza, aztán gyorsan befutottam Liam szobájába, amit szerencsére ő még nem látott, mivel éppen akkor ért fel a lépcső tetejére.
Liam értetlen fejjel nézett rám, amiért kipirulva és zihálva rontottam be a szobájába.
- Liam gyorsan bujtass el. - suttogtam neki. Azonnal levágta a helyzetet és a szekrényre mutatott. - Milyen eredeti. - mosolyogtam gúnyosan, mire ő csak vigyorgott. Nem volt mit tenni hallottam, hogy Hazza már közel jár, szóval bebújtam a szekrénybe. Elég nagy szerkénye van Liamhez, és sok ruhája, ahhoz képest, hogy fiú. Egy pár percig csak a levegővételem hangja hallatszott, majd érzékeltem, hogy valaki van mellettem. Eléggé megijedtem, hiszen ki lehet Liam szekrényében. Aztán rágcsálást hallottam. Jézusom mi van, ha Liam valami állatot tart a szekrényébe ? A valaki rám világított egy telefonnal, mire én felsikoltottam és szó szerint kiugrottam a szekrényből egyenesen Liam ölébe és a nyakába csimpaszkodtam. A szekrényből Louis mászott ki egy répával a kezében.
- MI A FRANCOT CSINÁLTÁL TE A SZEKRÉNYEMBE ? - üvöltött Liam.
- Répát ettem. - közölte, úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- SZEKRÉNYEMBEN ? - kiabált még mindig Liam. Éppen ekkor rontott be Harry az ajtón, ezzel Louisba fojtva a szót.
- Szóval itt vagy. - vigyorgott gonoszan.
- Liam védj meg. - visítottam és még jobban Liamhez bújtam.
- SUPERMAN IS HERE ! - kiáltotta Louis, majd kidüllesztette a mellkasát. Aztán Harry felé lódult ezzel felborítva őt, így Harry elvesztette az egyensúlyát és beverte a fejét az éjjeli szekrény sarkába. Egyből kipattantam Liam öléből és Harryhez szaladtam.
- Harry ! Harry ! - szólongattam és közben rázogattam, de meg sem mozdult. - Harry ! - próbálkoztam tovább, de kezdtem be pánikolni és éreztem, hogy könnybe lábad a szemem. Aztán Harry elkezdett nevetni és kinyitotta a szemét. Hihetetlen ideges lettem. Hogy képzeli, hogy átver ? Egy ilyen gonosz dologgal ?! Felpattantam és kiviharoztam a szobából és átmentem Gabiékéba.
- Szia Ness. - köszönt vidáman Gabi, amikor meglátod. - Képzeld.. - kezdte volna, de félbeszakította magát, mert meglátta, hogy nem vagyok valami boldog. - Mi történt ? - kérdezte.
- Az a nyomorék, gyökér, szerencsétlen, bunkó paraszt Harry eljátszotta, hogy elájult, amikor beverte az előbb a szekrénybe a fejét. Én pedig tök bepánikoltam erre elkezdett nevetni, és felidegesített. - ültem le az ágyra.
- Jajj ne húzd már fel magad ilyen hülyeségeken. Majd jól visszaszívatod. - kacsintott rám. Ezen elgondolkoztam.
- Igazad van ! - szólaltam meg végül. - És már tudom is, hogy mivel. - nevettem ördögien és közben a kezemet dörzsölgettem.
- Tudod.. Ilyenkor ijesztő vagy. - nézett rám furcsán Gabi.
Elmondtam neki az ötletemet, ami nagyon elnyerte a tetszését.
- Na akkor addig bújj el valahova én pedig le megyek. - közöltem vele.

