Epilógus

*5 év múlva*

.. Éppen a stúdióba indulok, ahol dolgozom, mint énekes, amikor megcsörren a telefonom. 

- Háló ? - kapom fel gyorsan a készüléket.

- Szia Ness. - hallom egy régi ismerős kissé férfiasabb hangját.

- Niall ? - dermedek le azonnal. 5 éve, hogy nem beszéltünk és nem láttuk egymást. A szakításunk után még próbált hívni és keresni, de elutasítottam így egy idő után feladta. Gabival is utoljára talán 2 éve beszéltem. Egyedül Harryvel és Liammel tartom a kapcsolatot, de azt is csak telefonon és teljesen titokban. Hiába voltam énekes méghozzá nem kis sikerű énekes, szerencsére nem botlottam sehol a srácokba.

- Én vagyok. - szól nyugodtan.

- Jézusom.. - bukik ki a számon.

- Zavarlak ? - kérdezi és itt kihallok egy kis idegességet a hangjából, ami felidézi a régi emlékeket. Az érintését, a mosolyát, a hangját és azt, hogy hatalmas sebet vágott bennem.

- Öm, nem. Éppen a stúdióba megyek. - válaszolom és remélem, hogy nyugodtan cseng a hangom.

- Értem. - válaszolja, aztán kínos csend következik, majd mindketten egyszerre akarunk megszólalni és ezen összenevetünk, mintha az elmúlt 5 év meg sem történt volna.

- Mond csak. - hallom a hangján, hogy még mindig mosolyog.

- Honnan van meg a számom ? - Ugyanis megváltoztattam.

- Maradjon titok. - mondja.

- Rendben. - adom meg magam. - Te mit akartál kérdezni ? - kíváncsiskodom.

- Csak azt.. Hogy nincs-e kedved találkozni ? Bécs környékén vagyunk és egyből eszembe jutottál.. Nem mintha az elmúlt 5 évben nem történt volna meg ez egyszer sem. Csak most úgy éreztem, hogy fel kell hívjalak és... nem tudom. - magyarázza.

- Öhm. Niall.. Ami azt illeti már nem Bécsben lakom. - mondom kínosan.

- De Harry azt mondta.. - harapja el a mondatot.

- Áhá ! Lebuktatok. Ezért még kapni fog. - kacagok.

- Szóval akkor találkozunk ? - kérdezi és nem hagyja el terelni a témát.

- Rendben. - egyezek bele, bár magam sem értem, hogy miért. - De most le kell tennem, majd még hívlak. Szia. - köszönök el és lerakom a telefont. Magam elé meredve és mosolyogva ülök a kocsiban, mint egy elme borult. Összeszedem magam és elmegyek dolgozni...

[...]

- Rendben akkor a főtéri Starbucks-ba, fél óra múlva. - egyeztetek még egyszer.

- Igen. - hallom a választ.

- Akkor szia.

- Szia. 

Leteszem a telefont és még elmegyek a mosdóba, hogy rendbe szedjem magam. Szerencsére ma már végeztünk és felvettünk pár számot az új albumhoz. Kifésülöm a hajamat és igazítok a sminkemen. Mosolyogva nyugtázom, hogy egész jól nézek ki és kisétálok a helyiségből. Elköszönök Lindától és kimegyek a kocsimhoz. Stílusosan késni fogok pár percet, de nem baj.

Belépek az ajtón és szememmel őt keresem. Szőke buksiját és a hidegtől kipirult arcát rögtön kiszúrom a leghátsó boxban. Magabiztosan még is pillangókkal a gyomromban közeledek felé. Felpillant és csillog a szeme.

- Szia. - áll fel és megölel. Valószínűleg holnap már a címlapokon leszünk, de nem érdekel. Visszaölelem és elveszek az ismerős karok között. Leülünk, majd rendelünk két forró csokit. Kicsit döcögősen indul a beszélgetés, de a végén mindent elmesélünk egymásnak az elmúlt 5 évről és kellemes csalódás ér, hogy semmit sem változott. Talán egy kicsit izmosabb és magasabb lett, de ugyanaz a fiú, akit egykor szerettem és talán még most is érzek valamit.

