27. fejezet

Sziasztok :3 Remélem tetszik a blogom és nagy izgalommal várjátok a fejezeteket, amik sajnos lehet, hogy csúszásokkal fognak érkezni a suli miatt..:( Ezeket előre is sajnálom. Légyszíves, ha tetszik akkor kommenteljetek. Nagyon fontos lenne, mert ezzel adtok nekem erőt az íráshoz és a véleményetek is nagyon fontos számomra, és már beállítottam, hogy a kommenthez ne kelljen regisztrálni :) Előre is köszönöm. ♥ hope u like it :) ♥

- Oookéé.. - mondtam lassan, és leültem a fiúkkal szembe, akik látszólag elég idegesek voltak. De most komolyan.. Beszélgettek? RÓÓÓLAM ?! Jézusom.. Vajon mit beszéltek meg? Hogy egyik héten Niallé a másikon meg Harryé leszek?! .. :| Harry megköszörülte a torkát a pillanatnyi kínos csöndben és így visszatértem a jelenbe, azaz a valóságba, ahol két számomra fontos sráccal ülök szembe..
- Szóval..?! - kezdtem, csakhogy megtörjem a csendet.
- Szóval.. - ismételte Niall.
Megint mindent betöltő csend támadt, majd Harry szólalt meg hirtelen.
- Na jó elég ! Megtudjuk ezt beszélni normálisan is nem ? - kérdezte, majd rám és Niallre nézett mi pedig bólintottunk. - Örülök. Figyelj Nessie.. Mindketten nagyon szeretünk téged és mindkettőnk számára nagyon fontos vagy.. - kezdte, majd Niallre nézett megerősítésképp, aki csak egy aprót biccentett.
- Ahogyan ti is nekem srácok. - mondtam és halványan elmosolyodtam.
- Nem akarok összeveszni egy lány miatt Harryvel, még, ha az a lány te is vagy.. - vette át a szót Niall. 
Jézusom.. Lehet, hogy azt fogják mondani, hogy hagyjam békén, mind a kettőjüket és ne találkozzunk soha többet ?! Lehetetlen.. 
- .. szóval azt beszéltük meg, hogy egyikünk sem fog összejönni veled.. - ez a mondat hihetetlenül fájt, bár magam sem értem miért, hiszen ez elég ésszerű megoldás. - addig amíg vagy nekem vagy Harrynek nem lesz barátnője .. - mondta Niall és vörösek voltak a szemei, mintha mindjárt sírna.
- Köszönöm srácok és ne haragudjatok, hogy miattam van az a sok gond.. 
- Ugyan már.. - kezdte volna Niall, de Harry közbevágott.
- Várj ! Mit köszönsz ?
- Az őszinteségeteket, és az ésszerű döntést. - mondtam és halványan elmosolyodtam. - De most ne haragudjatok mennem kell.
Megöleltem mindkettejüket és ügyeltem, hogy ne sírjam el magam. Bár lehetett volna rosszabb is.. 
Kimentem a szobából és benyitottam Zayn szobájába, ahol Gabi és Zayn éppen csókolóztak, de az ajtónyitódásra szétrebbentek.
- Hé .. Kopogni nem.. - kezdte volna Zayn, de, amint meglátta a könnycseppeket az arcomon - amiket akkorra már szabadjára engedtem - elhallgatott.
- Ne haragudjatok.. De Gabi rá érnél egy percre ? Vagy esetleg tízre.. - kértem.
- Persze. - mondta Zayn, majd homlokon csókolta Gabit és kiment a szobából. Mellém érve megszorította a kezemet és a szeme valami olyasmit sugallt, hogy nem lesz semmi baj . 
- Gyere ide. - mondta Gabi és kitárta a karjait, mire én beleborultam az ölébe és keservesen sírtam.
Mikor már megnyugodtam annyira, hogy tudtam beszélni elmeséltem Gabinak mindent betűről-betűre, levegőről-levegőre és mozdulatról-mozdulatig.
- Hát édesem.. - szólt. - Lehetett volna rosszabb is. - mondta, mire én biccentettem hogy tudom és folytatta. - Harryt ismerve hamar túllép rajtad és talál mást és akkor még mindig ott lesz Niall, aki hihetetlen kedves srác.
- Tudom, csak.. rossz ez így. 
- Elhiszem.
- De bunkó vagyok.. - kaptam a fejemhez. - Most akkor ti.. - kezdtem, de nem fejeztem be a mondatot, mert tudtam, hogy így is érti.
- Aha. - mondta és közben vigyorgott.
- Az azt jelenti, hogy..
- Azt.
- És akkor..
- AHAAA. - sikította most már.
- Jézusoooom. - sikítottam én is.
Ugráltam a legjobb barátnőmmel és örültem neki, ha már nekem nem jött össze. Hiába vagyok lelkileg a padlón mégis örülök a legjobb barátnőmmel, és hiába van ő a felhők felett 3 méterrel, ő is szomorkodott velem. Azt hiszem ez az örök barátság. 

Miután kiugrándoztuk magunkat lementünk a fiúkhoz, akik mindannyian a nappaliban ültek. Leültünk melléjük és beszélgettünk egy kicsit általános dolgokról és többek közt Zayn bejelentette, hogy Gabi hivatalosan is a barátnője. Közben se Niallel, se Harryvel nem néztünk egymásra.. Ez így nem lesz jó.. Hiányozni fognak, hiszen gondolom ezek után már találkozgatni sem fogunk se semmi. 
Miközben beszélgettünk Anya hívott, amin meglepődtem, mert sokat dolgozik és nagyon-nagyon ritkán beszélünk.. Mennyivel másképp volt ez is régen. Bocsánatot kértem a többiektől és elvonultam.
- Szia Niki. - köszönt anyu.
- Szia mami. - Ne nézzetek így, egyszer anya, aztán anyu vagy mami. Amihez épp kedvem van.
- Csak azért hívlak, mert Medy hívott, hogy ő és egy barátnője, meg annak a barátja Londonba mennek és, hogy adjam meg nekik a számodat, hogy elérhessenek. Megadtam nekik szóval, majd hívni fognak.
- Oké. Köszönöm anyu.
- Nincs mit. Szia kincsem.
- Szia. - feleltem szomorúan, hogy már is letette.
Visszamentem a nappaliba.
- Ki volt az ?
- Anyu. - feleltem.
- Miért hívott? - érdeklődött Gabi.
- Medy, az unokatesóm és egy barátnője meg annak a barátja ide jönnek valamikor egy kis időre, és, hogy majd hívni fognak.
- Értem. - biccentett Gabi.
Utána meséltem még nekik az unokatesómról és mutattam pár évvel ezelőtti fotókat is. Így eléggé eltelt a nap hátralévő része is.

Mint fent említettem várom a kommenteket és 2 komment a minimum. :$ Jók legyetek. Xx Nikii.