41. fejezet

Heloooohelooo.! <3
Kérnék tőletek valamit.. :) Olvassátok el a másik blogomat és kommenteljetek légyszíves a második fejezethez. <3 ! KATT IDE , ha érdekel. *--* Nagyon hálás lennék.. :'3
Köszönöm szépen a kommenteket. Nem sokára túl vagyunk a 10.000. oldalmegtekintésen*-*
Hallgassátok és nézzétek.! :) A Little Things Videoklipje *-*
A szokásos 5 komment után jön a következő fejezet. ^^
Hope you like it.
Ui.: Elég érzelmes lett, ezért bocsi, de a Little Things tehet róla..:')

*Niall szemszöge*
1 hét telt el a Janellás dolog óta. Nessie tegnap kelt fel. Mindenki sírva borult a nyakába, ő pedig úgy nézett ránk, mint, ha soha életébe nem látott volna minket. Mindannyian kimentek és csak én maradtam bent vele. Rettegtem a gondolattól, hogy esetleg amnéziás lesz örök életére, de beszélgettem vele és rá jöttem, hogy emlékszik dolgokra. Miután beszélgettünk aludt még egy órát és azután már mindenre emlékezett és állítása szerint jól volt, csak még pihennie kell.
Az orvosok azt mondták, hogy 2 nap múlva haza mehet, aminek mind nagyon örültünk, de főleg ő. Mint azt Gabitól megtudtam nem sokára szülinapja lesz.. Pontosan 5 nap múlva. Nem igazán találtam még ki, hogy mit vegyek neki, vagy mivel lepjem meg. A szülinapi buli mindenképpen benne volt a pakliban. Gabival azt beszéltük meg, hogy tartunk neki egy szűk baráti-családi kis bulit, meg egy hatalmasat valamelyik szórakozó helyen.. Mondjuk a Funky Buddhában. Éppen ezeket szervezgettem a fejemben, amikor éreztem, hogy valaki néz. Felnéztem és megláttam Nessie mosolygós arcát.
- Szia. - köszönt rekedten, mert éppen most kelhetett fel.
- Szia kicsi. - köszöntem neki és oda sétáltam az ágya mellé, hogy egy puszit nyomhassak a homlokára. - Hogy vagy ? - kérdeztem.
- Jól vagyok. - mosolygott halványan. - Haza akarok menni.. - szomorodott el.
- Nem sokára megyünk. - viszonoztam a mosolyát. Amikor meglátom, hogy mosolyog nem bírom ki, hogy én se mosolyodjak el. Olyan vagyok mint egy rossz tinédzser.. Meglátom és gombóc nő a torkomban, izzad a tenyerem és pillangók keletkeznek a gyomromban. Rengeteget gondolkodtam rajta, hogy eljegyzem, de ez korai lenne neki is és nekem is.
- Niall ?! - kuncogott. - Itt vagy ? - kérdezte kedvesen.
- Ne haragudj. - fogtam meg a kezét. - Csak elgondolkoztam. - mosolyogtam rá.
- És még is min ? - érdeklődött. - Ha szabad tudnom. - tette hozzá.
- Csak kettőnkről.. Tudod.. Mikor veled vagyok úgy érzem, hogy repülök. Ha csak hozzám érsz feltöltesz energiával. Ha csak látom a mosolyodat, egyből jobb kedvem lesz. Szeretem, hogy még a legrosszabb napomból is tökéleteset varázsolsz. Szeretem a gyönyörű szemeidet. Szeretem a hajad, az illatod. Szeretlek téged. - néztem mélyen a szemébe, ami már könnyes volt.
- Olyan ez, mint egy tökéletes álom.. Egy tökéletes világban.. Veled. Még, ha rossz is történik velünk te örökre itt vagy nekem. - mikor ezt kimondta egy-két könnycsepp gördült le az arcán, amit letöröltem az ujjaimmal. - Én is szeretlek.
Hosszasan megcsókoltam, és úgy éreztem ez az a csók, amit egyikünk sem fog elfelejteni. Jobb volt minden eddiginél, pedig azt hittem, hogy ez nem lehetséges. A csókunkat egy kopogás zavarta meg, majd Harry lépett be az ajtón egy csokor virággal a kezében.
- Uhm. bocsi.. Nem akartam zavarni. Kimenjek ? - kérdezte.
- Dehogy is. - mosolygott egyből Nessie. - Gyere csak. - invitálta be kedvesen.
- Elmegyek hozok valamit enni. - nyomtam egy csókot Nessie ajkaira.
- Siess vissza. - suttogta a számba, mire én elmosolyodtam és bólintottam, majd kimentem az ajtón.