Későre jár már, amikor kilépünk a Starbucks-ból, mint azt várni lehetett mindenhol fotósok, diszkréten elutasítjuk őket, majd beszállunk az én autómba és elhajtunk.

- Majd visszajövünk a kocsidért. - mondom neki. Ő csak biccent. Egy közeli, de a lesifotósoktól eléggé távoli parknál állok meg. Kiszállunk és sétálgatunk. Egyszer csak érzem, hogy meleg ujjai az enyémek köré fonódnak. Elmosolyodom és rápillantok. Hiába 26 éves én még mindig annak a kis tini fiúnak látom, aki volt, amikor megismertem. Meg is említem neki és reakcióként csak felkacag. 

Már tényleg nagyon sötét van és éppen elkezdett hullani a hó.
- Mennünk kéne. - mondja Niall.
- Szerintem is. - bólintok, de egyikünk se mozdul meg, hogy a kocsi felé vegyük az irányt, helyette csak nézzük egymást. Niall becsukja a szemét és elkezd felém közeledni én is felé, majd ajkunk hosszú idő után újra egymásra talál és forró, szenvedélyes táncot jár. Egyik kezével a derekamat fogja a másikkal az arcomat, én pedig a hajába túrok. Mikor külön válunk, homlokunkat egymásénak támasztjuk.
- Hiányoztál. - suttogja és lehelete csiklandozza az arcomat.
- Te is. - mosolygok.
Újra összefűzzük a kezünket és elindulunk haza.

Egy új kezdet, egy régi szerelemmel. Érzem ez most más, mint 5 éve. Felnőttünk már és, ha 5 évet kibírt ez a szerelem, akkor így, hogy együtt leszünk örökké fog tartani.


Hát itt lenne a blogom lezárása. :') Őszintén mondom, hogy sajnálom.. Ez volt az első blogom és nagyon imádtam írni. 
Köszönöm nektek, hogy olvastátok és, hogy hűségesen kommenteltetek. Szeretlek Titeket :) 
Remélem a másik két blogom is legalább ennyire, vagy jobban elnyeri a tetszéseteket. Ha szerettétek az írásom akkor olvassátok a másik 2 blogomat is :) 
Sky hard life
Dear Diary
Még egyszer köszönöm, hogy olvastátok és az előző 2 fejezethez is nagyon köszönöm a csodálatos kommenteket :') 

Kérlek titeket, hogy válaszoljatok az alábbi kérdésekre kommentben;
1. Mióta olvasod a blogot ?
2. Ki volt a kedvenc szereplőd ?
3. Te így fejezted volna be a történetet ?
4. Mit szerettél leginkább a blogban ?
5. Olvasod-e, vagy olvasni fogod-e a másik blogjaimat ?
6. Ez volt a kedvenc blogod ?
7. Hiányozni fog ?
8. Honnan találtál rá a blogomra ?
9. Harry-Nessie vagy Niall-Nessie párost szeretted jobban ?
10. Írj, amit szeretnél.:)

50-51. fejezet #DUPLA!

Sziasztok c:
Ismét sokat késtem a résszel, és köszönöm a türelmeteket, de ezen a héten levegőt venni alig volt időm. Casting, fotózás, smink, testfestés, félévi hajrá.. stb.  Na mindegy, de jó hír, hogy dupla részt hoztam :3
Tulajdonképp ez a befejező rész, de ez után még jön egy epilógus - azaz lezáró fejezet. Ekkor Nessie már nem 18 éves lesz, hanem több. De ezt majd megtudjátok.

