18. fejezet

... hogy legyél a vokalistánk ! És egy-egy alkalommal énekelhetnél is velünk a főszámainkba. - mondta Harry boldogan, és nekem elállt a szavam. Komolyan a döbbenettől nem tudtam megszólalni.
- Hahó ! Ness. - integetett el az arcom előtt Gabi.
- Öhm, bocsi, de.. huhh.- mondtam.
- Szóval ? - kérdezte Zayn sürgetőn.
- Hát.. Azt hiszem igen ! - feleltem és egy óriási mosoly terült el az arcomon, és magam is meglepődtem, hogy mennyire lázba hozott. Ekkor csörgött a telefonom.
- Háló ? - szóltam bele.
- Szia kicsikém. - Apu volt az.
- Szia apu, mi a helyzet ? Mikor jössz haza ?
- Hát sajnos üzleti úton vagyok, és még leszek is egy darabig.. De megvagytok ugye ? Jonasék vigyáznak rátok?
- Hm.. Hát persze. - feleltem.
- Ez nem volt túl meggyőző.
- Ja, bocsi. Csak elgondolkoztam.
- Értem. De nekem mennem kell, most lesz egy megbeszélésem. Ne haragudj. Szeretlek.
- Szia. Én is ! - mondtam, majd letettem.
Gabi aggódon nézett rám. Gondolom azt hitte baj van.
- Nincs baj vele. - mondtam neki, hogy megnyugodjon.
- És veled ? Minden rendben ? - kérdezte.
- Persze. - feleltem, bár magam sem tudtam. Azt reméltem, hogy ezt a nyarat apuval töltöm, de mindegy.
Gabi még mondani akart valamit, de akkor megszólalt a csengőhangja, ami One Direction volt, ha jól hallottam. Gabi elpirult, mert a srácok felnevettek.
- Háló? Igen. Nem. Micsoda? Hol? Azonnal megyünk! - majd letette és rémülten nézett rám. - Nick ideges volt.. és elment.. és autóbalesete volt.
- Ugye most csak viccelsz ? Melyik kórházba szállítják ? - nagyon megijedtem, hisz lehet, hogy nem vagyunk együtt már, de akkor is volt köztünk valami, és egyenlőre együtt lakunk.
- Kicsim, veled menjek ? - kérdezte Harry, mire bólintottam, de már fél lábbal kint voltam a TV szoba ajtóján Gabival a sarkamban.
Hívtunk egy taxit és Gabi mondta a sofőrnek, hogy a Központi Kórházba, de nagyon gyorsan. Röpke 10 perc alatt ott voltunk, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt, mire kiszálltunk. Berohantunk az ajtón és a recepcióhoz mentünk.
- Nick Jonas, autóbalesete volt. - mondtam, de csoda, hogy a recepciós értett belőle valamit, mert úgy hadartam.
- Hé Ness ! - kiáltott valaki oda. Megfordultam és Joe meg Kevin volt az.
- Mi is most értünk ide. - mondta Gabi.
- Kérem várjanak itt a Doktor úr, bizonyára nem sokára értesíti önöket Mr. Jonas állapota felől. - mondta a recepciós.
Leültünk a várakozásra fent tartott székekre, és egy 15 perc múlva az orvos is kijött.
- Jó napot ! Önök Nick Jonas hozzá tartozói ? - kérdezte és ránk nézett, tekintete vészjósló volt.
- Jó napot ! Igen. - felelte Kevin. - A testvére vagyok.
- Értem. Nos Mr. Jonas állapota nagyon rossz.. Több bordája eltört, a lába is és egy hajszálon múlt, hogy a gerincoszlopa is megsérüljön. Kómában van.
- De ugye felépül ? - kérdeztem és éreztem, hogy forró könnyek áztatják az arcomat.
- Nem lehet tudni semmit. Napok múlva derül ki.
Most már tényleg eltört a mécses és zokogtam. Joe és Kevin is bekönnyezett, de nem sírták el magukat. Gabinak is legördült pár könnycsepp az arcán.
- Ha bármit tudok azonnal jövök.. - mondta a doktor, majd el ment volna.
- Várjon ! - szóltam utána, és visszafordult. - Be lehet... Be lehet menni hozzá ? - kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
- Igen, de csak kettesével.
- Először bemehetek én ? - kérdeztem.
- Persze. - mondta Joe. - Megyek veled.
- Erre tessék. - mondta az orvos és mi mind követtük.
Az orvos kinyitotta előttünk az ajtón, mi pedig Joe-val beléptünk. Azonnal megcsapott a még kintinél is erősebben érezhető kórházszag, és a gépek pittyegése egyszerűen borzalmas volt. Nem beszélve Nick állapotáról. Elkezdtem megint zokogni, de most már szinte hisztérikusan. Majd nem emlékszem másra csak, hogy megbillent a föld, erős kezek ragadtak meg, mielőtt földre zuhantam volna és sötétség.