19. fejezet

Arra ébredek, hogy valaki simogatja a kezemet, és, hogy kórház szag van. Kinyitom a szemem és érzem, hogy a fejem még mindig kótyagos.
- Harry? - kérdezem, de amikor már kitisztul a látásom egyből kipattannak a szemeim, mert, ha hisztitek, ha nem Niall simogatta a kezem. - Niall? Mit csinálsz? - kérdezem zavartan.
- Öhm, én csak.. Bejöttem, mert Harry megkért, mert neki el kellett mennie. - mondta és teljesen elpirult az arca és iszonyat aranyos volt.
- Éééértem. - és direkt nem vettem észre, hogy eltért a válasza a kérdésemről. - És én miért vagyok itt? - kérdeztem, mikor ráeszméltem, hogy egy kórházi ágyban fekszem infúzióval a kezemben.
- Hát mikor bementetek Nickhez, te elkezdtél sírni, sőt hisztérikusan sírni és kiakartak vinni Nicktől, mire te elájultál, és tudod ez egy kórház. Szóval gondolták befektetnek egy ágyba, amíg lecsöpög az infúzió.
- Értem.. - mondtam, majd a számba haraptam és kínosan éreztem magam, több dolog miatt is. Az első lehet, hogy Harry ezért ment el? Mert azt hiszi még mindig Nicket szeretem? és vajon ez nincs csak egy picit tényleg így? A másik pedig, hogy Niall még mindig fogja a kezemet. Megakartam szólalni, de akkor bejött a nővér.
- Ó, de jó, hogy már ébren van. Megnézem az infúziót és szerintem haza is mehet a barátjával. - mondta mosolygósan, majd Niall-re és rám nézett.
- Köszönöm, de ő nem a barátom. - mondtam.
- Áá.. Értem. - mondta, majd zavartan a kezünkre pillantott, amit Niall továbbra sem engedett el. A nővér megállapította, hogy az infúzió kiürült, majd kivette a branült a kezemből, majd elköszönt ugyanolyan mosolygósan, mint ahogy bejött és ki sietett. Én felültem majd a kezünkre pillantottam, utána pedig Niall-re. Nem vette a lapot, így elengedtem én a kezét. Felvettem a szandálomat, megfogtam a táskámat és szóltam Niallnek, hogy jöjjön, majd kiléptünk a kórteremből.
Megálltam az egyik ajtó mellett.
- Várj ! Ide még be kell mennem. -  szóltam neki, majd beléptem Nick kórtermébe, ahol jelenleg nem volt látogató.
- Oké. - felelte Niall, az immár csak résnyire nyitva hagyott ajtó mögül, és, ha jól láttam oda ment a nasis automatához.
- Szia Nick. - tudtam, hogy nem fog válaszolni, de minden szavamat hallja. - Sajnálom, ami történt veled.. - majd kis szünet után hozzátettem. - és velünk.. Kérlek ébredj fel. Nagyon kérlek. - könyörögtem neki és a forró könnycseppek megint végig gördültek az arcomon. - Szeretlek. - mondtam neki, ami persze nem teljesen volt igaz, mert már Harryt szeretem, de reméltem, hogy tényleg hallja és felébred. Adtam egy puszit az arcára, majd letörölgettem egy zsepivel a könnyeimet és mikor megfordultam rögtön megtorpantam az ajtóban ott állt Harry, a kezében egy csokor vörös rózsával és a szemében szomorúság ült, szinte majdnem sírt.
- Miért ? - kérdezte és a hangja megcsuklott ennek a rövid szónak a végén.
- Harry ezt te nem érted.. Én nem úgy szeretem Nicket. - mondtam neki az igazságot, de ő csak megrázta a fejét kidobta a csokrot a mellette lévő kukába majd megfordult és elment. De még mielőtt megfordult volna láttam, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán.
- Harry várj ! - kiáltottam utána. De ő nem fordult vissza, sőt egyre gyorsabban ment, mire eltűnt a szemem elől. A könnyeim újra a helyükön voltak.. Az arcomon gördültek. Kivettem a gyönyörű rózsát a szemétből, és elolvastam rajta a kis kártyát.

" Gyönyörűségemnek, sok szeretettel. Egy nem titkos hódolód, Harry. "

Erre még jobban folytak a könnyeim, majd Niall sétált felém. Amint meglátott oda rohant hozzám, és felsegített a földről.
- Haza viszlek jó? - kérdezte és átölelt, míg én csak bólintottam és magamon kívül voltam. Majd nem emlékszem semmire, mert Niall kocsijában elaludtam.