50. fejezet

Már nem tudom hányadik felesemnél járhattam,a mikor úgy éreztem, hogy levegőre van szükségem. Így kibotladoztam a kertbe, ahol mindenfelé emberek csókolóztak, ittak, nevettek vagy éppen elszívtak egy cigit.
- Szia. - mentem oda egy dohányzó sráchoz.
- Hello. - mosolygott rám.
- Van egy szálad ? - böktem a cigi felé.
- Persze. - bólintott, majd kivette a dobozt a zsebéből és felém nyújtotta. Kivettem egyet, aztán meggyújtotta a cigimet. Jó mélyet beleszívtam és éreztem, ahogy a füst szétáramlik a tüdőmbe, és a nikotin bekúszik a bőröm alá.
- Amúgy Kyle vagyok. - szólalt meg a srác.
- Nessie. - mosolyogtam rá.
- Te vagy a szülinapos ? - nézett rám megdöbbenve, én pedig arckifejezése láttán kuncogtam és bólintottam. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű a szülinapos. - kacsintott rám. Én újra csak felkacagtam és szívtam tovább a cigimet. Elnéztem balra, ahol egy ismerős alak smárolt valakivel. Kicsit fókuszáltam, majd kitisztult a kép és megláttam Harryt meg egy csajt. Újra felkuncogtam. Kyle furcsán nézett rám.
- Bocs-bocs. - mondtam.
- Semmi. - rázta meg röhögve a fejét. - Táncolunk? - biccentett a ház felé.
- Miért is ne. - vontam meg a vállamat. - Csak elszívom. - emeltem fel a cigimet, amiből alig 3 slukk van. Harryékre pillantottam, de már eltűntek. Éppen az utolsó slukkomat szívtam el, amikor megjelent mellettem, immár egyedül.
- Az ott cigi ? - nézett rám komolyan.
- Nem Harry. Ez egy kismadár. - mosolyogtam rá pimaszul.
- Akkor nem láttam semmit. - emelte fel a kezét. - Niall kinyír.
- Ő a barátod ? - nézett rám Kyle.
- Nem. - mondtam.
- Igen. - nyögte Harry ugyanabban az időben, és átkarolt.
- Harry menj innen. - röhögtem és egyből le is löktem a kezét a vállamról.
- Óó, azt hittem már tényleg egy 1D taggal jársz. - mosolygott Kyle.
- Hát, ami azt illeti egy 1D taggal járok. Niall Horan-nel. - mondtam. Kyle megdöbbent, aztán elmosolyodott és bólintott.
- Akkor én most megyek. - szólalt meg és elsétált.
- Ez ki amúgy ? - röhögött Harry.
- Fogalmam sincs, de szédülök.
- Gyere. - komolyodott el, majd megfogta a karomat és el vitt a tömegből valami kiülő szerűséghez. Mély levegőket vettem és kezdtem jobban érezni magamat.
- Déja vu. - suttogtam Harry vállába.
- Én is érzem. - suttogta vissza. Hangja szinte elveszett a buli zajában. Belepuszilt a hajamba, amitől kirázott a hideg. Felnéztem rá, ő pedig rám nézett. Bár kótyagos volt a fejem, de tudtam, hogy ezt nem kellene, így hát elhúzódtam. Szomorúan nézett rám, de nem tudtam mit tenni.
- Bemegyek. - szólaltam meg. - Köszi. - nyomtam egy puszit az arcára, aztán elkezdtem visszafele botorkálni. Éppen az ajtón léptem be, amikor Liam-mel találtam magam szembe.
- Helo Szülinapos. - mosolygott rám. Halványan mosolyogtam csak vissza, mert kicsit rossz kedvem volt. - Mi a baj? - kérdezett rá azonnal Liam.
- Semmi. Kicsit rosszul voltam az előbb. - hazudtam, mert nem akartam elrontani Liam buliját is.
- Értem. - nyomott egy puszit a homlokomra és behúzott a tömegbe, ahol Medyt láttam meg egy sráccal táncolni. Megkocogtattam a vállát.
- Sziaaa.- ugrott a nyakamba.
- Hát ő ki? - kérdeztem nevetve, mert tudom, hogy Harryért van oda.
- Hát.. izéé. - kezdte. - Ő egy régi ismerősöm, Denny és itt futottunk össze. - eszembe jutott Denny, mert Medy sokat mesélt róla. Nagy szerelme volt. - Beszéltem Harryvel és rájöttünk, hogy nem fog ez nekünk menni. - vonta meg a vállát egy szomorú mosollyal.
- Hát hajrá. - kacsintottam rá, aztán Liammel táncolni kezdtünk. Liam elég jól táncol meg közben jókat is röhögtünk.
Elég késő lehetett, mert ez emberek szállingózni kezdtek. Már csak azok maradtak, akik eléggé ki voltak ütve. Emberek feküdtek itt-ott, de Niallt sehol sem láttam. Az órámra pillantottam, ami hajnali 4-et mutatott. Nem akartam hini a szememnek, de megfogtam Liam kezét és az emelt felé vonszoltam. Bementünk egy szobába és ledobtam a magassarkúmat, aztán azzal a lendülettel beborultam az ágyba, Liam pedig mellém vetődött.

