25. fejezet

Visszajöttem *--* <3 Remélem örültök ^^ Nikii ♥

A fiúk lakásán kötöttünk ki Zaynnel és úgy, ahogy voltunk bezuhantunk Zayn ágyába. Ez talán nem volt túl bölcs ötlet, mivel pár óra múlva arra keltünk, hogy a fiúk hazaértek és most az ágy előtt állnak értetlenül és suttogva veszekednek. Pontosabban csak Niall és Harry.
- Magyarázat ? - kérdezik.
- Mit magyarázzak, hogy miért alszok ? - kérdezem dacosan.
- Hagyd majd én.. - szólal meg Zayn. - Az alvás kibaszott jó dolog ! - kezdi. - Szóval húzzátok át szépen a helyes kis hátsótokat a szobátokba, aludjatok és az majd megmagyarázza.
- Marha vicces vagy. - veti oda Harry. Majd Niallel együtt kivonultak a szobából.
Zayn morgott még egy kicsit magában, majd vissza aludt, de nekem nem ment. Ezért kimentem a nappaliba és egy pokrócot magam köré csavarva ültem ott, törtem a fejemet, és végig pörgettem az eseményeket, amióta itt vagyok, és gondolkodtam, hogy még is ki a francot szeretek
Dávidot már nem ez olyan biztos, minthogy itt ülök.
Nick iránt érzek még, de nem járnék vele már.
Harryt teljes szívemből szeretem, de ugyanakkor ott van Niall is, akit szintén imádok.. Nem tudok köztük választani. Mindannyian miattam szenvednek.
- Hé ! - szólt oda gyengéden valaki a hátam mögül, de még így is összerezzentem.
- Szia. - feleltem Niall-nek szinte suttogva.
Leült mellém és rákérdezett, amire szerintem a válasz tök szembetűnő.
- Jól vagy ?
- Úgy nézek ki ? - feleltem, lebiggyesztve az ajkaimat, hátradöntöttem a fejemet és nagyokat pislogtam, hogy ne sírjak. Mikor elmúlt a kényszer visszanéztem rá.
- Bocs, igazad van. - felelte.
- Semmi baj.
Kinyújtotta a karjait, mintha ölelést várna és én befészkeltem magam az ölébe. A fejemet a vállára hajtottam, ő pedig a hátamat simogatta. Egy idő után elaludtam, és szerintem Niall is.
Reggel hangokra ébredtem, és meglepődve de boldogan vettem észre, hogy Niall végig velem aludt. Pont mikor kinyitottam a szemem, Harry lépett be a nappaliba. Megvetően rám nézett, majd kisétált. Hurrá - gondoltam magamban. Jól indul a nap. Adtam Niall arcára egy puszit, majd felkeltem mellőle és kimentem a konyhába, ahol a többiek voltak.
- Jó reggelt. - köszöntem.
- Héé, szia. - válaszolt boldogan Louis.
- Sziaa.- mondta kedvesen Liam.
- Helloka. - felelte Zayn kómásan.
Harry csak rám nézett és kijelentette, hogy elment az étvágya. Majd kisétált a konyhából és becsapta az ajtót, mire én összerezzentem.
- Baszd meg Harry. - kiáltotta utána Zayn.
- Hisztis picsa. - mondta Louis. Liam pedig csak a fejét rázta.
- Kérsz reggelit ? - kérdezte Zayn.
- Nem, köszi. - suttogtam a könnyeimmel küszködve, majd kimentem a konyhából Harry után. Ahogy elhaladtam a békésen alvó Niall mellett a rossz kedvem ellenére sem tudtam megállni, hogy elmosolyodjak. De amint felértem a lépcsőn a halvány mosoly rögtön eltűnt az arcomról. Nagy levegőt vettem és bekopogtam Harry ajtóján.
- Tűnj el. - kiabálta.
Még egyszer kopogtam.
- Süket vagy ? - kiabálta ki megint.
De nem adtam fel és még egyszer bekopogtam. Hallottam, ahogy feláll az ágyról és halkan szitkozódik.
- Mi a francot nem lehet.. - kiabálta aztán kinyitotta az ajtót és félbehagyta a mondatot. - Mit akarsz ? - kérdezte.
- Beszélni. - feleltem halkan.
- Beszélgess Niallel. Vagy Zaynnel. Vagy Dáviddal, vagy menjél a kórházba és csókolgasd Nicket.
Ez a mondat, szinte a szívembe mart és rögtön el is kezdtem sírni, már nem akartam megmagyarázni neki semmit inkább csak elfutottam az ajtaja elől. Hallottam, hogy utánam kiált, de én nem törődtem vele, csak felvettem a cipőmet és kirohantam az ajtón. Hívtam egy taxit, mikor megérkezett beültem és elhajtottam még mindig sírva.
Haza érve, felrohantam az ágyamra és elaludtam.