42-43. fejezet #DUPLA!

Sziasztok :)
Újra itt *-*
ÉS DUPLA FEJEZET ! :)
Köszönöm a türelmeteket és a komikat az előző fejezethez, ide is várom őket.. ^^ A szokásos minimum 5 komment. (De mivel dupla feji ezért jöhet minél több.:D Meg amúgy is.:))
Egyébként gondolkoztam rajta, hogy lassan befejezem a blogot. Mit szóltok hozzá ?
Hope ya like it. <3

42. fejezet

- Igen ? - akadtam ki, amikor meg állt a mondandójában. Sóhajtott egyet, majd folytatta.
- Mivel apád - nézett csúnyán apura - nem tud vigyázni rád, ezért szeretném, ha visszajönnél Bécsbe velem holnap után.
- HOGY MI ? - akadtam ki és elkezdtem kiabálni. - Még is, hogy gondoltad ezt ?! NEM ! NEM ! NEM ÉS NEM ! - keltem ki teljesen magamból. Apu, anyu és még Niall is meglepődve nézett rám. elkezdtem sírni és a kezembe temettem az arcom. Niall magához húzott és a hátamat simogatta.
- Nem lehet.. - suttogtam inkább csak magamnak.
- Nyugodj meg édesem.. - nyugtatott anyu.
- Hogy tudnék megnyugodni, amikor elakarsz innen vinni ?! - tettem fel a költői kérdést. - Nem megyek veled. - makacsoltam meg magam. - Nem fogom itt hagyni a szerelmemet és a barátaimat. - folytattam az érvelésemet.
- Kicsim.. nyugodj meg. - csitított Niall, de ahogy ránéztem láttam, hogy feldúlt ő is, és a sírás határán áll.
- Nézd szívem.. Nem maradhatsz itt. Még csak munkád sincs, hogy eltartsd magad. És még cska most leszel 18 éves. Nem foglak itt hagyni egyedül !- érvelt anyu.
- A pénzen és a lakáson tudok segíteni. - bökte közbe apu.
- És én is. - tette hozzá Niall.
- Niall.. Nem élhet a nyakatokon. - szólt anyu.
- De nem probléma.. Mindannyian nagyon szeretjük Nesst, és van, aki főzzön ránk meg ilyenek. - nevetett.
- És amúgy is.. Van munkája. - jelentette ki büszkén, mire 3 kíváncsi szempár (köztük az enyém is) meredt rá. - Te kis buta. - nézett rám. - Elfelejtetted, hogy a vokalistánk vagy ? - mosolygott.
- Tényleg ! - jutott eszembe.
Anyu megszeppenve és elkeseredve ült.
- Anyu.. - tettem a kezemet a karjára. - Mi a baj ? - kérdeztem.
- Semmi.. Csak.. Nem tudom elhinni, hogy a kicsi lányom már felnőtt és ott hagy engem. - szipogott. Ezen elgondolkoztam. Tényleg nem akarom anyut egyedül hagyni, ráadásul hiányzott is.
- Van egy ötletem. - pattant ki a fejemből. - Költözz ide Londonba ! - mosolyogtam rá.
- Hát.. Én nem is tudom.. A munka és a ház és.. - sorolta.
- Gondolkozz el rajta, de egy biztos. Én Londonban maradok. - határoztam el magam.
- Rendben. - sóhajtott anya szomorúan.
- Na szuper. - csapta össze a kezét apu. - Örülök, hogy ezt megtudtátok beszélni.
- Én is. - bólintottam.
- Viszont én most megyek oké ? - szólt apu.
- Okés. - szomorodtam el. Majd adtam egy puszit az arcára.
- Én is megyek kicsim. - szólalt meg anyu is. Tőle is elköszöntem, majd elmentek és újra kettesben maradtam Niallel.
- Örülök, hogy itt maradsz. - nézett rám.
- Én is. - mosolyogtam.
- És mi lesz Gabival ? - érdeklődött.
- Basszus.. - csaptam a homlokomra. - Fogalmam sincs. Majd megkérdezem tőle, hogy ő mit szeretne, de szerintem elég komoly kettőjük között a dolog. - mondtam.
- Ééééés akkor végül is hol fogsz lakni ? - tette fel az újabb kérdést Niall és kiskutyaszemekkel nézett rám.
- Hát.. nem tudom. - incselkedtem.
- Naaaa. - nézett rám könyörgőn.
- Oké-oké. - tettem fel a kezemet. - De csak, ha mindenki beleegyezik.

