38. fejezet

Sziasztok ! :)
7000+ oldalmegjelenítés *--*
Meghoztam az új részt. :3
3 komment után jön a következő ! <3
Hope You Like It  ! ♥

#RIPAmandaTodd

- Szia ! - köszönt nekem Janella, amikor meglátott.
- Szia. - köszöntem neki vissza.
- Na szóval.. Mi a helyzet ? - Tette fel a kérdést kicsit szomorkásan.
- Jól vagyok. - hazudtam, de egy könnycsepp kigördült a szememből.
- Látom.. - nézett a lehulló könnycseppre. - Menjünk hozzám oké ? Ott tudunk nyugodtan beszélgetni. - én csak bólintottam, majd felkapta a két poharat és az egyiket a kezembe nyomta, aztán elindultunk.
Janella nem lakik messze tőlünk, szóval nem kellett túl sokat sétálni. Az út nagy része csendben telt, csak a kávénkat szürcsölgettük.
- A szüleid ? - kérdeztem, amikor beléptünk a bejárati ajtón.
- Elutaztak most.
- És téged itt hagytak ? - kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
- Aha. - bólintott, majd rántott egyet a vállán és besétált a szobába én pedig mentem utána.
Leültünk a kanapéra, majd Janella várakozón nézett rám. Én csak sóhajtottam egyet, majd megkérdeztem.
- Mit szeretnél hallani ?
- Mindent. Bár nagyjából tudom.
- És hányan tudják még rajtad kívül ? - kíváncsiskodtam.
- Óóó, nem sokan. - felelte, de a hangjában mosoly bujkált.
- Szuper. - morogtam. - Mit tudsz még rólam ? - néztem rá összehúzott szemekkel.
- Sok mindent. - mosolygott.
- Remek.. - morogtam megint.
- Szóval akkor most Harryvel vagy Niallel leszel ? - nézett rám kíváncsian. Én csak bámultam rá hatalmas tágra nyílt szemekkel. Hát ez hihetetlen..
- Honnan a fr.. - kezdtem volna, de közbeszólt.
- Nem fontos. Szóval ? - tért vissza a lényegre.
- Harry csak a barátom. - szögeztem le mindjárt az elején. - Niall meg.. Nem tudom. Beszélnem kéne vele, de most nincs lelkierőm hozzá.
- Értem. Figyelj, ha gondolod itt maradhatsz estére.
- Nem, de azért köszönöm. Nem halogathatom a hazamenetelt. - mosolyogtam rá halványan.
- Hát rendben. - mondta. - Elmegyek wc-re. - közölte, majd kiment.
Én addig körbenéztem a házban, majd megtaláltam Jane szobáját, mivel résnyire nyitva volt az ajtó, ezért bementem. Sokkolva néztem körül a szobájában ugyanis több száz, vagy talán több ezer kép volt a fiúkról, de főleg rólam. Amikor a kórházba megyek, vagy jövök. A házban, vagy vásárolni. Gabival, Niallel, Harryvel. Ő figyelt engem. Jézusom.. Ki kell jutnom innen.
Szinte kifutottam a szobából és megvártam, amíg Janella kijön a wc-ről. Nem akartam csak úgy lelépni.
- Bocsi, de mennem kell. - mondtam neki, amikor kilépett.
- Hova ? - vont kérdőre, mintha ő lenne valakim. Lázasan kutattam valami elfogadható válasz után.
- Gabi.. hívott. Hogy menjek. - böktem ki.
- Hát nem mész sehova. - közölte, majd valami kemény tárgy ütődött a fejemen és elsötétült minden.

Kinyitottam a szememet, és rögtön éles fájdalom nyilallt a fejembe. Oda akartam nyúlni, de a kezem le volt kötözve. Ülő helyzetbe tornáztam magamat és körbe néztem a szobába.
Janella ült velem szembe mosolyogva én pedig ijedtemben hátravágódtam és bevertem a fejemet újra. Felsikítottam, mivel a fájdalom erősebb volt, mint, amit valaha éreztem.
- Ne sikítozz már ! Fáj a fejem tőled. - nyögte szem forgatva Janella.
- Neked fáj a fejed te ribanc ? - köptem a szavakat.
Közelebb sétált hozzám és az arcomba vigyorgott.
- Én a helyedben befognám a számat.
- Miért ? - vicsorogtam rá.
- Óó, hogy miért ? Megfogod tudni cicuska. De nem most. - kacsintott rám.
- Oké, és mit tervezel most ? - tettem fel az újabb kérdést.
- Hm.. Lássuk csak. - tette a kezét az állához, mint, aki gondolkodik. - Először is szeretnélek a saját véredben úszva látni, de nyugalom. Nem öllek meg, csak szenvedni fogsz. Másodszor tőled mást nem akarok. Igazából te csak eszköz vagy az én kis játékomban. Az igazi célpont Niall és Harry.
- Elmebeteg állat vagy ! - üvöltöttem neki, mire ő ideges lett, odajött hozzám és felpofozott, de olyan erővel, hogy éreztem a vér ízét a számba. Hirtelen gondolattól vezérelve szembe köptem, majd mivel a lábaim nem voltak lekötözve hasba rúgtam.
- Ezt még megbánod. - sziszegte, majd letörölte a véres köpésemet az arcáról.
Kiment a szobából nekem pedig elkezdett kattogni az agyam, hogy, hogy a francba tudnék kijutni innen. Ugyan van itt egy ablak, de a 2. emeletről nem tudok lejutni. A telefonomat elvette és a kezem pedig le van kötve. Reménytelen.. Kezdtem nagyon pánikba esni.
- Hülye ribanc. - rontott be az ajtón Janella, egy kötéllel és ragasztószalaggal.
Lefogta a lábaimat, de én elkezdtem őt rugdosni, szóval előkapott egy kést és egy kicsit a torkomhoz nyomta.
- Még egy mozdulat és a csinos kis fejed elválik a testedtől.
Nem tudtam mit tenni, így nyugton maradtam, amíg lekötözte a lábamat, és letapasztotta a számat, majd kiment én pedig ott maradtam egyedül a gondolataimmal.