36. fejezet

Hellokaaa :3
Tettem ki egy szavazást a fejléc alá, szóval örülnék, ha használnátok :3 ^^
Itt a következő rész és tessék komizni ! *-----* 2 komment és kövi <3

*Nessie szemszöge*
- Héé ! Ez mi volt ? - kérdeztem aggódva és idegesen. Nem igazán értettem a történteket.
- Az a ribanc lesmárolta Zaynt. - felelte nekem dühösen Gabi.
- LINDSAY ? - tettem fel az újabb kérdést sokkolva.
- Ki más ? - dünnyögte nekem vissza.
- De..de..de.. hogy vagy mi ? - nem egészen értettem a dolgot, de kezdtem dühös lenni.
- MI AZ, HOGY HOGY ? NE IDEGESÍTSÉL MÁR TE IS ! HÁT ODA MENT ÉS LESMÁROLTA ! - kiabálta nekem, én pedig csak megszeppenve megvártam, míg befejezi, majd megfordultam és felmentem Niall szobájába.
Én csak segíteni akartam, és elhiszem, hogy idegesít, de akkor is.. Ne velem ordítozzon már.
Lerogytam az ágyra, majd be is takaróztam és az ajtónak háttal feküdtem. Hallottam, hogy nyitódik az ajtó, de nem érdekelt. Meg sem mozdultam és a szememet is lecsukva tartottam. Éreztem, hogy a bizonyos valaki leült az ágy szélére és a hátamat simogatja. Mivel nem "keltem fel", és nem foglalkoztam az illetővel, ezért az felállt megkerülte az ágyat és nyomott egy puszit a homlokomra. Kinyitottam a szememet és Harry-vel találtam szembe magamat. Természetesen egyből zavarba jött, és elpirult.
- Én csak.. Bocsi. - mondta, majd lesütötte a szemét és az ajtó felé vette az irányt, de én felültem és a keze után nyúltam. Kérdőn nézett vissza rám, mire én megütögettem magam mellett a helyet. Leült mellém és pár percig csak csendben ültünk fogva egymás kezét.
- Nessie.. - hangja nem volt több rekedt suttogásnál.
- Igen ? - kérdeztem őszinte kíváncsisággal és felé fordultam, hogy a szemébe nézhessek.
- Haragszol ? - tette fel a kérdést, amire nem tudtam a választ, így kérdéssel feleltem.
- Kéne ?
- Nem. Vagy is igen. Nem tudom. - mondta, mire én kuncogtam egy kicsit, és ő is elmosolyodott.
- Nézd Harry.. - kezdtem bele, de itt megálltam és sóhajtottam egy nagyot. - Szeretném, ha barátok lennénk. - mondtam neki mosolyogva.
- Tényleg ? - kérdezte meglepődve. - Én azt hittem utálsz.
- Dehogy utállak te buta. - itt megöleltem és ő is visszaölelt. Miután elengedtem én szólaltam meg ismét. - Tényleg örülnék neki.
- Én is. - mondta és megeresztett egy őszinte mosolyt.
- Akkor jó. - nevettünk egy kicsit, a mégis csak vicces helyzeten, aztán beszélgetni kezdtünk.
Nagyon jót beszélgettük így, hogy sikerült tisztázni a kellemetlenséget kettőnk között, majd kaptam egy sms-t.
- Bocsi. - mondtam neki, majd megnéztem ki küldte az sms-t.

Joe
Nick felébredt. Gyere a kórházba. SÜRGŐS !
p.m. 1.34

- Ne haragudj Hazz, de be kell mennem a kórházba. - feleltem a fel nem tett kérdésére, amit az arc kifejezéséről olvastam le.
- Baj van ? - kérdezte.
- Nincs. Nick fel kelt.
- De hisz az jó. - felelte mosolyogva.
- Igen. - mondtam neki.
Mivel fel voltam öltözve, és sminkem is nagyjából ép volt, ezért csak felkaptam a cipőmet, és egy táskát, amibe beledobáltam az irataimat, a pénztárcámat meg a telefonomat.
- Elvigyelek ? - kérdezte Harry, aki végig figyelemmel kísérte a kapkodásomat.
- Megköszönném. - feleltem neki hálásan, majd egy puszit nyomtam az arcára és lementünk.
- Elmentünk Harryvel Nickhez. - kiáltottam el magam, hogy még az is hallja, aki nem akarja, választ sem várva kirohantunk az ajtón. Harry előkapta a slusszkulcsot, majd beszálltunk az autóba és elindultunk a kórházba. Az út csendben telt, mivel elvoltam gondolkozva, és Harry nem akarta megzavarni gondolom. Joe nem túl boldogan írta, hogy felébredt.. Remélem nem lépett fel semmilyen komplikáció.

Berontottam az épület ajtaján, majd a recepción köszöntem és megkérdeztem, hogy Nick még mindig abban a kórteremben fekszik-e, majd a nővérke elmagyarázta, hogy egyel feljebb tették, a 456-os szobába, mivel már felébredt és jobban van, csak akadt egy kis probléma, de nem túl nagy. Rákérdeztem, de nem tudta elmondani, mert a csipogóján hívták és mennie kellett. Idegesen toporogtam a liftben Harry mellett, aki bátorítóan megszorította a kezemet, én pedig szintén megszorítottam és nem engedtem el.
A kórterem előtt Kevin állt, de elég nyugodtnak tűnt.
- Szia. - köszöntem neki, és megvártam, míg visszaköszön, majd rátértem a témára. - Hogy van ? - biccentettem a fejemmel az ajtó felé.
- Jóól.. Vagy is.. Hát jól. Csak van egy kis baj. - felelte kicsit kellemetlenül.
- Ki bökné még valaki, hogy mi az ? - kérdeztem most már idegesen.
- Háát.. - kezdte húzni, de mivel én nem bírtam, ezért berontottam az ajtón, mert úgy gondoltam, ha már ők nem mondják el akkor majd én kiderítem.
Belépésemre Joe és Nick is oda kapta a fejét. Mikor megláttam Nicket egyből lesokkoltam.. Olyan régen volt mikor újra ébren láttam őt.
- Szia szerelmem. - szinte suttogva beszélt, és halványan elmosolyodott.
- Hogy mi ? - kérdeztem.
- Nos ez az a komplikáció, amiről beszélni akartam.. - mondta Kevin, majd mellém állt. - Nem emlékszik a balesetre sem az előtte lévő dolgokra.. Úgy tudja még mindig együtt vagytok. - suttogta nekem Kevin.
- HOGY MI ? - ismételtem meg hangosan az előbbi kérdésemet.