40. fejezet

*dobpergés*
... ééééééés megérkezett A 40. Fejezet , sok-sok késéssel, de annál nagyobb szeretettel:$
na nem húzom az időt olvassátok.! ^^ jaaa, és, ha még nem tettétek meg akkor iratkozzatok fel rendszeres olvasónak ! <3
egyébként nagyon köszönöm a 16 kommentet az előző fejezethez..! :) 
innentől kezdve 5 komment után jön a következő fejezet.! <3
H[ope].Y[ou].L[ike].I[t] <3 

- Mi.. Mióta vagy itt ? - nézett rám Flora miközben a kezével és a pulóvere ujjával fogta le a combján a sebet.
- Passz, pár órája. - feleltem elkeseredetten.
- Mit tett veled ? - szörnyülködött, majd a szemével végig pásztázta a fájdalomtól lüktető testemet.
- Soroljam ? - tettem fel a költői kérdést. - Leütött, lekötözött, megvagdosott, megütött.. - soroltam.
- Jézusom.. Nem ismerek rá.. Én.. Én.. sajnálom. - őszintén sajnálta a történteket, bár nem értettem miért.
- Nem a te hibád. - ráztam meg a fejemet.
- De.. de igen. - üveges tekintettel meredt maga elé. - Én mondtam neki, hogy raboljunk el.. de én csak vicceltem ! Azt hittem ő is tudja, hogy csak vicceltem.. Sose ártanék neked. - emelte rám a tekintetét. - Sem Niallnek, Harrynek vagy a többi srácnak. Tudom, hogy Niall szeret téged és Harry is kedvel..
- Ne hibáztasd magad.. te rendes lány vagy. - mosolyogtam rá halványan. Nem szólt semmit csak elkezdett sírni, próbáltam vigasztalni szóval, de nem igazán ment, csak zokogott tovább. Nem volt jobb ötletem, így elkezdtem neki halkan énekelni a What Makes You Beautiful-t. Mire a dal végére értem már csak szipogott. Felnézett és megtörölte a szemeit.
- Fantasztikus hangod van.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, mire ő is egy halvány mosolyt eresztett meg, majd felállt és oda bicegett hozzám. Elkezdte kibontani a köteleket a csuklómon.
- Mit csinálsz ? - kérdeztem ijedten, hiszen, ha Janella visszajön és meglátja, hogy nem vagyok lekötözve akkor megöl.
- Kioldozlak.
- De..
- Nincs de.. nyugi. - mondta magabiztosan. Nem tudtam mire készül, de a szeme eltökéltséget sugárzott. Nem tudom miért, de bíztam benne. Kioldozta a kezemet, majd a lábaimat is. Megdörzsöltem a széthorzsolt csuklómat. Éppen, hogy csak megmozdultam, de az egész testembe fájdalom nyilallt, mire összerándultam.
- Jól vagy ? - aggódott Flora, aki éppen a lábamon lévő kötél kicsomózásával szenvedett.
- Voltam jobban is. - nyögtem.
Pár másodpercig csendben voltunk, majd eszembe jutott valami.
- Van nálad telefon ? - kérdeztem hirtelen. Egy pillanatra megállt a keze a levegőben, majd felpattant és a táskájához rohant. Kikapott belőle egy telefont és visszaült az ágyra, majd elkezdte nyomogatni a gombokat.
- Mit csinálsz ? - kérdeztem.
- Hívom a rendőrséget. - közölte, majd furcsán nézett rám.
- Várj ! Ne.. Nem szeretném, ha ők .. Mármint én nem akarom, hogy Janellát börtönbe zárják.
- De hát.. Megvágott, megütött, elrabolt és..
- Tudom.. De még is csak egy kislány és.. mindegy. Erre nincs időnk. - ráztam meg a fejem, aztán kikaptam a telefont Flora kezéből.
- Hol vagyunk ? - kérdeztem miközben egy sms-t pötyögtem a már fejből ismert számnak. Flora gyorsan lediktálta a számot, majd elküldtem az smst, ám túl hosszúra sikeredett és csak a fele ment el, mivel nem volt több pénz Flora kártyáján.
- A francba. - szitkozódtam.
- Mi az ? - idegeskedett Flora.
- Lemaradt a házszám, mert nincs elég pénz a kártyádon. - épphogy befejeztem a mondatot Janella robbant be az ajtón. Flora kezéből kikapta a telefont, majd megütötte, amitől Flora elájult és a földre esett.
- Neee.. ! - sikítottam. Janella odajött hozzám és vágott egyet a csuklómon, amitől ismét felkiáltottam. A kezeimet újra összekötözte és kiment.
Elkezdtem szólongatni Florát, majd újra elájultam, gondolom a vérvesztés és a sokk miatt.

*Niall szemszöge*
Éppen háttal ültem a falnak és a fejemet vertem bele, amikor rezgett a telefonom. Azonnal kikaptam a zsebemből és olvasni kezdtem.

Niall ! Én vagyok az Nessie. Janella elrabolt és Flora telefonjáról írok, lényegtelen, hogy ki ő, majd, ha még egyszer találkozunk elmesélem. Nagyon szeretlek ! Gyertek értem kérlek. 

A végén volt egy cím, de lemaradt a házszám, gondolom nem küldte el az smst teljesen.
- A francba ! - kiáltottam fel, mire Gabi és Harry egyből mellettem termett.
- Mi az ? - kérdezte Gabi és már ki is kapta a kezemből a telefont. - Indulás ! - üvöltötte, majd kiviharzott az ajtón. Harry is megnézte, majd fel nézett rám.
- Nincs házszám.
- Tudom. Nem érdekel, ha kell végig megyek az összes lakáson, de megtalálom. - tökéltem el magamat, majd én is kiiramodtam az ajtón a sarkamban Harryvel.

*Nessie szemszöge*
Arra keltem, hogy valaki a távolban a nevemet kiabálja. Próbáltam kinyitni a szememet, de nem tudtam. Újra visszazuhantam a mély tudatlanságba.

