Bal oldalt találtok Medyről, Lindsayről és Drakeről képeket a szereplők-nél. :)
2 komi után jön a következő rész ! ^^ <3
♥ hope u like it :) ♥
Tök jót aludtunk Liammel és az volt a legjobb, hogy nem nyomult rám, se semmi, hiszen csak barátként tekint rám. Sőt már olyan, mintha a bátyám lenne.
Felébredtem és ő még csendesen szuszogott mellettem, ezért gyorsan úgy, ahogy voltam pizsibe lementem a konyhába, hogy reggelit készítsek. Már előre láttam, hogy Niall, hogy fog nekem örülni. Ezen a gondolaton elmosolyodtam.
- Hát te mit mosolyogsz itt magadban korán reggel ? - kérdezte Niall, mire ijedtemben ugrottam egyet és bevertem a fejemet a konyhaszekrénybe.
- Basszus Niall... - mondtam, majd a tenyeremet a fejemre szorítottam.
- Ne haragudj.. Nem akartam. Jól vagy ? - kérdezte aggódva.
- Persze. - feleltem, de a fejem még mindig sajgott.
- Akkor jó. Szóval ? - kérdezte.
- Semmi, csak eszembe jutott, hogy hogy fogsz örülni, ha reggelit csinálok. - mosolyogtam rá.
- Igen, tényleg örülök. - mondta mosolyogva. - De sajnos enni már nem tudok belőle, mert..
- Csak azt ne mond, hogy tele vagy ! - nevettem el magam a gondolaton.
- Dehogyis ! Az lehetetlenség. - mondta és ő is nevetett.
- Vicces. - mondta. - Na szóval az az igazság, hogy megyek el.
- Óóó.. Értem. - feleltem szomorúan. - És hova ? Ha szabad tudnom. - néztem rá, miközben már a kész palacsintatésztát kavargattam.
- Amit tegnap mondtam. Egy lánnyal találkozok. - felelte szégyenlősen és egy kicsit kezdtem kényelmetlenül érezni magam.
- Az jó. - mosolyogtam rá.
- Az.. - felelte, de, mintha nem úgy gondolná. - Akkor menj. Nehogy elkéss. - kacsintottam rá.
- Szia. - mondta és elindult kifelé a konyhából, de megállt az ajtóban és még egyszer visszanézett, mint, aki akar mondani valamit. De végül nem mondott semmit csak ki sétált az ajtón.
- Szia.. - suttogtam inkább csak magamnak.
Kisütöttem 30 db palacsintát, majd egy párat megcsináltam magamnak és Liamnek. Töltöttem pohárba narancslé-t és egy tálcára tettem őket, majd felvittem Liam szobájába. A könyököm közreműködésével kinyitottam az ajtót és beléptem a szobába.
- Jó reggelt. - csicseregtem, majd letettem az éjjeli szekrényre a tálcát, és oda mentem az ablakhoz, hogy egy kis világosságot csempésszek a szobába.
- Znfjehfje fhehfne sndjdjw... - jött a mormogás a takaró alól.
- Felejtsd el. - szóltam neki. - Korán keltem, ezért csináltam neked reggelit.
A reggeli szó hallatán kidugta a fejét a takaró alól és hunyorogva körülnézett. Leültem az ágyra, majd ő is felült és elkezdtünk reggelizni.
- Mi a programod mára ? - kérdezte két falat között.
- Hát.. Ki kell mennem Medy-ék elé a reptérre, plusz valahogy még Nicket is be kéne szorítanom a napomba.. Régen voltam bent nála.
- Ha gondolod akkor a reptérre kivihetlek. - mondta.
- Tényleg ? - néztem rá. - Te vagy a legjobb. - mondtam és megöleltem.
- Tévedsz. - mondta. - Ez a palacsinta a legjobb ! - felelte és elvett egy újabb palacsintát a tálcáról.
- Örülök, hogy ízlik. - mosolyogtam rá. - Te mit tudsz arról, hogy Niall reggel randizni ment ? - kérdeztem.
- Hogy hova ment ? - lepődött meg Liam.
- Randizni.
- Jajj, ugyan már. Biztos csak a Nando's beli reggelijére gondolt. Néha azt is úgy hívja.. Meg drágaságnak. - mondta nevetve.