51. fejezet


- Mi a franc ? - keltem egy ismerős hangra. Kómásan nyitottam ki a szememet és Niall dühös arca volt az első, amit megláttam. Nem igazán értettem, de aztán leesett. Liammel a buli után bealudtunk és eléggé egymásba voltunk gabalyodva. A fejem Liam mellkasán nyugodott és a lábamat is átvetettem a derekánál, míg az ő egyik keze a derekamon volt. Riadtan ugrottam arrébb is láttam, hogy Liam is kb. annyira van képbe, mint én az előbb.
- Nem vagyok veled és egymásra másztok ? - kiabált tovább Niall.
- Haver ez nem az, aminek látszik.. - nyögte Liam még mindig éppen hogy csak ébren. Próbálta megnyugtatni a kicsit ittas Niallt.
- Aha. Akkor még is mi ? Elmagyaráznád ? - kérdezte gúnyosan Niall.
- Feljöttünk, mert fáradtak voltunk és elaludtunk. - válaszolta egyszerűen.
- Aha. Aludtatok. - nézett ránk undorodva. - Szánalmas vagy Nessie. Mindannyiunkon végig mész ?! - kiabálta tovább. Ez nagyon szíven ütött. Hogy feltételezhet ilyet?! Éreztem, hogy a szemem könnybe lábad, de erős maradtam, már amennyire.
- Pont te mondod ? - pattantam fel az ágyról. - PONT TE ? - ismételtem meg magam. - Ki is smárolt kivel a múltkor ? Ha jól emlékszem akkor az te voltál ! - üvöltöttem. - Én vagyok az undorító ?! Néztél már magadra Niall Horan ? Ide jössz részegen és kiabálsz velem, meg Liammel ? A saját szinte testvérként kezelt barátodra vagy féltékeny ? Aki olyan nekem, mintha a bátyám lenne és te ezt pontosan tudod ! Mindannyiótokon végig megyek-e ? Minek nézel engem egy ribancnak ? Én undorodom tőled ! - kiabáltam neki, immár forró könnyekkel az arcomon aztán kirohantam a szobából. Elfutottam Harry mellett, aki utánam kiáltott, de nem érdekelt. Az előszobában felkaptam a cipőmet és kifutottam az utcára. Nem érdekelt semmi és senki. Még is, hogy gondolhatta ezt ? Megbocsájtottam neki a Lindsay incidenst és akkor a fejemhez vág egy ilyet ?
Leültem arra a padra, ahol a múltkor is ültem, mivel nem volt nálam pénz, hogy mondjuk valami kávézóba üljek be. A könnyeim elapadtak és csak ültem csendben magam elé meredve és gondolkoztam.

