44. fejezet

Heloooheloo.!:)
Hihetetlenek vagytok *-* Hamar összehoztátok a kért komit, sőt még többet is..:) Nagyon szépen köszönöm. Ráadásul túlléptük a 10.000. látogatót *-* Annyira boldog vagyok pedig nagyon rossz napom volt. :)
Képzeljétek tegnap megtudtam, hogy ott lehetek tavasszal a Manchesteri One Direction koncerten *-* Annyira hihetetlen, hogy még mindig alig hiszem el..:)
Egyébként a blog befejezésével kapcsolatban csak annyit, hogy nem mostanában, tehát még lesz egy (jó)pár fejezet, csak lassan-lassan be kellene fejeznem. A végtelenségig nem húzhazom, mert egy idő után elfogy az ötlet és megunjátok..:) Azok, akik pedig szeretik a blogomat, illetve csak ezt olvassák (ennek kifejezetten örültem) üzenem, hogy van másik blogom is, plusz rengeteg ötlet van a fejemben ! :)
Ennyit akartam, szóval várom ehhez a fejezethez is a komikat, a szokásos minimum 5 :)
Hope ya like it <3


"Meglátogathatnál.. Vagy már elfelejtetted ki vagyok? Tudomásom szerint nekem van részleges amnéziám."
Feladó: Nick