*2 nap múlva, amikor Nessie hazaért*
- VÉGRE ITTHON ! - kiáltottam majd elterültem a srácok kanapéján. - Vagy is.. Nálatok. - tettem hozzá félhangosan.
- Hé ! - nézett rám Niall. - Most már neked is itthon. - vigyorgott.
- Csak, ha a srácok is beleegyeznek.
- Mibe egyezünk bele ? - lépett elő Liam.
- Egy pillanat és elmondjuk csak jöjjön le mindenki. - mondta a végét hangosabban Niall.
Szépen lassan mindannyian lemásztak az emeletről és leültek a kanapéra.
- Szóval.. - kezdte helyettem Niall. - Nessiet az édesanyja haza akarta vinni, de sikerült meggyőznünk, hogy itt maradhasson, mivel ugye van munkája is. A vokalistánk, és az lenne a kérdés, hogy titeket zavarna-e srácok, ha ide költözne vagy keressünk neki lakást ? - kérdezte.
- Hm.. Megfontolandó. - simogatta az állát Louis. - ISTEN HOZOTT A CSALÁDBAN HUGI ! - kiáltotta és felpattant, majd megölelgetett.
- Öhm, köszi. - feleltem zavartan. - Többiek ? - kérdeztem félve.
- Persze, hogy maradhatsz. - mosolygott Zayn.
- Hogy ne már ! - bólintott Liam is.
- Harry ? - néztem rá.
- Én leszek a legboldogabb ember. - nevetett. - Persze csak Niall után. - tette hozzá.
- És velem mi lesz ? - kérdezte Gabi.
- Nos igen.. Erről akartam még beszélni veled. - feleltem neki. - Tőled függ.
- Anyutól függ. - javított ki Gabi.
- Akkor beszéld meg vele. - mosolygott rá Zayn.
- Az lesz. - sóhajtotta.
Csönd lett. Gondolom mindenki az elhangzottakon gondolkozott.
- Nessie. - szólalt meg Lindsay. Ránéztem a szemeim szinte szikrát szórtak, mivel nem felejtettem el a kis smárolását Niallel, és igazából Niallre is haragszom, majd még vele is kell beszélnem. - Beszélhetnénk ? - kérdezte félve.
- Attól függ. Mit akarsz ? - kérdeztem érzelemmentes hangon.
- Csak beszélni. - szeppent meg.
- Majd később. Most pihenni szeretnék. - hárítottam el, majd elindultam fel Niall szobájába. Vagy is mostantól a közös szobánkba. Hallottam, hogy Niall jön utánam. Beléptem a szobába és ledőltem az ágyra.
- Ez mi volt ? - kérdezte Niall.
- Mi mi volt ? Nem felejtettem ám el, hogy mi történt az elrablásom előtt. - néztem rá szúrósan, mire lesütötte a szemét.
- Beszélhetünk róla ? - kérdezte.
- Persze. - bólintottam.
- Szóval.. - kezdte miközben leült mellém. - Tudod.. Soha nem érdeklődött irántam soha senki, általában mindig Harry-ért rajongtak.. és ott volt Lindsay, aki el volt keseredve Drake miatt valamiért és én pedig megvigasztaltam...
- Azzal, hogy lesmárolod ? - vágtam közbe.
- Végig mondhatom ? - kérdezte idegesen. Mivel nem válaszoltam, így folytatta. - és akkor megcsókolt. Tudom, hogy igazából nincs erre mentségem, mivel visszacsókoltam.. Fogalmam sincs miért tettem. Talán,
azért mert örültem, hogy végre valaki érdeklődik irántam. - hajtotta le a fejét.
- Igen ? - kérdeztem idegesen. - És én nem számítok valakinek ? Én, aki szerelmes vagyok beléd ? - vittem fel a hangomat.
- De igen.. . fogta meg a kezemet. - Ne haragudj. - nézett mélyen a szemembe. - Szeretlek.
- Tudod Niall akkor nagyon haragudtam rád és úgy éreztem, hogy soha nem csalódtam még ennyire senkiben. De valójában igen. Ott volt Dávid, aki szintén megcsalt és Nick is. Most már nem igazán haragszom, mert 2 napja, amit a kórházban mondtál az oldotta fel igazán a haragomat. Ráadásul majdnem meghaltam.. és ki tudja mikor rabol el legközelebb egy őrült rajongó. - nevettem keserűen. - Tudod a legtöbb lány hiába szeretne már rég itt hagyott volna.. Lindsay miatt is és Janella miatt is, ami ugyan nem a te hibád, mert én vállaltam, hogy veled leszek és én barátkoztam Janellával. De, ha te nem vagy ez nem történik meg. Tudom ez így csúnyán hangzik, de hozzáteszem, hogyha te nem vagy, akkor most nem lennék szerelmes és nem életem egyik legszebb korszakát élném át. - fejeztem be a monológomat. Niall nem szólt semmit csak hosszasan megcsókolt.
- Szeretlek Nessie. - suttogta a számba.
- Én is. - feleltem neki.