*Harry szemszöge*
Niall kiabálására mentem fel elég fáradtan az emeletre. Már csak annyira értem oda, hogy Nessie sírva szalad ki az egyik szobából. Utána kiáltottam, de csak ment tovább aztán hallottam az ajtó csapódását.
- Mit műveltél ? - rontottam be a szobába és dühödten meredtem Niallre. Nem válaszolt csak nézett maga elé. Egy kis idő múlva mégis megszólalt, de csak suttogott.
- Azt hiszem elvesztettem az életemet.
- Mi történt ? - néztem Liamre.
- Ness-el feljöttünk, amikor már alig volt itt ember és elaludtunk. Aztán arra keltem, hogy ez a paraszt - nézett Niallre - kiabál. Mondtam neki, hogy nem történt semmi. Nem hitte el és konkrétan leribancozta Nessiet, aki ezek után kiosztotta, de nem eléggé és elment.
- Ez a lány - fordultam Niall felé - az életét adná érted ! Hogy a francba lehetsz ennyire szerencsétlen ? Komolyodj meg, nőj fel és viselkedj úgy, mint egy korod beli ! Arra nem gondoltál, hogy mi van, ha most megint elraboljak ? - üvöltöztem vele. Az utolsó mondatomra felém kapta a fejét és a szemében riadtság villant, aztán kifutott a szobából én pedig utána. Elindultunk megkeresni Nessiet. Sejtésem szerint a parkba ment, mivel a múltkor is ott volt, szóval arra felé vettem az irányt. Niall jött utánam, de egy szót sem szóltunk egymáshoz. A parkban sétálgattunk, amikor megláttam Nessiet. Egyből odafutottam hozzá és átöleltem. Meg sem mozdult, még a levegőt is ritkán és szaggatottan vette.
- Gyere haza kicsim. - suttogtam neki. - Kérlek.
Még mindig meg sem mozdult. Viszont, amint Niall oda ért és meg állt előtte 1 méterrel, ezzel bekerülve a látóterébe felkapta a fejét és az arca eltorzult a düh meg a fájdalom keveredésétől. Szinte hallottam, ahogy azon kattog mit csináljon. Menjen vagy maradjon, sírjon, üvöltsön, vagy maradjon csöndbe.
Nem szólt semmit, csak Niallt nézte és az arcán kövér könnycseppek kezdtek el folyni.
- Magatokra hagyjalak titeket ? - kérdeztem. Niall Nessie-re sandított, aztán óvatosan bólintott. Nyomtam egy puszit Nessie feje búbjára aztán felálltam a padról. Niall mellett odasúgtam neki, hogy ne szúrja el, mert különben megölöm.
Aztán elsétáltam egy messzebb lévő padra.

*Nessie szemszöge*

Ültem és meredtem magam elé. Vártam, hogy Niall megszólaljon, mert én nem fogok. Pont tőle nem vártam volna ezt..  Ráadásul tudja, hogy Liam szinte a testvérem, ahogyan neki is. Még, ha Harryvel talált volna meg akkor azt mondom, hogy van benne egy ici pici jogos féltékenység. De Liammel ?
- Ne haragudj. – ennyi volt, amit kibírt nyögni. Nem néztem rá és nem szólaltam meg. Nehogy már megkönnyítsem a dolgot.  – Szeretlek és csak az alkohol beszélt belőlem. Tudom, hogy sohasem csalnál meg, pláne nem Liammel. – hadarta egy szuszra. Igazéból már mindegy volt, hogy mit magyaráz. Magamban már döntöttem. Vettem egy mélylevegőt, majd kényszerítettem magamat, hogy ránézzek.
- Tudod Niall nem vártam volna ezt tőled, de nem érdekel. Nem érdekel már semmi. Eldöntöttem magamban, hogy mit akarok és ez így lesz jó. Remélem az előtted is tiszta, hogy köztünk vége van a dolognak. – próbáltam tárgyilagos maradni, de a könnyek szúrták a szememet. – Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretlek.. Mert nem változott semmi, csak csalódtam benned és ezek a dolgok, amiket a fejemhez vágtál alaptalan és undorító dolgok voltak. Úgy döntöttem, hogy hazaköltözöm. Egy kis időre biztosan.. Azt még, hogy visszajövök-e valaha Londonba nem tudom. És arról sincs fogalmam, hogy fogunk-e még valaha beszélni.. Most úgy gondolom, hogy nem, de ez még változhat.  Sajnálom. – fejeztem be a monológomat és egy csókot nyomtam az ajkára, aztán felálltam és elindultam haza, hogy összepakoljak. Hallottam, hogy valaki szalad utánam, de nem fordultam meg. Valószínűleg Harry volt, mivel Niallt lesokkolva hagytam ott egy padon.
- Várj.  – fogta meg a kezem Harry. Megálltam, de nem fordultam felé. A fejemet lehajtottam így a hajam eltakarta a síró arcomat. – Mi történt ? – ölelt megához.
- Sza.. Szakítottam vele. – szipogtam. – És hazamegyek.
Éreztem, hogy Harry megfagy és levegőt sem vett pár másodpercig.
- Hogy mi ? – tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen.
- Sajnálom Harry.. – suttogtam.
- Nem teheted ezt velem. – nyögte sírva.
- Ne haragudj.. – öleltem meg és elindultam. Jött utánam, de az út hátralévő részében nem szóltunk egymáshoz. Nem haragból, csak mindkettőnknek kattogott az agya.