*2 nappal később , Niall szemszöge*
A kórházban ülök Nessie ágya mellett és a kezét fogva várom, hogy felkeljen végre.
Éppen az utcán sétáltunk, amikor Janella lépett ki a kapun aznap, amikor Nessiért mentünk. Lesokkolt, amikor meglátott minket és azonnal elfutott. Gabi azonnal utána iramodott és én is ezt terveztem, de akkor Harry felmutatott egy lakásra, ahonnan füst szivárgott ki az ablakon. Befutottam a kapun, majd a lépcsőn mentem a második emeletig. Megtaláltam melyik lakás az, hiszen onnan is füst jött ki. Nem tétováztam, azonnal berúgtam az ajtót és a kezemet a szám elé emelve berontottam. A tűz még nem volt olyan durva, de a füst annál inkább. Hangot hallottam, egy lány kiabált. Azonnal a hang felé futottam és megtaláltam Nessiet eszméletlenül, plusz még egy lányt, aki sikítozott és sírva keltegette Nessiet. Odarohantam hozzá, majd felkaptam a barátnőmet, Harry pedig, aki akkor érkezett a szobába gyorsan cselekedve felkapta a másik lányt. Fulladozva szaladtunk ki az égő lakásból és egészen az út másik oldaláig meg sem álltunk. Onnantól összefolynak az események.. Szirénák hangja, hordágy, mentősök, kórház.
Utólag megtudtam, hogy Gabi nem tudta elkapni Janellát és, hogy ki adták ellene a körözést is..
Nessie kómában van, mert rengeteg vért vesztett és füstmérgezést kapott. Az orvosok szerint felfog kelni, csak ki kell pihennie a sokkot.. A sebeit ellátták, és a vért is próbálják pótolni.
Sokan jöttek be hozzá köztük, az anyja és az apja is, akikről eddig még semmit sem tudtam. Most megismerkedtem velük és elég jó fejnek tűntek. Az apja magát okolja, amiért nem volt vele és az anyja is az apját okolja ugyanezért..
Én pedig csak magam elé meredve ülök és várom, hogy Ő, akit mindennél jobban szeretek végre kinyissa azt a gyönyörű barna szemét.

39. fejezet

Hello :)
Húhaa*--* Nem sokára jön " A 40. Fejezet " :D Igazából semmi különös nem lesz benne, csak jó volt írni :D
Túl léptük a 7500-as oldalmegjelenítést :) Nagyon köszönöm <3 És a kommenteket is ^^
3 komment és jön a következő !
Hope you like it c;

Nem tudtam mit csináljak, teljesen kétségbeestem. Azon gondolkodtam, hogy ki fogok-e jutni innen valahogy ? Meg még rengeteg dolgon.
Fogom még viszont látni Niallt ?
És Harryt?
A barátaimat, a családomat ?
Vajon keresnek ? Aggódnak értem ?
... és mit tervez velem?
Egy könnycsepp gördült le az arcomon, majd egyre több és több, míg a végén már hisztérikusan sírtam.
Janella berontott az ajtón egy késsel a kezében.
- Mi a f***t sírsz már te nyomorult ? - kiabált az arcomba, de nem tudtam válaszolni, mivel letapasztotta a számat. Csak folytak tovább a könnyeim, de a szememmel már 21 féleképpen kinyírtam Janellát.
Letépte a számról a ragszalagot én pedig felsikítottam, mivel nem volt túl jó érzés.
- Most pedig felhívjuk valamelyik fiút és meghallgatják, ahogy szenvedsz.
- Mit akarsz tőlük ? - néztem rá keményen.
- Niall a férjem lesz, Harry pedig a barátnőm férje. - kacsintott. - Te pedig végig fogod nézni.
- Ezt melyik pizsidben álmodtad életem ? - nevettem. Lehet, hogy nem kéne ekkorának lennie a számnak, de nem érdekel. Így is úgyis bántani fog, akkor legalább tudja, hogy mi a véleményem.
- Majd meglátod. - kiabálta vissza, miközben kiviharzott az ajtón. Alig pár másodpercbe telt bele, de már vissza is jött egy telefonnal a kezében. Tárcsázott, majd kihangosította.
*1 csengetés..2 csengetés..3 csengetés..*
- Háló ? - szólt bele az a jól ismert hang.
- Szia Niall. - köszönt nyálasan Janella.
- Ki vagy ?
- Janella.
- Oh, tudom már. Nem tudod, hogy hol van Ness ? Sehol se találjunk és nagyon aggódunk érte.
- Van is miért aggódnotok. - váltott keményebb hangra.
- Hogy mi ? - kérdezett vissza Niall aggódva.
- Nálam van.. Mondjuk úgy, hogy elraboltam.
- Na nevettess már. - röhögött Niall. - Jó vicc.
Janella láthatóan bedühödött és belevágott a késsel a kezembe, mire én felsikítottam, de nem tudtam mást tenni. A sebből egyből elkezdett folyni a vér.
- Ne merd bántani. - kiáltotta Niall a telefonba.
- Itt én diktálom a szabályokat édesem.
- Ide figyelj te ribanc. Ha megtudom ki vagy elvágom a torkodat, és a fejedet a szekrényemen fogom tartani ! - üvöltötte a telefonba Gabi.
- Szerintem inkább vigyázz magadra, mert könnyedén a barátnőd mellé kerülhetsz ebbe a kis szobácskába. - nevetett Janella.
- Mit akarsz ? - vette át a telefont Harry.
- Oh szervusz életem.
- Szia. - köszönt ridegen Harry. Igyekezett megtartani a higgadtságát.
- Hogy mit szeretnék ? Téged, és Niallt. - kacagott fel a végén.
- Hogy mi ? - akadt ki Harry.
- Niall lesz a férjem. - közölte Janella tárgyilagosan. - Te pedig göndörke a barátnőmé leszel. - folytatta.
- Nem egyezhetnék meg valami másban ? - kiabált bele a telefonba Niall.
- Nem ordibálnék a helyedben. - felelte Janella, majd még egyszer belevágott a karomba, de most egy másik helyre. Újra felsikítottam, és úgy éreztem, hogy elfogok ájulni.
- Ne bántsd. Kérlek. - könyörgött Niall.
- Majd még hívlak édes. Szia. - köszönt el, majd letette a telefont és földhöz vágta.
- Ez meg mi a francra volt jó ? - néztem rá.
- Így nem hívogatnak. - szögezte le. - Na kuss legyen.
Újra kiment engem meg ott hagyott. A karom vérzett, és homályosan láttam. Pár pillanat múlva teljes sötétséget láttam, és elájultam.

*Niall szemszöge*
Nem hiszem el. Már majdnem sírtam az idegtől.. Próbáltam vissza hívni a számot, de nem volt kapcsolható. Nessiet is hívogattam, de ki volt kapcsolva. Fel-alá járkáltam és nem tudtam mi a francot tegyek.
Lindsay jött oda és megpróbált megölelni.
- Menj innen ! - kiáltottam rá. - Az egészről te tehetsz !
Meglepetten nézett rám, majd könnybe lábadt a szeme és felrohant a szobába. Nem érdekelt.. Nem érdekelt semmi, csak valahogyan ki kell őt szabadítanom.
- Ha legközelebb hív megmondom neki, hogy az övé vagyok. - közöltem a srácokkal. - Leélem vele az egész életemet, de nem hagyom, hogy bántsa Nessiet. Rosszabb, mintha engem bántana.. Sőt tulajdonképpen engem bánt.
- Felejtsd el. - emelte fel a hangját Harry, és láttam rajta, hogy a nyugodtság csak álca. Neki is fontos Nessie..
Leültem és kattogott az agyam, hogy mégis mi a francot tudnánk csinálni.. Hol vannak az ilyen elmebetegeknek a szülei ?!