*Nessie szemszöge*
Nagyon érzékeny lettem, amikor Niall elmondta mit érez. Teljesen egyetértettem vele, mert ugyanezt éreztem, amikor vele vagyok. Egy tökéletes csók után Harry lépett be a szobába, felváltva Niallt, aki elment valami enni valóért. Nagyon örültem, hogy Harry bejött hozzám, mert elég jóban lettünk.
- Szia. - jött oda, hogy megöleljen.
- Szia. - nyomtam egy puszit az arcára mielőtt még elhúzódott volna.
- Hogy vagy ? - kérdezte kedvesen.
- Jobban lennék, ha már otthon nyomhatnám az ágyamat. - nevettem.
- Hát azt elhiszem. Én is nyomnék veled valamit... az ágyban. - húzogatta a szemöldökét.
- Na de Mr. Styles ! - tettettem sértődöttségemet, majd én is elnevettem magam.
- Tudod, hogy csak viccelek. - mosolygott.
- Tudom. - nyugtattam meg. - Hogy vagytok Medyvel ? - érdeklődtem.
- Remekül. Úgy érzem ő az igazi. Nagyon szeretem őt. - áradozott. - Eddig csak 2 embert szerettem így. - sütötte le a szemét, mert sejtésem szerint én voltam az egyik.
- Még pedig ? - kérdeztem rá, de azonnal meg is bántam. - Nem muszáj. - tettem hozzá sietve.
- Az egyik.. egy régebbi barátnőm volt. Ria, Ria Carter. A média nem tudott róla, mert valójában nem voltunk együtt. Vagy is csak ilyen se veled, se nélküled kapcsolatban. - helyesbített. - talán úgy fogalmazhatnék, hogy túl a barátságon, de a szerelem előtt. Legalább is az ő részéről. Sokáig játszotta ezt velem, majd bármennyire is fájt megmondtam neki, hogy ez nekem így nem megy. - mosolygott szomorkásan. - A másik pedig.. - folytatta, mielőtt reagálhattam volna rá. - Te voltál. - nézett a szemembe. Én pedig bár számítottam rá, de köpni nyelni nem tudtam, így csak elfordítottam a fejemet és lesütöttem a szemem. - Héé. - nyúlt az állam alá és a fejemet maga felé fordította, hogy a szemembe nézhessen. - Nem a te hibád. - mondta lassan. - És ne is bánd. Tökéletesek vagytok Niallel, én pedig szeretem Medyt. - mosolygott. Még mindig nem tudtam semmit mondani csak ölelésre nyújtottam a kezemet, mire ő rögtön meg is tette hangtalan kérésemet. Pár percig ölelkezve ültünk, majd elengedtük egymást.
- Szeretlek te buta. - mosolyogtam rá.
- Szóval buta lennék ? - vágta be a mű durcit, mire én nevetve megcsaptam a karját. - Na szép.. Buta vagyok és még meg is ütsz. - háborodott fel, de a szája sarkában mosoly bújkált. - Pedig hoztam neked valamit. - tette karba a kezeit.
- És mi az ? - kérdeztem izgatottan. Elkezdett turkálni a kabátja zsebébe, majd előhúzta a kezét, amivel éppen a nemzetközi 'fuck' jelet mutatta.
- Jajj, de kedves. - mondtam gúnyosan. - Nem kellett volna.
- Hát én már csak ilyen vagyok. - vonta meg a vállát, majd együtt nevettünk. - Egyébként tényleg hoztam valamit.
- Most már nem veszem be ! - vágtam rá.
- Tényleg hoztam pedig. - bizonygatta, aztán szó szerint hozzám vágott 6 tábla csokit.
- Te normális vagy ? - nevettem. - Mit csináljak ennyi csokival ?
- Van egy marha jó ötletem. - gyúnyoskodott. - Edd meg !
- Hát ez tényleg fantasztikus ötlet Mr. Styles. - ráztam meg a fejem röhögve.
- Tudom. - bólintott büszkén.

Kibontottam az egyik csokit, azt, amelyik a kedvencem volt, sárgabarackos-kekszes boci.
- Kész ? - nyújtottam felé a csokit, mire letört egy sort és csendben elkezdtünk nyammogni, aztán Louis tört be az ajtón.
- HELOOOOHELOOOOOO ! MEGJÖTT SZUPERMEEEEN ! - üvöltötte, mire az egyik nővérke csúnyán nézett rá kintről, így gyorsan becsukta az ajtót és leült Harry mellé, én eközben majdnem félre nyeltem a csokit úgy röhögtem.
- Sziasztok ! - nyitott be az ajtón Liam Zaynnel az oldalán.
- Mi van itt gyerekek ? - vonta össze a szemöldökét Harry.
- Hello Ne.. - nyitott be Medy és Gabi.
- Uramatyám. - mindenki most jön ? - lépett be az ajtón Niall is.
- Még valaki ? - tettem fel a költői kérdést.
- Azt hiszem más nem jön. - felelte Niall.
Egymás hegyén-hátán ültek a kórtermembe az emberek.
- Minek köszönhetem ezt a csoportosulást ? - néztem végig rajtuk.
- Én hoztam csokit. - kacsintott Harry.
- Én meg mindig itt vagyok. - vont vállat Niall.
- Mi meg unatkoztunk. - mondták kórusban a lányok.
- Jöttem csokit enni. - röhögött Lou majd kivett egy táblával az ölemből.
- Honnan tudtad, hogy lesz csokim ? - néztem rá furcsán.
- Megjósoltam. - vigyorgott. Én pedig csak a fejemet fogtam, hogy ez, hogy lehet ilyen hülye.
- És ti ? - néztem Liamre és Zaynre.
- Hát Liam be akart jönni én pedig elkísértem. - válaszolt Zayn.
- Ohh, értem. - bólintottam.
1-2 órát voltak bent nálam, aztán lassan-lassan elszállingóztak és már csak Medy és Gabi maradt ott Niallel meg Harryvel.
- Én is megyek szerintem. - nézett az órájára Harry.
- Rendben. - szomorodtam el egy kicsit.
- Ti nem jöttök ? - nézett a két lányra.
- Nem baj ? - kérdezte Medy rám nézve.
- Dehogyis. Köszönöm, hogy bejöttetek. - öleltem meg a két lányt, aztán Harry lépett oda hozzám. Megöleltem őt is, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Sziasztok. - kiabáltam utánuk, amikor már a kórtermem ajtaján léptek ki. - Fhu.. elfáradtam. - mondtam már csak Niallnek.
- Elhiszem, de még csak most jön a neheze. - nézett az ajtó felé, ahol éppen apa és anya léptek be nem túl boldogan.
- Sziasztok. - puszilt meg anya. - Van egy rossz hírem.. - vágott bele azonnal.