Nem abba a házba mentünk, ahol buliztunk hanem sétáltunk hazafelé. Bár mostantól már nem igazán hívhatom az otthonomnak. Beléptünk az ajtón és Liam egyből felpattant a kanapéról. Meglepett, hogy már mindenki itthon van, ugyanis a többiek is a kanapén ültek.

- Mi történt ? - ölelt meg Liam. A kanapé felé biccentettem. Leültünk aztán elmeséltem nekik mindent. Miután befejeztem pár percig csönd volt, mindenki próbálta megemészteni a dolgot.

- Ez azt jelenti, hogy hazamegyünk ? - nézett rám Gabi.

- Neked nem muszáj. Nagy lány vagy már, de ezt majd megbeszéljük. - zártam le a témát, mert ezt majd mi ketten lerendezzük, amikor nem figyel minket mindenki.

Louis és Liam szomorúan és megrökönyödve néztek rám.
- Hiányozni fogsz. - gurult le egy könnycsepp Liam arcán.

- Ti is nekem. - sírtam el magam és megöleltem Liamet.

- Mikor indulsz ? - nézett még mindig bánatosan a mindig mosolygó Louis.

- Még ma. - böktem ki határozottan.

- Micsoda ? - pattant fel Harry.
- Akkor én veled megyek. - mondta Medy.

- Harry.. - kezdtem volna csitítani, de félbeszakított.

- Nem hagyhatsz itt Nessie ! Nem teheted ezt velem érted ? Szeretlek. - kiabálta az arcomba. Mindenki meghökkent rajtam, Gabin és Liamen kívül a vallomáson. Harry megrázta a fejét és felfutott a szobájába.

Utána akartam menni, de Liam visszafogott.

- Hagyd egy kicsit. - fogta meg a karomat. Louis pedig helyeslően bólintott.

- Rendben. - sóhajtottam és éreztem a forró könnyeket az arcomon. - Felmegyek pakolni. - töröltem meg az arcom és elindultam a szobám felé. 

- Megyek én is. - jött utánam Gabi.

Beléptünk a Niallel közös szobánkba és a bőröndömet kerestem. De közben akartam beszélni Gabival, így megszólaltam.

- Figyelj Gabi tudom, hogy te és Zayn boldogok vagytok és nem kell velem jönnöd. Nem fogok haragudni, sőt szeretném, hogy itt maradj. 

- Tényleg szeretem Zaynt, de te a legjobb barátnőm vagy és nem hagyhatom, hogy.

- Gabi !- szakítottam félbe. - Komolyan gondoltam, amit mondtam. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Rendben, akkor maradok.. De majd meglátogatunk. - mosolygott ő is.

- Nem szeretném. - ráztam meg a fejemet.

- Micsoda ? - nézett rám kikerekedett szemekkel.

- Fájna, ha bármelyik srácot látnom kéne.. Azt pedig nem kérem, hogy te gyere csak egyedül, mert nem akarom megbántani Zaynt.

- Ahogy akarod. - mondta könnyes szemekkel és kisétált. 

Összepakoltam minden cuccomat, de egy szettet kint hagytam, hogy átöltözhessek, mert még mindig a buli ruhám volt rajtam. Elmentem zuhanyozni és közben minden bajomat kisírtam és kiénekeltem magamból. Megtörölköztem majd felöltöztem és rendbe tettem a fejemet is. Mikor kiléptem Harry ült az ágyon.