*Nessie szemszöge*
Arra ébredtem, hogy éles fájdalom hasít a combomba, lüktet a fejem és, hogy újabb és újabb ökölcsapások érik a testemet és az arcomat.
Kábultan próbáltam kinyitni a szememet, majd megláttam Janella halvány körvonalait.
- Na végre.. - morogta. - Azt hittem meghaltál.
- Nincs olyan szerencséd. - suttogtam, amikor már nagyjából kitisztult a látásom, mire ő csak felkacagott.
Körülnéztem és megláttam egy lányt rémült fejjel az ajtóban állni.
- Mi..Mi..Mit műveltél ? - dadogta.
- Flora .. Te mit keresel itt ? - nézett Janella meglepetten a lányra, mire az felemelt gy kulcscsomót és meglengette, de a szemét nem vette le rólam és a vérző sebeimről.
- Szóval ? - kérdezte most már több éllel a hangjában a lány, majd a tekintetét Janellára kényszerítette.
- Figyelj.. Hagy magyarázzam el. - kezdte. A lány csak keresztbe fonta a kezét a mellkasa előtt és várakozón nézett. - Tudod ki ő ugye ? - biccentett felém, a lány pedig lassan bólintott. - Azért raboltam el, mert így megszerezhetjük magunknak Niallt és Harryt. Teljesülhet az álmunk.
- Janella.. Ezt nem gondolhatod komolyan. Tényleg elraboltál egy lányt, akivel Niall boldog volt, sőt még Harry is kedvelte és bántalmaztad ? Szerinted ezek után akar, majd valamelyik fiú szóba állni veled ?! - kissé undorodva nézett a lány a barátnőjére.
- De.. Én csak..
- Tedd le azt a kést. - araszolt lassan közelebb Flora.
- Nem. - dobbantott a lábával Janella.
- Miért ? - kérdezte Flora, de megállt ott, ahol volt.
- Nekem kell Niall.. Én szeretem őt. - roskadt magába Janella és lerogyott a földre.
- Tudom kincsem..Tudom. - jött közelebb Flora, majd átölelte Janellát, aki gyorsan felkapta a kést, amit az előbb eldobott és megvágta Flora combját, majd kiszaladt a szobából és bezárta azt.
Kétségbeesetten néztünk össze Florával és egyikünk se tudta mi lesz vagy hogyan tovább.

38. fejezet

Sziasztok ! :)
7000+ oldalmegjelenítés *--*
Meghoztam az új részt. :3
3 komment után jön a következő ! <3
Hope You Like It  ! ♥

#RIPAmandaTodd

- Szia ! - köszönt nekem Janella, amikor meglátott.
- Szia. - köszöntem neki vissza.
- Na szóval.. Mi a helyzet ? - Tette fel a kérdést kicsit szomorkásan.
- Jól vagyok. - hazudtam, de egy könnycsepp kigördült a szememből.
- Látom.. - nézett a lehulló könnycseppre. - Menjünk hozzám oké ? Ott tudunk nyugodtan beszélgetni. - én csak bólintottam, majd felkapta a két poharat és az egyiket a kezembe nyomta, aztán elindultunk.
Janella nem lakik messze tőlünk, szóval nem kellett túl sokat sétálni. Az út nagy része csendben telt, csak a kávénkat szürcsölgettük.
- A szüleid ? - kérdeztem, amikor beléptünk a bejárati ajtón.
- Elutaztak most.
- És téged itt hagytak ? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
- Aha. - bólintott, majd rántott egyet a vállán és besétált a szobába én pedig mentem utána.
Leültünk a kanapéra, majd Janella várakozón nézett rám. Én csak sóhajtottam egyet, majd megkérdeztem.
- Mit szeretnél hallani ?
- Mindent. Bár nagyjából tudom.
- És hányan tudják még rajtad kívül ? - kíváncsiskodtam.
- Óóó, nem sokan. - felelte, de a hangjában mosoly bujkált.
- Szuper. - morogtam. - Mit tudsz még rólam ? - néztem rá összehúzott szemekkel.
- Sok mindent. - mosolygott.
- Remek.. - morogtam megint.
- Szóval akkor most Harryvel vagy Niallel leszel ? - nézett rám kíváncsian. Én csak bámultam rá hatalmas tágra nyílt szemekkel. Hát ez hihetetlen..
- Honnan a fr.. - kezdtem volna, de közbeszólt.
- Nem fontos. Szóval ? - tért vissza a lényegre.
- Harry csak a barátom. - szögeztem le mindjárt az elején. - Niall meg.. Nem tudom. Beszélnem kéne vele, de most nincs lelkierőm hozzá.
- Értem. Figyelj, ha gondolod itt maradhatsz estére.
- Nem, de azért köszönöm. Nem halogathatom a hazamenetelt. - mosolyogtam rá halványan.
- Hát rendben. - mondta. - Elmegyek wc-re. - közölte, majd kiment.
Én addig körbenéztem a házban, majd megtaláltam Jane szobáját, mivel résnyire nyitva volt az ajtó, ezért bementem. Sokkolva néztem körül a szobájában ugyanis több száz, vagy talán több ezer kép volt a fiúkról, de főleg rólam. Amikor a kórházba megyek, vagy jövök. A házban, vagy vásárolni. Gabival, Niallel, Harryvel. Ő figyelt engem. Jézusom.. Ki kell jutnom innen.
Szinte kifutottam a szobából és megvártam, amíg Janella kijön a wc-ről. Nem akartam csak úgy lelépni.
- Bocsi, de mennem kell. - mondtam neki, amikor kilépett.
- Hova ? - vont kérdőre, mintha ő lenne valakim. Lázasan kutattam valami elfogadható válasz után.
- Gabi.. hívott. Hogy menjek. - böktem ki.
- Hát nem mész sehova. - közölte, majd valami kemény tárgy ütődött a fejemen és elsötétült minden.