- Srácok.. - szólaltam meg miután elolvastam az sms-t. - Eltudnátok menni a cuccaimért ? Nem érzem jól magam. - hazudtam.
- Persze, de mi a baj ? - kérdezte Harry aggódva.
- Semmi, csak kicsit rosszul vagyok. - nyugtattam meg őket.
- Ne maradjak itthon veled ? - vetette fel Niall.
- Nem ! - vágtam rá talán túl hamar, és túl határozottan. - Vagy is.. El leszek itthon, végül is itthon vannak a többiek is. - mosolyodtam el halványan.
- Rendben. - furcsállta Niall, aztán egy csókot nyomott a homlokomra és elhajtottak.
Bementem a házba és megkerestem Liamet. Akire a szobájában találtam rá. Éppen fekvőtámaszozott egy mackónadrágba. Tudom, hogy ő ilyen testvérszerűségem, de attól még zavarba ejtően izmos.
- Óó, szia. - pillantott fel, miután én nem szólaltam meg csak álltam és csodálkoztam.
- Hali. - köszöntem egy kicsit zavarban.
- Felvegyek egy pólót, hogy kinyögd mit szeretnél ? - röhögött, mire én még jobban elvörösödtem, de aztán összeszedtem magam.
- Tudod mit ? Egy kukás zsákot húzzál magadra. - gúnyolódtam.
- Oké. - bólintott. - Most, hogy kellően leoltottuk egymást, kibököd miért jöttél ? - érdeklődött.
- Ahapersze. Szólni akartam, hogy a jégkockákat nem a hasad alá kell tenni. - röhögtünk. - Na szóval, azért jöttem, hogy megkérjelek vigyél el a kórházba. - nyögtem ki nagy keservesen.
Egy pillanatig gyanakodva méregetett.
- Terhes vagy ? - nézett rám komolyan.
- Hülye vagy ? - néztem rá hasonlóképp.
- Aha. - bólintott büszkén.
- Nos, ha nagyon tudni szeretnéd.. Nem vagyok terhes. - nyugtattam meg. - Csak Nickhez be kéne menni.
- Ahaa. - bólintott, de arckifejezésére pillantva rájöttem, hogy nem ért valamit.
- Na mit nem értesz ? Gyúrhatnál néha agyra is. - poénkodtam.
- Milyen kis humorzsák vagy ma. - gúnyolódott. - Azt nem értem, hogy miért nem Niall visz el.
- Hát azéért.. Mert ő nem tudja. - közöltem egyszerűen.
- És mért nem ? - kérdezte összevont szemöldökkel.
- Azért, mert tudom, hogy szarul esne neki, ha bemászkálnék az exemhez, és ő éppen elment apuhoz a cuccaimért, szóval sietnünk kéne mielőtt visszaérnek. - magyaráztam.
- Oké. - egyezett bele. - Lefürdök, felöltözök és mehetünk.
- Igyekezzél. - sürgettem. - Ne most fényesítsd a kockáidat. Lent várlak. - léptem le mielőtt még visszavágna valamivel.
- 8 perc és lent vagyok. - kiáltott utánam.
Addig gyorsan bementem a szobába és kifésültem a hajamat, aztán újra felfogtam. Miután végeztem ezzel a bonyolult művelettel, lementem. Liam szobája előtt bekiáltottam neki, hogy van még 5 perce. Bár nem hiszem, hogy a zubogó víztől hallotta, de mindegy.
Lent leültem a kanapéra és vártam, hogy Liam levonszolja magát. Rosszul éreztem magam, hogy hazudtam Niallnek, de nem akartam, hogy veszekedjünk.. Majd este elmondom. - határoztam el magamban.
Medyvel alig beszéltem mostanában.. Azt sem tudom mi van vele. Na, majd, ha hazajöttem. - határoztam el most már ezt is. Eléggé elgondolkodhattam, mert arra riadtam fel, hogy Liam megkocogtatja a vállamat.
- Megyünk ? - kérdezte, és vigyorogva nyugtázta, hogy sikerült megijesztenie.
- Aha. - bólogattam.
Kimentünk és beszálltunk Liam autójába. Egész úton a kezemet tördeltem, és a gyomrom is liftezett. Emlékszik most már mindenre ? Vagy még mindig nem ? Bár az sms-ből ítélve elmondták neki, hogy mi történt, szóval, ha nem is emlékszik rá akkor legalább tudja.
Ismét elkalandoztam, mert megint csak arra eszméltem fel, hogy a kocsi egy helyben áll és Liam várakozón pillant rám.
- Ja.. izé. bocsi. - mentegetőztem, mire Liam csak biccentett és vonakodva ugyan, de kiszálltam a kocsiból.
Bementünk az ajtón, majd a recepción érdeklődtem, hogy Nick még mindig ott van-e. A nő kicsit gorombán, de felvilágosított, hogy nem, mert kikerült az intenzívről, szóval egy emelettel feljebb a 383-as kórteremben találom meg Mr. Jonast. Megszeppenve megköszöntem aztán a lift felé vettük az irányt.
- Nem megyek be veled, hanem a folyosón megvárlak. - közölte Liam. Én csak bólintottam.
Kiszálltunk a liftből, majd a kórterem előtt vettem egy pár mély levegőt és benyitottam. Utólag eszembe jutott, hogy kopogni kellett volna, de mindegy most már.
Nick meglepetten nézett rám, miután becsuktam magam mögött az ajtót és leültem az égya melletti székre. Percekig csak bámult rám, majd meguntam.
- Ha ezért jöttem be, hogy nézzél akkor fényképezz le és megyek is. - csattantam föl.
- Ha ennyire nehezedre esik bejönni akkor akár mehetsz is. - vágott vissza.
- Ne haragudj, csak.. mindegy. Már sokkal jobban nézel ki. - váltottam témát.
Horkantott egyet, majd elmosolyodott. - Köszi.
- Nincs mit. - biccentettem. Lázasan kutattam valami téma után, hogy ne legyen csend. - Meddig vagy bent ?
- Hát az orvosok azt mondják, hogy szépen javulok, mióta felébredtem, szóval pár nap. - felelte.
- Értem.
- Hogy vagy amúgy ? - kérdezte.
- Uhm.. Én ? Hát izé, jól vagyok. - szóltam. - Úgy néz ki, hogy Londonban fogok élni.
- Hogy hogy ? - lepődött meg.
- Hát mivel van munkám.. és szeretnék itt lakni. Ráadásul holnap után töltöm be a 18. szülinapomat.
- Jaa, így éthető. - bólogatott.
- Ha addigra kiengednek szívesen várlak a szülinapi bulimon. - mosolyogtam.
- Oh, köszi.
Elég kínos ez a beszélgetés.. De lehet, hogy csak én érzem így.
- Egyedül jöttél ? - kérdezte.
- Nem. - feleltem a fejemet rázva.
- Gondolhattam volna.. - suttogta maga elé.
- Liammel jöttem, nem Niallel. - mondtam, hátha ez segít a helyzeten.
- Értem. Mehetsz, ha akarsz. Csak látni akartalak, de lehet, hogy rossz ötlet volt. - nézett rám könnyes szemekkel.
- Ha nem szívesen látsz akkor megyek. - szóltam. Nyomtam egy puszit az arcára lehet ezzel is csak rosszabbítva a helyzeten, de úgy éreztem ezt kell tennem, aztán kimentem az ajtón.
Liam meglepetten nézett rám.
- Ennyi volt ? - vonta össze a szemöldökét.
- Aha. - vontam meg a vállam, de nem mondtam mást.
- Akkor menjünk. - szólt.
Hazamentünk és Niallék még nem voltak otthon, így Liammel csináltunk popcornt és betettünk egy filmet a szobájában. Azt hiszem a film közben el aludhattam, mert nem igazán tudom miről szólt.