- Még mindig gyönyörű hangod van.. - suttogta rekedten. Nem szóltam semmit, csak leültem mellé. Kezét az enyém felé nyújtotta és összefűzte ujjainkat. Valami hideget éreztem a tenyerembe. Megcsókolta a kezemet és elengedte. Egy nyaklánc volt ott.

- Ez a szülinapi ajándékod. Személyesen akartam oda adni. Egyébként a többi ajándékodat is áthozták.. Lent vannak. 

Megcsodáltam a nyakláncot, és egyből beleszerettem.

- Tedd a nyakamba kérlek. - nyújtottam neki a nyakláncot. Nem akartam még több fájdalmat okozni neki azzal, hogy megmondom nem fogom hordani.. Nem akarok semmilyen velük kapcsolatos dolgot látni egy ideig.
Bekapcsolta a nyakláncot hátul, aztán megfogta az arcomat és megcsókolt. Lágyan és úgy, mintha minden pillanatot megakarna őrizni ebből. Valószínűleg ez így is volt. Mikor elváltak ajkaink elmosolyodott.
- Hiányzott.. - mondta.

Csendben néztük egymást,, majd felálltam. Harry megfogta a cuccaimat, és elindult velük lefelé pedig meg sem kértem. Még egyszer utoljára körbe néztem a szobánkba, aztán Harry után mentem.

Hosszas búcsúzkodás és üres ígéretek után elindultunk Medyvel és Harryvel. Az ajtóban Niallel futottunk össze, aki kisírt szemekkel és fájdalmas arccal nézett rám és a bőröndjeimre. Megöleltem, ő pedig még szorosabban szorított. Nem akart elengedni, de kénytelen voltam kiszabadulni az öleléséből különben lekéssük a gépet.

Az autó út csöndben telt és a reptéren Harry még egyszer, valószínűleg utoljára megcsókolt.
- Szeretlek. - ez volt az utolsó szava hozzám, aztán Medyvel becsekkoltunk és felszálltunk a gépre, ami haza repített minket.

49. fejezet

Sziasztok :)
Tudom, hogy most később jött a rész, mint szokott és ezért ne haragudjatok, de, mint az előző fejezetnél is említettem kommentben a kedves kis Névtelen beszólogatónak, van életem.. Tanulnom kell, és ezen kívüli időmet sem a gép előtt töltöm, gondolom megértitek.
Ez az egyik, amit mondani szerettem volna.. A másik, hogy lassan befejezem a blogot. Még lesz egy pár fejezet, mert a mostani témát leakarom zárni. Aztán lesz egy kis fordulat, éveket ugrunk és jön a záró fejezet. :)
Amúgy köszönöm a 12.200+-os oldalmegjelenítést :3 Szuperek vagytok ! <3 
Szokásos 7 megjegyzés után.. c:

Nem sok kedvem volt bulizni menni, mivel senki nem köszöntött fel Niall-ön kívül. Ez eléggé elszomorított, de végül Gabi rá vett, hogy menjünk. Mire végeztünk a ruhaválasztással, sminkeléssel, hajcsinálással szerintem 1 óra is eltelt. De legalább kész voltunk.