Kinyitottam a szememet, és rögtön éles fájdalom nyilallt a fejembe. Oda akartam nyúlni, de a kezem le volt kötözve. Ülő helyzetbe tornáztam magamat és körbe néztem a szobába.
Janella ült velem szembe mosolyogva én pedig ijedtemben hátravágódtam és bevertem a fejemet újra. Felsikítottam, mivel a fájdalom erősebb volt, mint, amit valaha éreztem.
- Ne sikítozz már ! Fáj a fejem tőled. - nyögte szem forgatva Janella.
- Neked fáj a fejed te ribanc ? - köptem a szavakat.
Közelebb sétált hozzám és az arcomba vigyorgott.
- Én a helyedben befognám a számat.
- Miért ? - vicsorogtam rá.
- Óó, hogy miért ? Megfogod tudni cicuska. De nem most. - kacsintott rám.
- Oké, és mit tervezel most ? - tettem fel az újabb kérdést.
- Hm.. Lássuk csak. - tette a kezét az állához, mint, aki gondolkodik. - Először is szeretnélek a saját véredben úszva látni, de nyugalom. Nem öllek meg, csak szenvedni fogsz. Másodszor tőled mást nem akarok. Igazából te csak eszköz vagy az én kis játékomban. Az igazi célpont Niall és Harry.
- Elmebeteg állat vagy ! - üvöltöttem neki, mire ő ideges lett, odajött hozzám és felpofozott, de olyan erővel, hogy éreztem a vér ízét a számba. Hirtelen gondolattól vezérelve szembe köptem, majd mivel a lábaim nem voltak lekötözve hasba rúgtam.
- Ezt még megbánod. - sziszegte, majd letörölte a véres köpésemet az arcáról.
Kiment a szobából nekem pedig elkezdett kattogni az agyam, hogy, hogy a francba tudnék kijutni innen. Ugyan van itt egy ablak, de a 2. emeletről nem tudok lejutni. A telefonomat elvette és a kezem pedig le van kötve. Reménytelen.. Kezdtem nagyon pánikba esni.
- Hülye ribanc. - rontott be az ajtón Janella, egy kötéllel és ragasztószalaggal.
Lefogta a lábaimat, de én elkezdtem őt rugdosni, szóval előkapott egy kést és egy kicsit a torkomhoz nyomta.
- Még egy mozdulat és a csinos kis fejed elválik a testedtől.
Nem tudtam mit tenni, így nyugton maradtam, amíg lekötözte a lábamat, és letapasztotta a számat, majd kiment én pedig ott maradtam egyedül a gondolataimmal.

37. fejezet

Helloo *----*
Bocsi, hogy ennyit csúsztam az új résszel..:c 3 komment és jön az új rész ! :)
Hope You Like It <3

- Ne akadj ki kérlek.. - sziszegte alig hallhatóan Kevin.
- Hogy ne akadnék ki ? - kérdeztem felháborodva. Nagyon ideges voltam, mert, ha most elmondom Nicknek, hogy mi nem vagyunk együtt akkor.. Nem. Ezt nem tehetem. De én Niallel vagyok, és nem játszhatom el, hogy Nick barátnője vagyok.
- Nem is kapok egy csókot ? - nézett rám Nick.
Döbbenten álltam és nem tudtam mit csináljak.
- Én.. Én.. Nem.. - hebegtem-habogtam össze-vissza. - Sajnálom.. - mondtam, majd kifutottam a kórteremből és pont belefutottam Harrybe.
- Mi a baj ? - gondolom látta, hogy elég zaklatott vagyok.
- Csak menjünk. - néztem rá szinte könyörögve.

Beültünk a kocsiba és az egész haza fele utat néma csendben tettük meg. Harry nem kérdezett, én nem mondtam semmit.
Beléptünk a bejárati ajtón és éppen, hogy levettem a cipőmet Niall jelent meg előttem dühösen.
- Hol a francba voltál ? - kérdezte, majd Harryre nézett és hozzátette. - Harryvel ?!
Csak bámultam rá és nem szóltam semmit. Egy könnycsepp gurult le az arcomon, aztán csak szótlanul felmentem a lépcsőn. Fent nem Niall szobájába mentem, hanem Zayn-hez, ugyanis most Gabira volt szükségem.
- Gyere ! - szólt ki Zayn, miután bekopogtam.
Beléptem az ajtón Zayn az ágyon feküdt, Gabi pedig mellette ült.
- Zavarok ?
- Nem, dehogyis. Gyere be. - mosolygott Gabi. - De mi a baj ?
- Hát.. Épp ezért jöttem. Tudnánk beszélni ?
- Persze.
- Na akkor én kimentem lányok. - ugrott talpra Zayn, majd adott egy homlokpuszit Gabinak. Mellettem elhaladva pedig nyomott egy puszit az arcomra.
- Na gyere. - ölelésre nyitotta a karját én meg beleborultam, mint már annyiszor. Egy percig néma csöndben öleltük egymást, majd elengedtem és neki kezdtem a napomnak reggeltől kezdve, tehát onnan, hogy Harry bejött a szobámba, azon keresztül, hogy mi volt a kórházban és befejezésül, hogy Niall dühös rám.
- Na akkor tisztázzuk.. Harryvel kibékültetek olyannyira, hogy elvitt a kórházba, Nickhez, aki közben felébredt és nem emlékszik semmire, csak annyira, hogy még együtt vagytok és mikor hazajöttél kiborulva Niall is rátett egy lapáttal és be van sértődve, hogy hol voltál Harryvel ?! - sorolta, én pedig csak bólogattam.
- Jézusom. Szép napod volt. - nyögte Gabi a végén.
- Nekem mondod ? - kérdeztem vissza.