*Gabi szemszöge*
Bementem a fürdőbe, de elfelejtettem, hogy Zayn éppen bent van, és csak akkor szembesültem vele, amikor ott állt előttem egy szál Ádám kosztümben (szerk.megj.: meztelenül)
- Öhm. Izé. Bocs. - takartam el gyorsan a szemem és kifutottam. Oké, akkor a fürdőszoba kilőve. Gyorsan bebújtam az egyik szekrénybe. Ott üldögéltem, aztán nyitódott a szekrény ajtó és Zayn állt előttem most már törölközőben a dereka körül.
- Öhm. Izé. Ez így elég tré. - nevettem kínosan.
- Gabi ?! Mit csinálsz? - kérdezte és úgy nézett rám, mint egy elmebetegre. Intettem neki, hogy jöjjön be. Nem ellenkezett, csak leült mellém és becsukta a szekrény ajtót. Elmeséltem neki is a tervemet és az előzményeket is. Azt mondta, hogy ő most akkor inkább gyorsan felöltözik és kimegy.

*Nessie*
Lementem a nappaliba, hogy elkezdjük az átverést, aminek a "Harrymeghalsz0.1" nevet adtuk.
- Harry. - ragadtam meg a zakójánál fogva.
- Igen ? - nézett rám furcsán.
- Nincs kedved egy kicsit játszani ? - kérdeztem és közben igyekeztem nem elnevetni magamat.
- Hogy mi ? - nézett rám megzavarodva.
- Azt kérdeztem, hogy.. - kezdtem, de közbe vágott.
- Tudom mit kérdeztél, de te meg Niall és Medy, és mi csak.. - nézett rám még mindig furcsán.
- Niall ugyan már.. - nevettem. - Nekem te kellesz. - csábítottam.
- Most ? - nézett rám megdöbbenve.
- Aha. - bólintottam, majd elkezdtem Zayn szobája felé húzni. Nem ellenkezett csak jött utánam. A szobába lépve lelöktem az ágyra és a csípőjére ülve elkezdtem lehámozni róla a ruhákat. Mikor már csak egy szál alsónadrágban volt és kellőképpen fel volt izgulva közöltem vele, hogy várjon itt egy pillanatot és szóltam neki, hogy addig vegye le az alsónadrágját is. Még mindig megdöbbenve nézett rám, de már bátrabb volt.
A ruháit megfogtam és bevittem a fürdőbe, ameddig ő a másik irányba nézett. Ott gyorsan eldugtam, majd visszamentem. Harry-n immár nem volt alsónadrág én pedig eléggé megdöbbentem, de azért oda mentem hozzá. Megálltam előtte két lépéssel ő pedig megfogta a kezemet és magához húzott, mire én tüsszentettem egyet, jelezve Gabinak, hogy most csinálja az akciót. Gabi kugrott a szekrényből és a telefonjával lefényképezte Harryt, aztán gyorsan mindketten kifutottunk a szobából. Harry utánunk futott, és csak akkor jött rá, hogy meztelen, amikor már szinte mindenki látta.
- Hát öcsi.. Ezt most megszívtad. - röhögött Zayn.
Medy megszeppenve állt és nem tudta, hogy hova nézzen. Lindsay elismerően füttyentett. Liam és Louis meg kérdőn néztek ránk aztán Harryre. Niall meg szintén nevetett, bár nem tudta miről van szó, de ő mindig nevet.
- Hát ez így elég kínos. - takarta el magát Harry több-kevesebb sikerrel.
Én és Gabi már a földön fetrengtünk és sírtunk a nevetéstől.
- Marha viccesek vagytok. - szólt gúnyosan Hazza, majd a szobája felé sietett.
- Igyekezz, mert megyünk apu házához ! - kiáltottam utána fulladozva a nevetéstől.
Miután lehiggadtunk Gabi elmondta, hogy az anyja megengedte, hogy itt maradjon Londonba, de csak azzal a feltétellel, hogy el megy munkát keresni és végig velem marad. Nagyon boldogok voltunk és így ő is jött velünk a cuccainkért apu lakásába. Már Harry is itt volt megsértődve, de legalább felöltözve és Niall is indulásra készen állt, szóval mentünk is a kocsihoz, amikor kaptam egy smst.

