40. fejezet

*dobpergés*
... ééééééés megérkezett A 40. Fejezet , sok-sok késéssel, de annál nagyobb szeretettel:$
na nem húzom az időt olvassátok.! ^^ jaaa, és, ha még nem tettétek meg akkor iratkozzatok fel rendszeres olvasónak ! <3
egyébként nagyon köszönöm a 16 kommentet az előző fejezethez..! :) 
innentől kezdve 5 komment után jön a következő fejezet.! <3
H[ope].Y[ou].L[ike].I[t] <3 

- Mi.. Mióta vagy itt ? - nézett rám Flora miközben a kezével és a pulóvere ujjával fogta le a combján a sebet.
- Passz, pár órája. - feleltem elkeseredetten.
- Mit tett veled ? - szörnyülködött, majd a szemével végig pásztázta a fájdalomtól lüktető testemet.
- Soroljam ? - tettem fel a költői kérdést. - Leütött, lekötözött, megvagdosott, megütött.. - soroltam.
- Jézusom.. Nem ismerek rá.. Én.. Én.. sajnálom. - őszintén sajnálta a történteket, bár nem értettem miért.
- Nem a te hibád. - ráztam meg a fejemet.
- De.. de igen. - üveges tekintettel meredt maga elé. - Én mondtam neki, hogy raboljunk el.. de én csak vicceltem ! Azt hittem ő is tudja, hogy csak vicceltem.. Sose ártanék neked. - emelte rám a tekintetét. - Sem Niallnek, Harrynek vagy a többi srácnak. Tudom, hogy Niall szeret téged és Harry is kedvel..
- Ne hibáztasd magad.. te rendes lány vagy. - mosolyogtam rá halványan. Nem szólt semmit csak elkezdett sírni, próbáltam vigasztalni szóval, de nem igazán ment, csak zokogott tovább. Nem volt jobb ötletem, így elkezdtem neki halkan énekelni a What Makes You Beautiful-t. Mire a dal végére értem már csak szipogott. Felnézett és megtörölte a szemeit.
- Fantasztikus hangod van.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, mire ő is egy halvány mosolyt eresztett meg, majd felállt és oda bicegett hozzám. Elkezdte kibontani a köteleket a csuklómon.
- Mit csinálsz ? - kérdeztem ijedten, hiszen, ha Janella visszajön és meglátja, hogy nem vagyok lekötözve akkor megöl.
- Kioldozlak.
- De..
- Nincs de.. nyugi. - mondta magabiztosan. Nem tudtam mire készül, de a szeme eltökéltséget sugárzott. Nem tudom miért, de bíztam benne. Kioldozta a kezemet, majd a lábaimat is. Megdörzsöltem a széthorzsolt csuklómat. Éppen, hogy csak megmozdultam, de az egész testembe fájdalom nyilallt, mire összerándultam.
- Jól vagy ? - aggódott Flora, aki éppen a lábamon lévő kötél kicsomózásával szenvedett.
- Voltam jobban is. - nyögtem.
Pár másodpercig csendben voltunk, majd eszembe jutott valami.
- Van nálad telefon ? - kérdeztem hirtelen. Egy pillanatra megállt a keze a levegőben, majd felpattant és a táskájához rohant. Kikapott belőle egy telefont és visszaült az ágyra, majd elkezdte nyomogatni a gombokat.
- Mit csinálsz ? - kérdeztem.
- Hívom a rendőrséget. - közölte, majd furcsán nézett rám.
- Várj ! Ne.. Nem szeretném, ha ők .. Mármint én nem akarom, hogy Janellát börtönbe zárják.
- De hát.. Megvágott, megütött, elrabolt és..
- Tudom.. De még is csak egy kislány és.. mindegy. Erre nincs időnk. - ráztam meg a fejem, aztán kikaptam a telefont Flora kezéből.
- Hol vagyunk ? - kérdeztem miközben egy sms-t pötyögtem a már fejből ismert számnak. Flora gyorsan lediktálta a számot, majd elküldtem az smst, ám túl hosszúra sikeredett és csak a fele ment el, mivel nem volt több pénz Flora kártyáján.
- A francba. - szitkozódtam.
- Mi az ? - idegeskedett Flora.
- Lemaradt a házszám, mert nincs elég pénz a kártyádon. - épphogy befejeztem a mondatot Janella robbant be az ajtón. Flora kezéből kikapta a telefont, majd megütötte, amitől Flora elájult és a földre esett.
- Neee.. ! - sikítottam. Janella odajött hozzám és vágott egyet a csuklómon, amitől ismét felkiáltottam. A kezeimet újra összekötözte és kiment.
Elkezdtem szólongatni Florát, majd újra elájultam, gondolom a vérvesztés és a sokk miatt.