- És most mi lesz ? - tette fel a kérdést, amire nem tudtam a választ, így csak felnéztem rá és felvontam a szemöldökömet. - Értem. - nézett rá az arc kifejezésemre. - Akkor majd én megmondom mi lesz ! Niallel békülj ki. Mond el neki, hogy mi volt a kórházban és, hogy Harryvel is kibékültetek meg stb. Aztán pedig a Nickes dolgot sem halogathatod.. El kell mondanod neki, hogy nem vagytok már együtt és reménykedjünk, hogy megérti.
- Annyira örülök, hogy vagy nekem. - mosolyogtam rá halványan és megöleltem.
- Tudoooom. - nevetett.
- Na akkor lemegyek és beszélek Niallel. - jelentettem ki, majd még egyszer megöleltem Gabit és lesétáltam.
Mivel a nappaliba nem találtam, ezért megnéztem a konyhába, és ott is volt.. Csak nem egyedül.
Lindsay elég erősen keresett valamit a szájában a saját szájával. Megláttam ezt a kis jelenetet és még az ütő is megállt bennem, a szívem kihagyott egy dobbanást és levegőt sem vettem. Ugyan minden megállt - legalább is én úgy éreztem - de a könnyek csak most jöttek. Niall, mintha megérezte volna, hogy valaki figyeli őket, elhúzódott Lindsaytől és rám bámultak mindketten. Azonnal elfutottam, felkaptam a cipőmet és kifutottam az ajtón. Hallottam, hogy Niall utánam kiált, de még jobban rátempóztam, hogy nehogy beérjen. Nem tudtam hova futok egészen addig, amíg meg nem láttam egy parkot, ahova leültem és magam elé bámulva sírtam. Nem tudom mióta ülhettem ott, de egy alak állt meg előttem. Felnéztem és a könnyeimen át csak annyit tudtam kivenni, hogy göndör hajú ember, szóval gondoltam Harry az, tényleg ő volt, mivel leült mellém, megölelt és elkezdte simogatni a hátamat én pedig hozzá bújtam.
- Jól vagy picim ? - suttogta a hajamba, de én nem válaszoltam csak még szorosabban hozzábújtam, ő pedig csak még szorosabban ölelt. Sok időt ültünk így, amikor éreztem, hogy megnyugszom, ezért elhúzódtam Harrytől, de éppen csak annyira, hogy a szemébe nézhessek. Elég közel volt egymáshoz a fejünk, de egyikünk se húzódott el csak néztük egymás szemét, majd Harry lecsukta ezzel elrejtve előlem a zöld szempárt, és megcsókolt. Visszacsókoltam, de azonnal el is húzódtam és csak bámultam rá, ő pedig vissza rám.
- Ne haragudj. - nézett továbbra is a szemembe - Ez csak úgy jött.
- Semmi gond. - feleltem alig hallhatóan.
- Gyere haza kérlek. Beszéld meg ezt a dolgot Niallel. - kérte.
- Majd megyek.. Most szeretnék egyedül lenni.. Szóval kérlek.. - néztem rá, majd leesett neki.
- Rendben. Megyek, de vigyázz magadra. - megpuszilta a homlokomat és elment.
Marha jó.. Köszönöm Harold, hogy adtál még egy dolgot, amin törhetem az agyamat, mert úgy sem volt elég.
Csörgött a telefonom és a kijelzőn Janella neve állt, ezért felvettem.
- Szia.. Ne haragudj, de most nem alkalmas. - mondtam neki szomorúan.
- Szia. Tudom, ezért hívtalak, hogy találkozzunk és beszéljünk. - felelte.
- Micsoda ? Tudod ? Honnan vagy mi vagy heeeee ? - Tettem fel a kérdéseket, mint valami nem normális.
- Directioner vagyok.. Mindent tudok, de nem ez a lényeg. Találkozzunk 15 perc múlva a hozzátok legközelebbi Starbucks-ba. - jelentette ki, majd letette.
Egy darabig meredten bámultam a telefonomra, majd elindultam.

#Közérdekű

Sziasztok ! :)

Csináltam egy új blogot

Sky hard life with 1D

Olvassátok el és kommenteljetek ^^
kíváncsi vagyok a véleményetekre

:)

egyébként gratulálok a fiúknak a 2 Teen Awards díjhoz *-------*

Puszi: Nikii xx

36. fejezet

Hellokaaa :3
Tettem ki egy szavazást a fejléc alá, szóval örülnék, ha használnátok :3 ^^
Itt a következő rész és tessék komizni ! *-----* 2 komment és kövi <3

*Nessie szemszöge*
- Héé ! Ez mi volt ? - kérdeztem aggódva és idegesen. Nem igazán értettem a történteket.
- Az a ribanc lesmárolta Zaynt. - felelte nekem dühösen Gabi.
- LINDSAY ? - tettem fel az újabb kérdést sokkolva.
- Ki más ? - dünnyögte nekem vissza.
- De..de..de.. hogy vagy mi ? - nem egészen értettem a dolgot, de kezdtem dühös lenni.
- MI AZ, HOGY HOGY ? NE IDEGESÍTSÉL MÁR TE IS ! HÁT ODA MENT ÉS LESMÁROLTA ! - kiabálta nekem, én pedig csak megszeppenve megvártam, míg befejezi, majd megfordultam és felmentem Niall szobájába.
Én csak segíteni akartam, és elhiszem, hogy idegesít, de akkor is.. Ne velem ordítozzon már.
Lerogytam az ágyra, majd be is takaróztam és az ajtónak háttal feküdtem. Hallottam, hogy nyitódik az ajtó, de nem érdekelt. Meg sem mozdultam és a szememet is lecsukva tartottam. Éreztem, hogy a bizonyos valaki leült az ágy szélére és a hátamat simogatja. Mivel nem "keltem fel", és nem foglalkoztam az illetővel, ezért az felállt megkerülte az ágyat és nyomott egy puszit a homlokomra. Kinyitottam a szememet és Harry-vel találtam szembe magamat. Természetesen egyből zavarba jött, és elpirult.
- Én csak.. Bocsi. - mondta, majd lesütötte a szemét és az ajtó felé vette az irányt, de én felültem és a keze után nyúltam. Kérdőn nézett vissza rám, mire én megütögettem magam mellett a helyet. Leült mellém és pár percig csak csendben ültünk fogva egymás kezét.
- Nessie.. - hangja nem volt több rekedt suttogásnál.
- Igen ? - kérdeztem őszinte kíváncsisággal és felé fordultam, hogy a szemébe nézhessek.
- Haragszol ? - tette fel a kérdést, amire nem tudtam a választ, így kérdéssel feleltem.
- Kéne ?
- Nem. Vagy is igen. Nem tudom. - mondta, mire én kuncogtam egy kicsit, és ő is elmosolyodott.
- Nézd Harry.. - kezdtem bele, de itt megálltam és sóhajtottam egy nagyot. - Szeretném, ha barátok lennénk. - mondtam neki mosolyogva.
- Tényleg ? - kérdezte meglepődve. - Én azt hittem utálsz.
- Dehogy utállak te buta. - itt megöleltem és ő is visszaölelt. Miután elengedtem én szólaltam meg ismét. - Tényleg örülnék neki.
- Én is. - mondta és megeresztett egy őszinte mosolyt.
- Akkor jó. - nevettünk egy kicsit, a mégis csak vicces helyzeten, aztán beszélgetni kezdtünk.
Nagyon jót beszélgettük így, hogy sikerült tisztázni a kellemetlenséget kettőnk között, majd kaptam egy sms-t.
- Bocsi. - mondtam neki, majd megnéztem ki küldte az sms-t.