FONTOS ! #közérdekű

Sziasztok ! :)

Sajnos rossz hírt kell közölnöm.. Így is elcsúsztam az új résszel, és még csúszni is fogok vele. Sajnos 1 hétig nem ülhetek géphez - le alkudtam... eredetileg 2 hét volt - és ez azt jelenti, hogy nem lesz új rész a blogon.

Nagyon sajnálom, de utána, amint tudok jönni jövök egy dupla résszel ! <3

Köszönöm a megértéseteket és türelmeteket.. :) És ahogy Leiner Laura írná: #SzeretemAzOlvasoimat ! 

Puszi nektek ! Legyetek jobbak, mint én.. :') 

41. fejezet

Heloooohelooo.! <3
Kérnék tőletek valamit.. :) Olvassátok el a másik blogomat és kommenteljetek légyszíves a második fejezethez. <3 ! KATT IDE , ha érdekel. *--* Nagyon hálás lennék.. :'3
Köszönöm szépen a kommenteket. Nem sokára túl vagyunk a 10.000. oldalmegtekintésen*-*
Hallgassátok és nézzétek.! :) A Little Things Videoklipje *-*
A szokásos 5 komment után jön a következő fejezet. ^^
Hope you like it.
Ui.: Elég érzelmes lett, ezért bocsi, de a Little Things tehet róla..:')

*Niall szemszöge*
1 hét telt el a Janellás dolog óta. Nessie tegnap kelt fel. Mindenki sírva borult a nyakába, ő pedig úgy nézett ránk, mint, ha soha életébe nem látott volna minket. Mindannyian kimentek és csak én maradtam bent vele. Rettegtem a gondolattól, hogy esetleg amnéziás lesz örök életére, de beszélgettem vele és rá jöttem, hogy emlékszik dolgokra. Miután beszélgettünk aludt még egy órát és azután már mindenre emlékezett és állítása szerint jól volt, csak még pihennie kell.
Az orvosok azt mondták, hogy 2 nap múlva haza mehet, aminek mind nagyon örültünk, de főleg ő. Mint azt Gabitól megtudtam nem sokára szülinapja lesz.. Pontosan 5 nap múlva. Nem igazán találtam még ki, hogy mit vegyek neki, vagy mivel lepjem meg. A szülinapi buli mindenképpen benne volt a pakliban. Gabival azt beszéltük meg, hogy tartunk neki egy szűk baráti-családi kis bulit, meg egy hatalmasat valamelyik szórakozó helyen.. Mondjuk a Funky Buddhában. Éppen ezeket szervezgettem a fejemben, amikor éreztem, hogy valaki néz. Felnéztem és megláttam Nessie mosolygós arcát.
- Szia. - köszönt rekedten, mert éppen most kelhetett fel.
- Szia kicsi. - köszöntem neki és oda sétáltam az ágya mellé, hogy egy puszit nyomhassak a homlokára. - Hogy vagy ? - kérdeztem.
- Jól vagyok. - mosolygott halványan. - Haza akarok menni.. - szomorodott el.
- Nem sokára megyünk. - viszonoztam a mosolyát. Amikor meglátom, hogy mosolyog nem bírom ki, hogy én se mosolyodjak el. Olyan vagyok mint egy rossz tinédzser.. Meglátom és gombóc nő a torkomban, izzad a tenyerem és pillangók keletkeznek a gyomromban. Rengeteget gondolkodtam rajta, hogy eljegyzem, de ez korai lenne neki is és nekem is.
- Niall ?! - kuncogott. - Itt vagy ? - kérdezte kedvesen.
- Ne haragudj. - fogtam meg a kezét. - Csak elgondolkoztam. - mosolyogtam rá.
- És még is min ? - érdeklődött. - Ha szabad tudnom. - tette hozzá.
- Csak kettőnkről.. Tudod.. Mikor veled vagyok úgy érzem, hogy repülök. Ha csak hozzám érsz feltöltesz energiával. Ha csak látom a mosolyodat, egyből jobb kedvem lesz. Szeretem, hogy még a legrosszabb napomból is tökéleteset varázsolsz. Szeretem a gyönyörű szemeidet. Szeretem a hajad, az illatod. Szeretlek téged. - néztem mélyen a szemébe, ami már könnyes volt.
- Olyan ez, mint egy tökéletes álom.. Egy tökéletes világban.. Veled. Még, ha rossz is történik velünk te örökre itt vagy nekem. - mikor ezt kimondta egy-két könnycsepp gördült le az arcán, amit letöröltem az ujjaimmal. - Én is szeretlek.
Hosszasan megcsókoltam, és úgy éreztem ez az a csók, amit egyikünk sem fog elfelejteni. Jobb volt minden eddiginél, pedig azt hittem, hogy ez nem lehetséges. A csókunkat egy kopogás zavarta meg, majd Harry lépett be az ajtón egy csokor virággal a kezében.
- Uhm. bocsi.. Nem akartam zavarni. Kimenjek ? - kérdezte.
- Dehogy is. - mosolygott egyből Nessie. - Gyere csak. - invitálta be kedvesen.
- Elmegyek hozok valamit enni. - nyomtam egy csókot Nessie ajkaira.
- Siess vissza. - suttogta a számba, mire én elmosolyodtam és bólintottam, majd kimentem az ajtón.

