37. fejezet

Helloo *----*
Bocsi, hogy ennyit csúsztam az új résszel..:c 3 komment és jön az új rész ! :)
Hope You Like It <3

- Ne akadj ki kérlek.. - sziszegte alig hallhatóan Kevin.
- Hogy ne akadnék ki ? - kérdeztem felháborodva. Nagyon ideges voltam, mert, ha most elmondom Nicknek, hogy mi nem vagyunk együtt akkor.. Nem. Ezt nem tehetem. De én Niallel vagyok, és nem játszhatom el, hogy Nick barátnője vagyok.
- Nem is kapok egy csókot ? - nézett rám Nick.
Döbbenten álltam és nem tudtam mit csináljak.
- Én.. Én.. Nem.. - hebegtem-habogtam össze-vissza. - Sajnálom.. - mondtam, majd kifutottam a kórteremből és pont belefutottam Harrybe.
- Mi a baj ? - gondolom látta, hogy elég zaklatott vagyok.
- Csak menjünk. - néztem rá szinte könyörögve.

Beültünk a kocsiba és az egész haza fele utat néma csendben tettük meg. Harry nem kérdezett, én nem mondtam semmit.
Beléptünk a bejárati ajtón és éppen, hogy levettem a cipőmet Niall jelent meg előttem dühösen.
- Hol a francba voltál ? - kérdezte, majd Harryre nézett és hozzátette. - Harryvel ?!
Csak bámultam rá és nem szóltam semmit. Egy könnycsepp gurult le az arcomon, aztán csak szótlanul felmentem a lépcsőn. Fent nem Niall szobájába mentem, hanem Zayn-hez, ugyanis most Gabira volt szükségem.
- Gyere ! - szólt ki Zayn, miután bekopogtam.
Beléptem az ajtón Zayn az ágyon feküdt, Gabi pedig mellette ült.
- Zavarok ?
- Nem, dehogyis. Gyere be. - mosolygott Gabi. - De mi a baj ?
- Hát.. Épp ezért jöttem. Tudnánk beszélni ?
- Persze.
- Na akkor én kimentem lányok. - ugrott talpra Zayn, majd adott egy homlokpuszit Gabinak. Mellettem elhaladva pedig nyomott egy puszit az arcomra.
- Na gyere. - ölelésre nyitotta a karját én meg beleborultam, mint már annyiszor. Egy percig néma csöndben öleltük egymást, majd elengedtem és neki kezdtem a napomnak reggeltől kezdve, tehát onnan, hogy Harry bejött a szobámba, azon keresztül, hogy mi volt a kórházban és befejezésül, hogy Niall dühös rám.
- Na akkor tisztázzuk.. Harryvel kibékültetek olyannyira, hogy elvitt a kórházba, Nickhez, aki közben felébredt és nem emlékszik semmire, csak annyira, hogy még együtt vagytok és mikor hazajöttél kiborulva Niall is rátett egy lapáttal és be van sértődve, hogy hol voltál Harryvel ?! - sorolta, én pedig csak bólogattam.
- Jézusom. Szép napod volt. - nyögte Gabi a végén.
- Nekem mondod ? - kérdeztem vissza.

- És most mi lesz ? - tette fel a kérdést, amire nem tudtam a választ, így csak felnéztem rá és felvontam a szemöldökömet. - Értem. - nézett rá az arc kifejezésemre. - Akkor majd én megmondom mi lesz ! Niallel békülj ki. Mond el neki, hogy mi volt a kórházban és, hogy Harryvel is kibékültetek meg stb. Aztán pedig a Nickes dolgot sem halogathatod.. El kell mondanod neki, hogy nem vagytok már együtt és reménykedjünk, hogy megérti.
- Annyira örülök, hogy vagy nekem. - mosolyogtam rá halványan és megöleltem.
- Tudoooom. - nevetett.
- Na akkor lemegyek és beszélek Niallel. - jelentettem ki, majd még egyszer megöleltem Gabit és lesétáltam.
Mivel a nappaliba nem találtam, ezért megnéztem a konyhába, és ott is volt.. Csak nem egyedül.
Lindsay elég erősen keresett valamit a szájában a saját szájával. Megláttam ezt a kis jelenetet és még az ütő is megállt bennem, a szívem kihagyott egy dobbanást és levegőt sem vettem. Ugyan minden megállt - legalább is én úgy éreztem - de a könnyek csak most jöttek. Niall, mintha megérezte volna, hogy valaki figyeli őket, elhúzódott Lindsaytől és rám bámultak mindketten. Azonnal elfutottam, felkaptam a cipőmet és kifutottam az ajtón. Hallottam, hogy Niall utánam kiált, de még jobban rátempóztam, hogy nehogy beérjen. Nem tudtam hova futok egészen addig, amíg meg nem láttam egy parkot, ahova leültem és magam elé bámulva sírtam. Nem tudom mióta ülhettem ott, de egy alak állt meg előttem. Felnéztem és a könnyeimen át csak annyit tudtam kivenni, hogy göndör hajú ember, szóval gondoltam Harry az, tényleg ő volt, mivel leült mellém, megölelt és elkezdte simogatni a hátamat én pedig hozzá bújtam.
- Jól vagy picim ? - suttogta a hajamba, de én nem válaszoltam csak még szorosabban hozzábújtam, ő pedig csak még szorosabban ölelt. Sok időt ültünk így, amikor éreztem, hogy megnyugszom, ezért elhúzódtam Harrytől, de éppen csak annyira, hogy a szemébe nézhessek. Elég közel volt egymáshoz a fejünk, de egyikünk se húzódott el csak néztük egymás szemét, majd Harry lecsukta ezzel elrejtve előlem a zöld szempárt, és megcsókolt. Visszacsókoltam, de azonnal el is húzódtam és csak bámultam rá, ő pedig vissza rám.
- Ne haragudj. - nézett továbbra is a szemembe - Ez csak úgy jött.
- Semmi gond. - feleltem alig hallhatóan.
- Gyere haza kérlek. Beszéld meg ezt a dolgot Niallel. - kérte.
- Majd megyek.. Most szeretnék egyedül lenni.. Szóval kérlek.. - néztem rá, majd leesett neki.
- Rendben. Megyek, de vigyázz magadra. - megpuszilta a homlokomat és elment.
Marha jó.. Köszönöm Harold, hogy adtál még egy dolgot, amin törhetem az agyamat, mert úgy sem volt elég.
Csörgött a telefonom és a kijelzőn Janella neve állt, ezért felvettem.
- Szia.. Ne haragudj, de most nem alkalmas. - mondtam neki szomorúan.
- Szia. Tudom, ezért hívtalak, hogy találkozzunk és beszéljünk. - felelte.
- Micsoda ? Tudod ? Honnan vagy mi vagy heeeee ? - Tettem fel a kérdéseket, mint valami nem normális.
- Directioner vagyok.. Mindent tudok, de nem ez a lényeg. Találkozzunk 15 perc múlva a hozzátok legközelebbi Starbucks-ba. - jelentette ki, majd letette.
Egy darabig meredten bámultam a telefonomra, majd elindultam.