Joe
Nick felébredt. Gyere a kórházba. SÜRGŐS !
p.m. 1.34

- Ne haragudj Hazz, de be kell mennem a kórházba. - feleltem a fel nem tett kérdésére, amit az arc kifejezéséről olvastam le.
- Baj van ? - kérdezte.
- Nincs. Nick fel kelt.
- De hisz az jó. - felelte mosolyogva.
- Igen. - mondtam neki.
Mivel fel voltam öltözve, és sminkem is nagyjából ép volt, ezért csak felkaptam a cipőmet, és egy táskát, amibe beledobáltam az irataimat, a pénztárcámat meg a telefonomat.
- Elvigyelek ? - kérdezte Harry, aki végig figyelemmel kísérte a kapkodásomat.
- Megköszönném. - feleltem neki hálásan, majd egy puszit nyomtam az arcára és lementünk.
- Elmentünk Harryvel Nickhez. - kiáltottam el magam, hogy még az is hallja, aki nem akarja, választ sem várva kirohantunk az ajtón. Harry előkapta a slusszkulcsot, majd beszálltunk az autóba és elindultunk a kórházba. Az út csendben telt, mivel elvoltam gondolkozva, és Harry nem akarta megzavarni gondolom. Joe nem túl boldogan írta, hogy felébredt.. Remélem nem lépett fel semmilyen komplikáció.

Berontottam az épület ajtaján, majd a recepción köszöntem és megkérdeztem, hogy Nick még mindig abban a kórteremben fekszik-e, majd a nővérke elmagyarázta, hogy egyel feljebb tették, a 456-os szobába, mivel már felébredt és jobban van, csak akadt egy kis probléma, de nem túl nagy. Rákérdeztem, de nem tudta elmondani, mert a csipogóján hívták és mennie kellett. Idegesen toporogtam a liftben Harry mellett, aki bátorítóan megszorította a kezemet, én pedig szintén megszorítottam és nem engedtem el.
A kórterem előtt Kevin állt, de elég nyugodtnak tűnt.
- Szia. - köszöntem neki, és megvártam, míg visszaköszön, majd rátértem a témára. - Hogy van ? - biccentettem a fejemmel az ajtó felé.
- Jóól.. Vagy is.. Hát jól. Csak van egy kis baj. - felelte kicsit kellemetlenül.
- Ki bökné még valaki, hogy mi az ? - kérdeztem most már idegesen.
- Háát.. - kezdte húzni, de mivel én nem bírtam, ezért berontottam az ajtón, mert úgy gondoltam, ha már ők nem mondják el akkor majd én kiderítem.
Belépésemre Joe és Nick is oda kapta a fejét. Mikor megláttam Nicket egyből lesokkoltam.. Olyan régen volt mikor újra ébren láttam őt.
- Szia szerelmem. - szinte suttogva beszélt, és halványan elmosolyodott.
- Hogy mi ? - kérdeztem.
- Nos ez az a komplikáció, amiről beszélni akartam.. - mondta Kevin, majd mellém állt. - Nem emlékszik a balesetre sem az előtte lévő dolgokra.. Úgy tudja még mindig együtt vagytok. - suttogta nekem Kevin.
- HOGY MI ? - ismételtem meg hangosan az előbbi kérdésemet.

35. fejezet

Sziasztok ! :)
Mint látjátok kinézetet módosítottam, és a fejléc miatt Nessie és Gabi karakterképét is meg kellett változtatnom, ez ne zavarjon be titeket, mert ők ugyanazok maradtak.. :D Remélem tetszik az új kinézet. A fejlécet pedig még egyszer köszönöm Biusnak. <3 2 komment és jön a következő <3 

A fiúk kedvesek voltak Janellával, mert látták, hogy nincs éppen a toppon. Bár majd kiugrott a bőréből, hogy tényleg velünk ülhet egy asztalnál.
- El sem hiszem. - mondta már sokadjára. - Tényleg itt ülök veletek ! - mondta tovább folymatosan mosolyogva.
- Hé Jeeen.. Nyugi. - mondtam neki. Szerencsére vette a lapot és elhallgatott, de a mosoly nem került le az arcáról.
- Mikor megyünk ? - kérdezte Zayn.
- Hova siettek ? - kérdezte Janella.
- A legjobb barátnőm, aki Zayn barátnője plusz az ő pasija - mutattam itt Lindsayre - otthon maradtak, mert rosszul voltak. Gondolom Zayn, ezért siet. - feleltem.
- Pontosan. - mondta és enyhén rámosolygott Janellára.
- Értem.. - felelte kissé csalódottan. - Akkor menjetek. - felelte és rám mosolygott.
- Biztos ? - kérdeztem. - Mármint, hogy jobban vagy már ugye ? - kérdeztem.
- Most viccelsz ? -  kérdezte nevetve. - Együtt töltöttem 2 órát a One Directionnel, és veled meg a barátnőiddel. - nézett végig rajtunk. Először nem esett le, hogy a 'barátnőimmel'. Hiszen egyből Gabi ugrott be aztán leesett, hogy Lindsayre és Medyre gondolt.
- Akkor szia. - mondtam neki, majd felálltam és megöleltem.
- Sziasztok. - köszönt el tőlünk. Mindenki köszönt neki, majd elindultunk ki felé, amikor eszembe jutott valami.
- Niall. - állítottam meg. - Nem jöhetne velünk ? - kérdeztem a még mindig az asztalnál ülő Janella felé bökve.
- Hovaaaa ? - kérdezte kicsit kiakadva.
- Hát.. Hozzánk. - mondtam neki.
- Nem ! - mondta rögtön.
- De.. - kezdtem.
- Felejtsd el. - szögezte le. - Most pedig gyere.
- Várj. - mondtam neki, majd elengedtem a kezét és visszamentem Janellához, aki, amikor megálltam mellette mosolyogva felnézett.
- Sziaa. Hát te ? - kérdezte.
- Helloka. Csak a számomat szeretném megadni. - mondtam neki.
- Úristen. Ez most komoly ? - kérdezte hiper boldogan, mire én csak bólintottam.
- Mond a számod és megcsörgetlek. - mondtam neki. Lediktált a számát, majd megcsörgettem és elköszöntem tőle újra, majd végleg kimentünk a Starbucks-ból.
- Nem értelek.. - mondtam már a kocsiban Niall-nek.
- Figyelj.. Nem kockáztathatunk. Ha megtudja, hogy hol lakunk abból akár nagy gáz is lehet.. Mi van, ha nem olyan édi-bédi cukipofa mit, amilyennek ki néz ?
- Szóval édi-bédinek és cukipofának tartod ? - kérdeztem be adva neki az ál-sértődöttséget.
- Jajj ne nevettess már. - mondta, majd magához ölelt.

****

Még be sem értünk az ajtón, de Zayn már rohant fel Gabihoz. Míg Lindsay kelletlenül felballagott, mintha kötelező lenne. Niall, Harry, Medy és én pedig felmentünk a TV szobába pár chips és üdítő társaságában.

****

*Gabi szemszöge*
Nagyon örültem, amikor Zayn belépett az ajtón, mert már halálra untam magam és rettentően hiányzott is. Oda jött hozzám magához húzott és meg akart csókolni, de megállítottam.
- Nem tudom, hogy fertőző-e.. Szóval nem nagyon kéne.. - mondtam neki, de egy csókjával elhallgattatott.
- Nem érdekel. - mondta majd rám mosolyogtt. - Hiányoztál. - mondta, majd újra megölelt. Levette a cipőjét és befeküdt mellém.
- Na mesélj. Mi volt ? - mondtam neki.