*Nessie szemszöge*
Nagyon érzékeny lettem, amikor Niall elmondta mit érez. Teljesen egyetértettem vele, mert ugyanezt éreztem, amikor vele vagyok. Egy tökéletes csók után Harry lépett be a szobába, felváltva Niallt, aki elment valami enni valóért. Nagyon örültem, hogy Harry bejött hozzám, mert elég jóban lettünk.
- Szia. - jött oda, hogy megöleljen.
- Szia. - nyomtam egy puszit az arcára mielőtt még elhúzódott volna.
- Hogy vagy ? - kérdezte kedvesen.
- Jobban lennék, ha már otthon nyomhatnám az ágyamat. - nevettem.
- Hát azt elhiszem. Én is nyomnék veled valamit... az ágyban. - húzogatta a szemöldökét.
- Na de Mr. Styles ! - tettettem sértődöttségemet, majd én is elnevettem magam.
- Tudod, hogy csak viccelek. - mosolygott.
- Tudom. - nyugtattam meg. - Hogy vagytok Medyvel ? - érdeklődtem.
- Remekül. Úgy érzem ő az igazi. Nagyon szeretem őt. - áradozott. - Eddig csak 2 embert szerettem így. - sütötte le a szemét, mert sejtésem szerint én voltam az egyik.
- Még pedig ? - kérdeztem rá, de azonnal meg is bántam. - Nem muszáj. - tettem hozzá sietve.
- Az egyik.. egy régebbi barátnőm volt. Ria, Ria Carter. A média nem tudott róla, mert valójában nem voltunk együtt. Vagy is csak ilyen se veled, se nélküled kapcsolatban. - helyesbített. - talán úgy fogalmazhatnék, hogy túl a barátságon, de a szerelem előtt. Legalább is az ő részéről. Sokáig játszotta ezt velem, majd bármennyire is fájt megmondtam neki, hogy ez nekem így nem megy. - mosolygott szomorkásan. - A másik pedig.. - folytatta, mielőtt reagálhattam volna rá. - Te voltál. - nézett a szemembe. Én pedig bár számítottam rá, de köpni nyelni nem tudtam, így csak elfordítottam a fejemet és lesütöttem a szemem. - Héé. - nyúlt az állam alá és a fejemet maga felé fordította, hogy a szemembe nézhessen. - Nem a te hibád. - mondta lassan. - És ne is bánd. Tökéletesek vagytok Niallel, én pedig szeretem Medyt. - mosolygott. Még mindig nem tudtam semmit mondani csak ölelésre nyújtottam a kezemet, mire ő rögtön meg is tette hangtalan kérésemet. Pár percig ölelkezve ültünk, majd elengedtük egymást.
- Szeretlek te buta. - mosolyogtam rá.
- Szóval buta lennék ? - vágta be a mű durcit, mire én nevetve megcsaptam a karját. - Na szép.. Buta vagyok és még meg is ütsz. - háborodott fel, de a szája sarkában mosoly bújkált. - Pedig hoztam neked valamit. - tette karba a kezeit.
- És mi az ? - kérdeztem izgatottan. Elkezdett turkálni a kabátja zsebébe, majd előhúzta a kezét, amivel éppen a nemzetközi 'fuck' jelet mutatta.
- Jajj, de kedves. - mondtam gúnyosan. - Nem kellett volna.
- Hát én már csak ilyen vagyok. - vonta meg a vállát, majd együtt nevettünk. - Egyébként tényleg hoztam valamit.
- Most már nem veszem be ! - vágtam rá.
- Tényleg hoztam pedig. - bizonygatta, aztán szó szerint hozzám vágott 6 tábla csokit.
- Te normális vagy ? - nevettem. - Mit csináljak ennyi csokival ?
- Van egy marha jó ötletem. - gyúnyoskodott. - Edd meg !
- Hát ez tényleg fantasztikus ötlet Mr. Styles. - ráztam meg a fejem röhögve.
- Tudom. - bólintott büszkén.