Lementünk és Harry ott ült egyedül az arcát a kezébe temetve a kanapén.
- Többiek ? - kérdeztem furán, amikor leértünk.
- Azt mondták, hogy nem várnak tovább és elmentek. - rántotta meg a vállát Harry és közben végig pásztázott a szemével.
- Szuper.. - szomorodtam el. Már majdnem el sírtam magam. - Ma van a szülinapom és senki nem ér rám ?! Komolyan ?! Nem tudtak 1 órát várni ? És Niall-ék is elmentek ! - elegem van kiabáltam mostmár sírva, majd felrohantam az emeletre, már amennyire a cipőm engedte a rohanást. Levetettem magam az ágyra és elkezdtem sírni. Valaki belépett a szobába és elkezdte simogatni a hátamat.
Elkezdtem mocorogni, hogy meg nézzem ki az. Harryvel találtam magam szembe, miután feltornáztam magam ülő helyzetbe.
- Ne sírj már. - mosolygott rám. - Szülinapod van.
- És ez senkit nem érdekel.. - motyogtam.
- Dehogynem. - szorította meg a kezemet.
- Akkor miért nincs itt senki rajtatok kívül ? Miért nem vágott senki hozzám még csak annyit sem, hogy: 'Boldog Szülinapot baszdmeg' ? - sírtam és Harryhez bújtam.
- Héé, nyugi már. - simogatta a hajamat. - Én itt vagyok.
- Tudom. - fúrtam a fejemet a mellkasába. - És köszönöm. - szorítottam magamhoz még jobban.
- Szeretlek. - suttogta.
- Én is Harry. - válaszoltam neki. Egy kicsit eltartott magától, hogy a szemembe nézhessen. Vett egy mély levegőt, majd kifújta. Lehunyta a szemeit és közeledett felém.
- Harry.. - fordítottam el a fejemet.
- Szeretsz.. Csak sajnos nem eléggé.. - nyitotta ki a szemeit. Arcán keserű mosoly jelent meg.
- Ne haragudj, de én Niallt..
- Kérlek ne mond ki. - vágott a szavamba egy fájdalmas arc kíséretében.
- Rendben. - sütöttem le a szememet.
- Na gyere. - mosolyodott el kényszeredetten. - Menjünk bulizni. - kacagott fel.
- Rendben. - mosolyogtam én is. Aztán felálltam és a tükörhöz léptem megigazítottam a sminkemet, majd lementünk. Lent ült Gabi és Medy éppen nagyban sms-eztek, vagy twitteren lógtak.
- Mehetünk ? - pillantott fel Gabi.
- Persze. - bólintottam.
Feltápászkodtak a csajok, aztán elindultunk.
- Hova megyünk pontosan ? - kérdeztem a kocsiban.
- Titok. - kacsintott rám Harry és ajkait huncut mosolyra húzta.
- De.. - kezdtem volna.
- Nincs de. - szögezte le Medy.
- De van ! - röhögtem.
- De nincs. - röhögött ő is.
- Háromszor mondtátok ki azt a szót, ami elvileg nincs. - röhögött Gabi is.
- Megérkeztünk ! - szakította félbe Harry az értelmes társalgásunkat. Kiszálltunk a kocsiból és csak akkor pillantottam meg, hogy egy hatalmas ház előtt állunk, ahonnan hangos zene szól és rengeteg ember van. A ház tetejét pedig egy hatalmas felirat díszítette:
"Boldog Szülinapot Nessie"
Niall szaladt ki és felkapott, majd megpörgetett.
- Úristen. - vigyorogtam, mint a vadalma. - Nem kellett volna ekkora felhajtás. - majdnem sírtam megint.
- Érted bármit. - jött ki Liam és megölelt.
- Majdnem meghiúsult a terv, mert a királylány - biccentett felém Harry - bevágta a hisztit. - röhögött. - Csak a sármommal sikerült meggyőznöm. Niall és Liam elég csúnyán nézett rá. - Ne értsétek félre ! - emelte fel a kezét védekezően.
- MENJÜNK BULIZNI ! - kiáltotta Gabi és el indult a ház felé.
Mindannyian röhögtünk, aztán utána indultunk. Sokan jöttek oda hozzám és köszöntöttek fel, meg nyomtak mindenféle ajándékot a kezembe. Sok emberről fogalmam sem volt ki az, de azért kedvesen megköszöntem és mentem tovább.
Beléptünk a házba a DJ pultnál Zayn nyomta a zenéket. Lou-t nem láttam sehol a nagy tömegbe és azt vettem észre, hogy mindenki eltűnt, kivéve Niallt, aki nem engedte el a kezemet egy pillanatra sem.
Harry tért vissza, mellette Gabival és Medyvel plusz különböző italokkal. Rögtön kikaptam a kezükből 2 rövidet és lehúztam. Meglepetten néztek rám, majd belevetettem magamat a táncoló tömegbe ők pedig követték a példámat.
A party most már tényleg elkezdődött, és ki tudja mikor ér véget.