- Semmi különös. Kicsit mászkálgattunk, majd bementünk a Starbuckba, ahol megtaláltak minket a rajongók. Beszélgettünk velük, aláírások, képek.. Csak a szokásos. - mondta vállvonogatva. -  Majd Ness kiment a mosdóba és vissza már az egyik csajszival jött. Valami baja volt, mert látszott rajta, hogy sírt.
- Ééértem.. Na szép. Nem megyek valahova és Nessie egyből lecserél. - mondtam nevetve.
- Te is tudod, hogy nem így van. - mondta mosolyogva. - Hozzak fel neked valamit ? - kérdezte.
- Talán valamit inni. - mondtam neki.
- Rendben hercegnő. - felelte mosolyogva, és adott egy puszit a homlokomra.

Kiment az ajtón nekem meg eszembe jutott, hogy éhes is vagyok. Szóval kerestem egy rövidnadrágot és valami felsőt Zayn cuccai között - ami eltartott egy darabig - , mert egy szál semmiben, azért mégse mehetek le. Ki léptem az ajtón és Lindsay éppen Zayn karjai között volt és smároltak. Gyorsan visszacsuktam az ajtót és kicsit pánikba estem. Tuti, hogy félreértek valamit.. De hát ezen mit lehet félreérteni ?! Megpróbáltam lenyugodni, és hallgatózni.
- Szállj le rólam ! - mondta Zayn ingerülten. - Megmondtam már, hogy nem érdekelsz. Csak Gabit szeretem. Hülye ribanc. - mondta magából teljesen kikelve. Ennyi elég volt kirontottam az ajtón és megálltam Lindsay előtt, aki ugyan kihúzta magát és erőteljesen a szemembe nézett, de a sírás határán volt.
- Megmondta már ?! - kérdeztem hangosan. - Szóval már bepróbálkoztál nála mi ? Mi van nem elég neked egy ember, rögtön kettő kell vagy mi van ?! Azonnal takarodjál innen mielőtt én takarítalak el te ringyó. - mondtam és már neki is indultam volna, de Zayn visszahúzott.
- Mire vered itt magad te plasztikcica ? - kérdezte nevetve.

- Hogy én mire verem magam ? Arra, hogy nem vagyok egy büdös ribanc, aki rámászik más pasijára, miközben neki is van barátja. De mindjárt nem magamat fogom verni, hanem téged. - üvöltöttem neki és már lendítettem is a kezemet, Zayn utána kapott, de nem tudott lefogni, csak lelassította az ütést, így egyenesen állba vertem Lindsayt, aki összeesett. Zayn elráncigált, és Drake pedig, aki időközben csakúgy, mint a többiek ide került összeszedte Lindsayt.
- Most szólok Lindsay, hogy nincs több húzásod. - kiabáltam neki vissza, mivel közben Zayn elráncigált onnan és levitt a nappaliba, majd Nessie és Niall futott le hozzám.

34. fejezet

Hellokaaa! c: Itt az új rész remélem tetszeni fog ^^ Köszönöm az előző fejezethez érkezett kommenteket, és várom ehhez is őket..:) Elég hosszú lett.. C: 2 komment és jön a következő fejezet !
♥Hope You Like It ! ♥