Kibontottam az egyik csokit, azt, amelyik a kedvencem volt, sárgabarackos-kekszes boci.
- Kész ? - nyújtottam felé a csokit, mire letört egy sort és csendben elkezdtünk nyammogni, aztán Louis tört be az ajtón.
- HELOOOOHELOOOOOO ! MEGJÖTT SZUPERMEEEEN ! - üvöltötte, mire az egyik nővérke csúnyán nézett rá kintről, így gyorsan becsukta az ajtót és leült Harry mellé, én eközben majdnem félre nyeltem a csokit úgy röhögtem.
- Sziasztok ! - nyitott be az ajtón Liam Zaynnel az oldalán.
- Mi van itt gyerekek ? - vonta össze a szemöldökét Harry.
- Hello Ne.. - nyitott be Medy és Gabi.
- Uramatyám. - mindenki most jön ? - lépett be az ajtón Niall is.
- Még valaki ? - tettem fel a költői kérdést.
- Azt hiszem más nem jön. - felelte Niall.
Egymás hegyén-hátán ültek a kórtermembe az emberek.
- Minek köszönhetem ezt a csoportosulást ? - néztem végig rajtuk.
- Én hoztam csokit. - kacsintott Harry.
- Én meg mindig itt vagyok. - vont vállat Niall.
- Mi meg unatkoztunk. - mondták kórusban a lányok.
- Jöttem csokit enni. - röhögött Lou majd kivett egy táblával az ölemből.
- Honnan tudtad, hogy lesz csokim ? - néztem rá furcsán.
- Megjósoltam. - vigyorgott. Én pedig csak a fejemet fogtam, hogy ez, hogy lehet ilyen hülye.
- És ti ? - néztem Liamre és Zaynre.
- Hát Liam be akart jönni én pedig elkísértem. - válaszolt Zayn.
- Ohh, értem. - bólintottam.
1-2 órát voltak bent nálam, aztán lassan-lassan elszállingóztak és már csak Medy és Gabi maradt ott Niallel meg Harryvel.
- Én is megyek szerintem. - nézett az órájára Harry.
- Rendben. - szomorodtam el egy kicsit.
- Ti nem jöttök ? - nézett a két lányra.
- Nem baj ? - kérdezte Medy rám nézve.
- Dehogyis. Köszönöm, hogy bejöttetek. - öleltem meg a két lányt, aztán Harry lépett oda hozzám. Megöleltem őt is, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Sziasztok. - kiabáltam utánuk, amikor már a kórtermem ajtaján léptek ki. - Fhu.. elfáradtam. - mondtam már csak Niallnek.
- Elhiszem, de még csak most jön a neheze. - nézett az ajtó felé, ahol éppen apa és anya léptek be nem túl boldogan.
- Sziasztok. - puszilt meg anya. - Van egy rossz hírem.. - vágott bele azonnal.