43. fejezet

Beszélgettünk még egy kicsit Niallel, majd eszembe jutott, hogy át kéne hozni a cuccaimat Apu lakásából, ha már ideköltözöm. Mondtam is Niallnek, aki erősködött, hogy majd ő és Harry elmennek, de én is megmakacsoltam magam és kijelentettem, hogy velük megyek. Végül is beadta a derekát, talán, mert rájött, hogy nincs más választása.
- Harry. - kiáltottam el magam a nappaliba.
- Igen ? - jött ki a konyhából a kezében egy twixxel.
- Először is lenne két kérésem. - kezdtem. Kíváncsi fejjel nézett, szóval folytattam. - Az első adj a csokidból. A második eltudnál vinni apu lakásához a cuccaimért ?
- Az elsőre a válaszom, hogy vegyél magadnak ! - nevetett. - A másodikra pedig természetesen.
- Köszönöm. - mosolyogtam, majd elbámultam a háta mögé. Furcsán nézett rám, majd ő is megfordult én pedig gyorsan leharaptam egy kicsit a csokijából.
- Hééé ! - háborodott fel. - Ejnye ! - csóválta a fejét. - Ezért meg kell, hogy büntesselek. - mosolygott pimaszul.
- Ahhoz el kell kapnod. - nyújtottam ki rá a nyelvemet, aztán elkezdtem felfele futni ő pedig utánam iramodott.
- ÚGY IS ELKAPLAK ! - kiabálta.
- HAJRÁ ! - kiáltottam neki vissza, aztán gyorsan befutottam Liam szobájába, amit szerencsére ő még nem látott, mivel éppen akkor ért fel a lépcső tetejére.
Liam értetlen fejjel nézett rám, amiért kipirulva és zihálva rontottam be a szobájába.
- Liam gyorsan bujtass el. - suttogtam neki. Azonnal levágta a helyzetet és a szekrényre mutatott. - Milyen eredeti. - mosolyogtam gúnyosan, mire ő csak vigyorgott. Nem volt mit tenni hallottam, hogy Hazza már közel jár, szóval bebújtam a szekrénybe. Elég nagy szerkénye van Liamhez, és sok ruhája, ahhoz képest, hogy fiú. Egy pár percig csak a levegővételem hangja hallatszott, majd érzékeltem, hogy valaki van mellettem. Eléggé megijedtem, hiszen ki lehet Liam szekrényében. Aztán rágcsálást hallottam. Jézusom mi van, ha Liam valami állatot tart a szekrényébe ? A valaki rám világított egy telefonnal, mire én felsikoltottam és szó szerint kiugrottam a szekrényből egyenesen Liam ölébe és a nyakába csimpaszkodtam. A szekrényből Louis mászott ki egy répával a kezében.
- MI A FRANCOT CSINÁLTÁL TE A SZEKRÉNYEMBE ? - üvöltött Liam.
- Répát ettem. - közölte, úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- SZEKRÉNYEMBEN ? - kiabált még mindig Liam. Éppen ekkor rontott be Harry az ajtón, ezzel Louisba fojtva a szót.
- Szóval itt vagy. - vigyorgott gonoszan.
- Liam védj meg. - visítottam és még jobban Liamhez bújtam.
- SUPERMAN IS HERE ! - kiáltotta Louis, majd kidüllesztette a mellkasát. Aztán Harry felé lódult ezzel felborítva őt, így Harry elvesztette az egyensúlyát és beverte a fejét az éjjeli szekrény sarkába. Egyből kipattantam Liam öléből és Harryhez szaladtam.
- Harry ! Harry ! - szólongattam és közben rázogattam, de meg sem mozdult. - Harry ! - próbálkoztam tovább, de kezdtem be pánikolni és éreztem, hogy könnybe lábad a szemem. Aztán Harry elkezdett nevetni és kinyitotta a szemét. Hihetetlen ideges lettem. Hogy képzeli, hogy átver ? Egy ilyen gonosz dologgal ?! Felpattantam és kiviharoztam a szobából és átmentem Gabiékéba.
- Szia Ness. - köszönt vidáman Gabi, amikor meglátod. - Képzeld.. - kezdte volna, de félbeszakította magát, mert meglátta, hogy nem vagyok valami boldog. - Mi történt ? - kérdezte.
- Az a nyomorék, gyökér, szerencsétlen, bunkó paraszt Harry eljátszotta, hogy elájult, amikor beverte az előbb a szekrénybe a fejét. Én pedig tök bepánikoltam erre elkezdett nevetni, és felidegesített. - ültem le az ágyra.
- Jajj ne húzd már fel magad ilyen hülyeségeken. Majd jól visszaszívatod. - kacsintott rám. Ezen elgondolkoztam.
- Igazad van ! - szólaltam meg végül. - És már tudom is, hogy mivel. - nevettem ördögien és közben a kezemet dörzsölgettem.
- Tudod.. Ilyenkor ijesztő vagy. - nézett rám furcsán Gabi.
Elmondtam neki az ötletemet, ami nagyon elnyerte a tetszését.
- Na akkor addig bújj el valahova én pedig le megyek. - közöltem vele.