A konyhába már mindenki ott volt kivéve Harryt és Medyt, akik a nappaliban voltak. Legalább is a hangok szerint. Beléptünk és Liam, amint meglátta, hogy a kezünk össze van kulcsolva üvöltve felpattant és odarohant hozzánk megölelni minket. Majd csatlakozott Louis, Zayn és Gabi. Miután véget ért a csoportos ölelés és üvöltözés Harryék léptek be az ajtón.
- VAAAS HAPPENIN ? - kérdezte Zayn-esen, mire mind elnevettük magunkat.
- Niall és Nessie összejöttek. - mondta Lindsay választ adva Harry kérdésére. Mindenki várta Harry reakcióját, ami egy kis fázis késéssel, de megérkezett.
- Oh.. értem. - felelte mosolyogva. - Ez jó. Örülök. - mondta és elmosolyodott. Úgy hallottam, mintha mindenki kiengedte volna a visszatartott levegőjét, de lehet, hogy csak képzelődtem. - Hát akkor már mi is bejelentjük. - mondta és Medyre nézett.
- Mit is ? - kérdezte meglepetten.
- Hát hogy járunk. - mondta Harry és megfogta Medy kezét, aki még mindig meglepetten állt ot, majd egy pár másodperc után magához tért és elmosolyodott.
- Gratulálunk nektek is. - mondtam nekik mosolyogva. - Bár nem korai ez még ? - kérdeztem rá.
- Hát, ami azt illeti.. - kezdte Medy elbizonytalanodva.
- Nem. - mondta Harry.
- Szerintem igen.. - mondta Medy. - De mindegy. Majd megismerjük egymást. - mondta, amikor Harry rá nézett.
- Ahogy érzitek. - mondtam. - Na de most már együnk ! - mondtam.
- Csináltam reggelit. - mondta Lindsay. - Üljetek le és hozom. - mondta mosolyogva. Hm..Milyen jó fej, kivéve, ha megmérgezte. Na jó, ez csak vicc volt, bár nem árt az óvatosság.
Leültünk és Lindsay letette elénk a tányérokat, amin gofri volt, nutellás eperrel és tejszínhabbal.
- Te csináltad ? - kérdeztem.
- Persze. - mondta.
- Jól néz ki. - mondta Niall.
- Köszi Linds. - mondtam neki, majd felkaptam a villámat és elkezdtem enni. Tényleg nagyon finom volt, szóval hamar végeztünk vele. Mikor már mindenki befejezte átmentünk a nappaliba. Beszélgettünk egy kicsit, majd Gabi rosszullétre hivatkozva felment a szobájába, és Lindsay, mintha önelégülten mosolygott volna, de arcáról rögtön lefagyott a mosoly, amikor Zayn utána ment. Azon gondolkodtunk, hogy mit csináljunk, amikor Lindsay felvetette az ötletet, hogy menjünk el a plázába. Mindannyian belegyeztünk, ezért elmentünk a szobánkba felöltözni.
Mivel Niall még elment a mosdóba, ezért a szobájába levettem magamról a pólót és a táskámban kezdtem el keresgélni, amit itt tartok, hogyha esetleg itt aludnék is legyen nálam cucc. Kivettem egy fehér trikót, meg egy cicanadrágot, és tiszta fehérneműt. Gyorsan átvettem a fehérneműmet, mielőtt még Niall visszaérne, majd elkezdtem felvenni a cicanadrágomat is. Éppen a combomon rángattam fel, amikor nyílt az ajtó és Harry lépett be rajta. Mikor meglátta, hogy éppen egy szál semmiben állok előtte, rögtön lefagyott, de csak a teste, a szeme végig pásztázta minden egyes testrészemet.
- Öhm.. Harry.! - mondtam, és magam elé kaptam a felsőmet.
- Izéé. Bocs. Ne haragudj.. Én csak Niall-t keresem. - dadogta össze-vissza, és azt sem tudta, hogy hova nézzen.
- Mondjad tesó. - hallottam Niall hangját Harry mögül.
- Majd később.. Most. Megyek. Hello. - mondta, majd elsietett. Niall értetlen arccal jött be a szobába, amikor meglátott.
- Így már értem.. - felelte kacagva.
- Nagyon vicces Horan. - mondta,, majd felhúztam a nadrágot és megfordultam, amíg felvettem a felsőmet. Mielőtt még a felsőm lecsúszott volna a helyére Niall kezeit éreztem a hasamon, és a száját a nyakamon. Elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd maga felé fordított és adott egy csókot, én pedig belemosolyogtam a csókunkba.
- Szeretlek. - suttogta.
- Én is. - mondtam neki, majd megöleltem.
Miután elengedtem oda mentem a tükörhöz és megfésülködtem, majd tettem fel egy kis szempillaspirált, szemhéjtust és pirosítót.
- Én készen vagyok. - mondtam neki.
- Én még nem. - mondta, én pedig megfordultam, hogy megnézzem miért nincs kész. Éppen egy szál boxerban állt a szekrénye előtt és gondolkozott. A látványba egészen belepirultam és mint Harry az előbb én is végig pásztáztam Niallt.
- Héé ! Nem ér így bámulni. - mondta nekem.
- Ohh, elnézést. - mondtam neki nevetve.
- Csak viccelek te buta. - mondta, majd odajött és megpuszilta a fejem búbját.
- Na gyere te szőke herceg felöltöztetlek. - mondtam neki, majd oda mentem a szekrényéhez és kivettem belőle egy vajszínű nadrágot, és egy piros pólót, amire rá volt írva, hogy "I love my girlfriend".
- Ezt még úgy sem láttam rajtad. - mondtam neki.
- Mivel nem volt barátnőm ?! - tette fel a költői kérdést.
- Ja tényleg. - csaptam a homlokomra. - Bocsi. - mondtam.
- Semmi. - felelte.
- És a piros cipődet vedd fel hozzá. - utasítottam, majd kimentem az ajtón és lementem.
Lent Harry és Medy ültek a kanapén, mellettük pedig Lindsay, Zayn, Louis és Liam.
- Gabi ? Drake ? - kérdeztem.
- Rosszul lettek.. - felelte Zayn.
- Drake is ? - kérdeztem meglepődve.
- Aha. - bólintott Lindsay, de nem láttam az arcán, hogy sajnálná.
- Szóval akkor nem jönnek ? - kérdeztem szomorúan Gabi miatt.
- Sajnos nem .. - felelte Zayn.
- Értem..
Ebben a pillanatban Niall jött le a lépcsőn.
- Mehetünk ? - kérdezte.
- Pont te kérdezed ? - kérdezte Liam.
- Aha, mert ? Nem rám vártatok. Még Gabi és Drake sincsenek itt.
- Ők nem jönnek. - mondta Liam. - Szóval bukta van öcsi. - kacsintott rá Niallre.
- Hogy hogy nem ? - kérdezte.
- Rosszul vannak.. - mondtam neki.
- Na induláááás ! - kiáltotta el magát Louis.
2 autóval mentünk, Louis-val mentem én, Niall, Lindsay és Zayn. Harryvel pedig Medy és Liam.

****

Elbóklásztunk a plázában, majd leültünk egy Starbucksba, ahol egy nagy csapat lány, kb. 8-10 kiszúrta a fiúkat és oda jöttek hozzánk egy kicsit bátortalanul.

- Szii.. Szi.. - kezdte az egyik lány.
- Sziasztooook. - intett nekik Louis.

- Úristeeen.. - visította az egyik lány.
- Alá írnátok nekünk ? - kérdezte egy szőke és papírlapokat toltak a fiúk elé.
- Persze. - vetett rájuk Harry egy tipikus Hazzás mosolyt, amitől majd összeestek a lányok. Néhányan a bátrabbak közül beszélgettek is velünk, így megtudták azt is, hogy Niallel együtt vagyunk. Voltak, akik nagyon örültek és voltak, akik rossz szemmel néztek rám, de nem érdekelt. Volt egy csajszi, aki nagyon szimpatikus volt ő beszélgetett velem a legtöbbet, sőt még egy képet is csinált velem. Mikor meg voltak az autogramok és a képek a lányok elmentek, mi pedig folytattuk a beszélgetést, majd mondtam, hogy nem sokára jövök és a mosdó felé vettem az irányt.
Beléptem a helyiségbe és egy lány sírt a földön, rögtön odaléptem hozzá és leguggoltam.

- Héé.. - szóltam neki. - Mi a baj ? - kérdeztem, a lány felnézett és felismertem ő volt az a lány, aki az előbb képet csinált velem.
- Semmi.. Csak.. Nem fontos. - mondta, majd felpattant és a tükörhöz lépett. Megmosta az arcát és egy kicsit összeszedte magát.
- Biztos jól vagy ? - kérdeztem.
- Nem.. - mondta, majd megint zokogásban tört ki.

Janella Pike. 17 éves. Directioner.

- Nyugodj meg.. - mondtam neki, majd megöleltem. - Töröld meg az arcod és gyere oda hozzánk aztán, majd, ha akarod akkor elmondod. - mondtam neki.

- Rendben. - felelte szipogva.
- Hogy hívnak ? - kérdeztem.
- Janella. Janella Pike. - mondta.
- Én pedig..
- Tudom ki vagy. - felelte most már halványan mosolyogva.
- Jaa oké. - mondtam. - Csak te csináltál velem képet.. - mondtam neki. - Miért ?
- Hát, mert szerintem szép vagy.
- És a többiek szerint nem ? - kérdeztem nevetve.
- De igen. Csak ők féltékenyek rád. - mondta.
- Rám ? - kérdeztem megint csak meglepődve.
- Hát persze.. Tudod nagyon szerencsés vagy. - mondta.
- Hát tudom. - feleltem.
- Elmegyek wc-re és mehetünk, oké ? - kérdeztem.
- Persze.
Gyorsan wc-ztem és kimentünk vissza a többiekhez, majd bemutattam nekik Janellát.