- Nem.. Liam, ez most komolynak tűnt.
- Nem tudtam semmit.. De, ha szeretnéd akkor majd puhatolózom egy kicsit. - mondta kedvesen.
- Nem szükséges.. Ahogy érzed. - mondtam. - De én hazaugrok átöltözni, és bemegyek Nickhez. - mondtam.
- Minek mész haza ? Itt is van ruhád. - mondta.
- Tudom. De mindegy.
- Jó, akkor várj 10 percet és hazaviszlek, majd elviszlek a kórházba és a reptérre is.
- Imádlak ! - mondtam neki, mire megölelt.
Levittem a tálcát, és amíg Liam felöltözött elmosogattam.
****
- Menj be. - mondta Liam a kórház előterében. - Én itt megvárlak.
- Oké. - mondtam, majd idegesen elindultam Nick kórterme felé, de előtte még megkérdeztem a biztonság kedvéért, hogy még mindig ott van-e. A nővér bátorítóan mosolygott rám és azt mondta igen.
Végigsétáltam a folyosón, majd benyitottam a szobába. Nem volt bent senki, csak a mozdulatlanul fekvő Nick.
- Szia. - köszöntem neki miközben közelebb húztam a széket az ágyhoz, és leültem rá. - Sajnálom, hogy sokáig nem jöttem, de .. Nem egyszerű az életem. Nem tervezed, hogy felébredj ? Tudod elég vicces dolog így magamba beszélgetni.. Ha jobban belegondolok nem is annyira. Képzeld ma jön az unokatesóm és a barátai. De ne aggódj most már nem foglak elfelejteni.. Nem arról van szó, hogy eddig elfelejtettelek, csak nem volt időm. Sajnálom. - kifogytam a szavakból, így csöndben maradtam és néztem, ahogy békésen fekszik. Megtámasztottam a fejemet a kezemen és behunytam a szemem, miközben a másik kezemmel Nick kezét fogtam. Talán 5-6 perc telhetett el, amikor Nick szorítását éreztem a kezemen, egyből felkaptam a fejem és nővérért kezdtem kiabálni. Rögtön be is szaladt egy.
- Mi a probléma hölgyem ? - nézett rám higgadtan.
- Azt hiszem.. Én.. Szerintem.. Nem tudom lehetséges-e, de megszorította a kezemet.
A nővér kifújta a levegőt, mintha nagyobb bajra számított volna, majd elmosolyodott.
- Nyugodjon meg.. Ez csak reflexszerű mozzanat, tehát magától csinálja a test és nem pedig Mr. Jonas irányítja. - mondta kellemesen nyugodt hangon.
- É..Értem.. - dadogtam. - elnézést. - mondtam lesütve a szememet.
- Semmi gond. Ezért vagyok. - felelte, majd kiment a kórteremből.
Visszaültem Nick mellé, és elgondolkodtam. Valami azt súgta, hogy ez nem csak reflexszerű mozzanat volt.. Pár perc múlva megint éreztem, de most erősebben.
- Nick.. - szólítottam meg és közben fölé hajoltam. A keze megint megszorította a kezemet, és én is visszaszorítottam jelezve, hogy itt vagyok. A másik kezét egy kicsit megemelte és csukott szemmel pislogott. Mintha ki akarná nyitni a szemét.
Azonnal kiszaladtam a nővérhez és szóltam neki. Hihetetlen gyorsan elhadartam mindent, majd befutott Nickhez.
- Most el kell mennie. - mondta nekem és kitessékelt az ajtón, majd hívta az orvost.
Lassan felfogtam, hogy mit is mondott és teljesen lesokkolva mentem Liam-hez. Elmondtam neki mindent és érzelmek egyvelege látszott az arcán. Sokk, meglepődöttség, boldogság. Felhívtam Joe-t és elmondtam neki is. Azt mondta bejön a kórházba, mondtam neki, hogy engem elküldtek, de azt mondta ő akkor is bemegy. Szóltam neki, hogy értesítsen bármi van, majd letettem, és abban a pillanatban újra csörgött a telefonom.
- Háló ? - szóltam bele.
- Szia cunci. Medy vagyok. Körülbelül 1 óra múlva szállunk le a Londoni reptéren.
- Rendben. Ott leszünk. Szia. - mondtam neki.