*Niall szemszöge*
Éppen háttal ültem a falnak és a fejemet vertem bele, amikor rezgett a telefonom. Azonnal kikaptam a zsebemből és olvasni kezdtem.

Niall ! Én vagyok az Nessie. Janella elrabolt és Flora telefonjáról írok, lényegtelen, hogy ki ő, majd, ha még egyszer találkozunk elmesélem. Nagyon szeretlek ! Gyertek értem kérlek. 

A végén volt egy cím, de lemaradt a házszám, gondolom nem küldte el az smst teljesen.
- A francba ! - kiáltottam fel, mire Gabi és Harry egyből mellettem termett.
- Mi az ? - kérdezte Gabi és már ki is kapta a kezemből a telefont. - Indulás ! - üvöltötte, majd kiviharzott az ajtón. Harry is megnézte, majd fel nézett rám.
- Nincs házszám.
- Tudom. Nem érdekel, ha kell végig megyek az összes lakáson, de megtalálom. - tökéltem el magamat, majd én is kiiramodtam az ajtón a sarkamban Harryvel.

*Nessie szemszöge*
Arra keltem, hogy valaki a távolban a nevemet kiabálja. Próbáltam kinyitni a szememet, de nem tudtam. Újra visszazuhantam a mély tudatlanságba.

*2 nappal később , Niall szemszöge*
A kórházban ülök Nessie ágya mellett és a kezét fogva várom, hogy felkeljen végre.
Éppen az utcán sétáltunk, amikor Janella lépett ki a kapun aznap, amikor Nessiért mentünk. Lesokkolt, amikor meglátott minket és azonnal elfutott. Gabi azonnal utána iramodott és én is ezt terveztem, de akkor Harry felmutatott egy lakásra, ahonnan füst szivárgott ki az ablakon. Befutottam a kapun, majd a lépcsőn mentem a második emeletig. Megtaláltam melyik lakás az, hiszen onnan is füst jött ki. Nem tétováztam, azonnal berúgtam az ajtót és a kezemet a szám elé emelve berontottam. A tűz még nem volt olyan durva, de a füst annál inkább. Hangot hallottam, egy lány kiabált. Azonnal a hang felé futottam és megtaláltam Nessiet eszméletlenül, plusz még egy lányt, aki sikítozott és sírva keltegette Nessiet. Odarohantam hozzá, majd felkaptam a barátnőmet, Harry pedig, aki akkor érkezett a szobába gyorsan cselekedve felkapta a másik lányt. Fulladozva szaladtunk ki az égő lakásból és egészen az út másik oldaláig meg sem álltunk. Onnantól összefolynak az események.. Szirénák hangja, hordágy, mentősök, kórház.
Utólag megtudtam, hogy Gabi nem tudta elkapni Janellát és, hogy ki adták ellene a körözést is..
Nessie kómában van, mert rengeteg vért vesztett és füstmérgezést kapott. Az orvosok szerint felfog kelni, csak ki kell pihennie a sokkot.. A sebeit ellátták, és a vért is próbálják pótolni.
Sokan jöttek be hozzá köztük, az anyja és az apja is, akikről eddig még semmit sem tudtam. Most megismerkedtem velük és elég jó fejnek tűntek. Az apja magát okolja, amiért nem volt vele és az anyja is az apját okolja ugyanezért..
Én pedig csak magam elé meredve ülök és várom, hogy Ő, akit mindennél jobban szeretek végre kinyissa azt a gyönyörű barna szemét.