*Gabi szemszöge*
Bementem a fürdőbe, de elfelejtettem, hogy Zayn éppen bent van, és csak akkor szembesültem vele, amikor ott állt előttem egy szál Ádám kosztümben (szerk.megj.: meztelenül)
- Öhm. Izé. Bocs. - takartam el gyorsan a szemem és kifutottam. Oké, akkor a fürdőszoba kilőve. Gyorsan bebújtam az egyik szekrénybe. Ott üldögéltem, aztán nyitódott a szekrény ajtó és Zayn állt előttem most már törölközőben a dereka körül.
- Öhm. Izé. Ez így elég tré. - nevettem kínosan.
- Gabi ?! Mit csinálsz? - kérdezte és úgy nézett rám, mint egy elmebetegre. Intettem neki, hogy jöjjön be. Nem ellenkezett, csak leült mellém és becsukta a szekrény ajtót. Elmeséltem neki is a tervemet és az előzményeket is. Azt mondta, hogy ő most akkor inkább gyorsan felöltözik és kimegy.

*Nessie*
Lementem a nappaliba, hogy elkezdjük az átverést, aminek a "Harrymeghalsz0.1" nevet adtuk.
- Harry. - ragadtam meg a zakójánál fogva.
- Igen ? - nézett rám furcsán.
- Nincs kedved egy kicsit játszani ? - kérdeztem és közben igyekeztem nem elnevetni magamat.
- Hogy mi ? - nézett rám megzavarodva.
- Azt kérdeztem, hogy.. - kezdtem, de közbe vágott.
- Tudom mit kérdeztél, de te meg Niall és Medy, és mi csak.. - nézett rám még mindig furcsán.
- Niall ugyan már.. - nevettem. - Nekem te kellesz. - csábítottam.
- Most ? - nézett rám megdöbbenve.
- Aha. - bólintottam, majd elkezdtem Zayn szobája felé húzni. Nem ellenkezett csak jött utánam. A szobába lépve lelöktem az ágyra és a csípőjére ülve elkezdtem lehámozni róla a ruhákat. Mikor már csak egy szál alsónadrágban volt és kellőképpen fel volt izgulva közöltem vele, hogy várjon itt egy pillanatot és szóltam neki, hogy addig vegye le az alsónadrágját is. Még mindig megdöbbenve nézett rám, de már bátrabb volt.
A ruháit megfogtam és bevittem a fürdőbe, ameddig ő a másik irányba nézett. Ott gyorsan eldugtam, majd visszamentem. Harry-n immár nem volt alsónadrág én pedig eléggé megdöbbentem, de azért oda mentem hozzá. Megálltam előtte két lépéssel ő pedig megfogta a kezemet és magához húzott, mire én tüsszentettem egyet, jelezve Gabinak, hogy most csinálja az akciót. Gabi kugrott a szekrényből és a telefonjával lefényképezte Harryt, aztán gyorsan mindketten kifutottunk a szobából. Harry utánunk futott, és csak akkor jött rá, hogy meztelen, amikor már szinte mindenki látta.
- Hát öcsi.. Ezt most megszívtad. - röhögött Zayn.
Medy megszeppenve állt és nem tudta, hogy hova nézzen. Lindsay elismerően füttyentett. Liam és Louis meg kérdőn néztek ránk aztán Harryre. Niall meg szintén nevetett, bár nem tudta miről van szó, de ő mindig nevet.
- Hát ez így elég kínos. - takarta el magát Harry több-kevesebb sikerrel.
Én és Gabi már a földön fetrengtünk és sírtunk a nevetéstől.
- Marha viccesek vagytok. - szólt gúnyosan Hazza, majd a szobája felé sietett.
- Igyekezz, mert megyünk apu házához ! - kiáltottam utána fulladozva a nevetéstől.
Miután lehiggadtunk Gabi elmondta, hogy az anyja megengedte, hogy itt maradjon Londonba, de csak azzal a feltétellel, hogy el megy munkát keresni és végig velem marad. Nagyon boldogok voltunk és így ő is jött velünk a cuccainkért apu lakásába. Már Harry is itt volt megsértődve, de legalább felöltözve és Niall is indulásra készen állt, szóval mentünk is a kocsihoz, amikor kaptam egy smst.