- 1 óra múlva lesznek itt Medy-ék.
- Okés. Addig mit csináljunk ? - kérdezte.
- Sétálgassunk, plázázzunk.. Nem tudom. - feleltem.
- Felőlem. - mondta, majd mosolyogva kiszállt az autóból és elindultunk erre-arra.
- Oké. - mondtam, majd idegesen elindultam Nick kórterme felé, de előtte még megkérdeztem a biztonság kedvéért, hogy még mindig ott van-e. A nővér bátorítóan mosolygott rám és azt mondta igen.
Végigsétáltam a folyosón, majd benyitottam a szobába. Nem volt bent senki, csak a mozdulatlanul fekvő Nick.
- Szia. - köszöntem neki miközben közelebb húztam a széket az ágyhoz, és leültem rá. - Sajnálom, hogy sokáig nem jöttem, de .. Nem egyszerű az életem. Nem tervezed, hogy felébredj ? Tudod elég vicces dolog így magamba beszélgetni.. Ha jobban belegondolok nem is annyira. Képzeld ma jön az unokatesóm és a barátai. De ne aggódj most már nem foglak elfelejteni.. Nem arról van szó, hogy eddig elfelejtettelek, csak nem volt időm. Sajnálom. - kifogytam a szavakból, így csöndben maradtam és néztem, ahogy békésen fekszik. Megtámasztottam a fejemet a kezemen és behunytam a szemem, miközben a másik kezemmel Nick kezét fogtam. Talán 5-6 perc telhetett el, amikor Nick szorítását éreztem a kezemen, egyből felkaptam a fejem és nővérért kezdtem kiabálni. Rögtön be is szaladt egy.
- Mi a probléma hölgyem ? - nézett rám higgadtan.
- Azt hiszem.. Én.. Szerintem.. Nem tudom lehetséges-e, de megszorította a kezemet.
A nővér kifújta a levegőt, mintha nagyobb bajra számított volna, majd elmosolyodott.
- Nyugodjon meg.. Ez csak reflexszerű mozzanat, tehát magától csinálja a test és nem pedig Mr. Jonas irányítja. - mondta kellemesen nyugodt hangon.
- É..Értem.. - dadogtam. - elnézést. - mondtam lesütve a szememet.
- Semmi gond. Ezért vagyok. - felelte, majd kiment a kórteremből.
Visszaültem Nick mellé, és elgondolkodtam. Valami azt súgta, hogy ez nem csak reflexszerű mozzanat volt.. Pár perc múlva megint éreztem, de most erősebben.
- Nick.. - szólítottam meg és közben fölé hajoltam. A keze megint megszorította a kezemet, és én is visszaszorítottam jelezve, hogy itt vagyok. A másik kezét egy kicsit megemelte és csukott szemmel pislogott. Mintha ki akarná nyitni a szemét.
Azonnal kiszaladtam a nővérhez és szóltam neki. Hihetetlen gyorsan elhadartam mindent, majd befutott Nickhez.
- Most el kell mennie. - mondta nekem és kitessékelt az ajtón, majd hívta az orvost.
Lassan felfogtam, hogy mit is mondott és teljesen lesokkolva mentem Liam-hez. Elmondtam neki mindent és érzelmek egyvelege látszott az arcán. Sokk, meglepődöttség, boldogság. Felhívtam Joe-t és elmondtam neki is. Azt mondta bejön a kórházba, mondtam neki, hogy engem elküldtek, de azt mondta ő akkor is bemegy. Szóltam neki, hogy értesítsen bármi van, majd letettem, és abban a pillanatban újra csörgött a telefonom.
- Háló ? - szóltam bele.
- Szia cunci. Medy vagyok. Körülbelül 1 óra múlva szállunk le a Londoni reptéren.
- Rendben. Ott leszünk. Szia. - mondtam neki.
- 1 óra múlva lesznek itt Medy-ék.
- Okés. Addig mit csináljunk ? - kérdezte.
- Sétálgassunk, plázázzunk.. Nem tudom. - feleltem.
- Felőlem. - mondta, majd mosolyogva kiszállt az autóból és elindultunk erre-arra.
Nagyon jóó siess a kövivel :)♥
VálaszTörlésnagyon jó lett ♥ a kövit gyorsan ^^
VálaszTörlés